Mordon Ismur

Név: Mordon Ismur

Nem: Fiú/Férfi

Rang: Tréner

Kor: 19

Régió: Kanto régió

Kezdő pokemon: Spearow, Weeble, Krabby, Growlithe (Konvertáltak)*

Hős betűszíne: Olive

Célja az életben:
Hát... Izé... Nem is igazán lehet megfogalmazni Mordon életcélját. Na persze ez nem azt jelenti hogy nincs, csupán azt hogy elég összetett. Tulajdonképp rengeteg dolgot el szeretne érni, hogy bizonyítsa hogy szórakozottsága, és fura életszemlélete ellenére igenis képes arra amire mások, sőt, akár többre is. Nem, nem mondanám nagyravágyónak, csupán óriási bizonyítási kényszer lappang az mögött a szórakozott, bohókás és néha ostoba viselkedés mögött, amit a világ lát belőle.

Kedvenc időtöltése:
Imád felfedezni, és hajtja a kíváncsiság, azért is csapott fel trénernek. Kedvenc ehhez kötődő időtöltése...nos egy ilyen tökfilkónak vannak ép ésszel fel nem fogható dolgai, például elcsodálkozás a mások számára természetes dolgokon, meg hasonlók. Persze vannak normális hobbijai is, például a természetjárás, mivel ismeri a fogyasztható terméseket, így biztos nem marad éhesen ilyenkor.

Milyen a viszonya a pokemonokkal:
Barátjainak, cimboráknak, sőt, testvéreiként szereti őket, feltéve ha nem agresszívak vele szemben, mert akkor akármennyire is békeszerető, felveszi a kesztyűt, és kiáll ellenük.

Milyen típus a kedvence:
Ez a kérdés egy vicc, ugyanis ő él-hal értük, nem válogat közöttük.

Sorolj fel három dolgot, ami mindig feldobja
- Séta
- Barátok
- Kaland

Sorolj fel három dolgot, amit nagyon utál
- Agresszió
- Bánat, szomorúság
- Ha valaki akit szeret, olyan bajba kerül, amiből nem tudja kimenteni.

Jellem:
Igazándiból hősünk egy hamisítatlan tökfej. Vannak olyanok akik nem nézik jó szemmel viselkedését és életvitelét, ezért elszántan vallja azt a filozófiát hogy "Ha nem tudsz mindenkinek megfelelni, élj úgy hogy neked feleljen meg." Fura mód akármennyire is esetlennek tűnik három dologhoz nagyon is ért. Mások bosszantásához, a természetjáráshoz, és a Pokemonokhoz.

Bármi extra:
Hát hol kezdjem??? Á igen. Október 20. -án születtem a Kando régióban, Pallet Town -ban, annak is a legfélreesőbb helyén, egy kisebb erdő mellett álló házban. Édesapámat Mordon Yusefunak hívják és ezermesterként dolgozik mások felkérésére, édesanyám Mordon Masanak, leánykori nevén Kyna Masanak hívják és ő vezeti a háztartást, emellett némiképp ért a pokemonok gyógyításához is, aminek tudományát megosztotta velem. Nem igazán voltak velem egykorú barátaim, mert valamennyien elindultak szerencsét próbálni mint Pokemon tréner én pedig otthon maradtam és segítettem a szüleimnek a ház körül. Életem sorsfordító pillanata egy szokványos napként indult. Az ébresztőóra reggel hatkor már a ébresztett. ~Minden nap ugyanaz az észvesztő csilingelés.~ Álmosan rácsapok az órára, majd kikászálódok az ágyból a psyduck mintás pizsamanadrágomban, mint eddig mindig... És rendbe hozom magam, mint mindig... Utána megreggelizek és készültem volna kifelé, amikor észrevettem egy cetlit az ajtóra tűzve. Bele is olvastam....

A szomszéd városban vagyunk. Csak este érünk haza.
Mordon Masa & Yusefu

-Ja, tényleg. Már emlékszem.- Mondtam megvakarva a fejem tetejét, mivel eszembe jutott hogy anyáék tegnap mondták hogy ma nem lesznek itthon. Ezek után kimentem a kertbe, és egészen délig végeztem a munkát. Az idő elég hűvös volt, és percről percre lassan egyre hűvösebb lett, míg végül az ég egészen be nem borult fekete felhőkkel és el nem kezdett dörögni. Az ilyen időtől fiú létemre mindig is rettegtem, nem tudom miért. Talán mert olyan kicsinek érzem magam ilyenkor. Összepakoltam a kerti szerszámokat, majd visszamentem a házba, ahonnét biztonságban követhettem tovább a kinti eseményeket. Mire beértem, elkezdett szakadni a eső úgy, ahogy eddig még nem láttam. A cserepek a háztetőn csak úgy kopogtak a lehulló esőcseppek erőteljes becsapódásától. A szél baljósan süvített a fák lombjai között és valami rémisztő hang hallatszik kintről, amit egy puffanás zárt. Ilyen még életemben nem nagyon hallottam. Nemsokkal ezek után a vihar is lassan kezdett elcsendesedni. A szél sem tépte tovább a fákat, és az eső sem kopogott tovább a cserepeken, de kíváncsiságom nőttön nőtt a furcsa koppanást illetően, így végül kimentem a házból. Felvettem egy gumicsizmát, majd elindultam. Minden állt a több centi vízben. ~Legalább nem kell öntözni.~ Vontam le a következtetést. Majd végül körbenéztem a ház környékét, de pár letört ágon kívül nem láttam mást. Viszont annál inkább érdekes hangok hallatszottak valahonnét a kert felől.
-Spear. Spear.
~Mi volt ez?~ Kérdeztem magamtól, majd elindultam a kert irányába. Ott már nagyobb káosz fogadott. A palántákat kidöntötte a szél, a termés egy részét leverte az eső, és egy óriási ág ott hevert a föld közepén és az ág alól még mindig hallatszott az a furcsa hang, ami olyan volt, mintha valami megsebesült volna.
-Csak nyugalom Ismur. Csak nyugalom. Nem kell félned.- Nyugtattam magamat, majd erőt vettem magamon, és elhúztam az ágat. Meglepetésemre egy Spearow volt kiterülve a sárban, és engem nézett. Gondolom nem rám számított. Nemigazán tudtam mit is kellene tennem, így végül úgy döntöttem beviszem a házba és megnézem közelebbről szegény párát, amikor viszont közelebb mentem hozzá, feltápászkodott a sárból és amikor felé nyújtottam a kezemet megcsípte a mutatóujjamat, ami elkezdett kicsit vérezni is. Ennek hatására automatikusan bekaptam az ujjamat, és így beszéltem tovább.
-Miért csináltad ezt?- néztem rá kérdően, majd észrevettem hogy a nyakig sáros Spearow egyik szárnya szinte élettelenül lóg mellette. Nem tudja a másikhoz hasonlóan maga mellé helyezni. Nem hagyhattam ott törött szárnnyal, annak ellenére hogy nem kért a segítségemből, így hát megpróbáltam még egyszer azzal hogy megfogjam, de most a lelkére is beszéltem.
-Figyelj rám kicsike. Gyere ide szépen. Nem akarlak megenni. Segíteni...Auu.- Persze ezt a próbálkozásom is kudarcra lett ítélve, ahogy a kötekedőt is, és az azt követő hármat is. Míg végül addig fajult a dolog, hogy be kellett mennem a házba az elsősegély dobozért, hogy bekötözzem az ujjaimat.
~Ez így nem fog menni.~ Gondoltam, miközben leragasztottam az ujjaimat. Már arra is gondoltam hogy ha ennyire nem kér belőlem, akkor békén hagyom. Így is rengetek volt kint a dolgom. Mint például a palánták visszaültetése, vagy a levert termés eltakarítása. Ekkor eszembe jutott hogy anyának mennyi gondja támadt azzal, hogy a Phigey-k leeszegették a bogyóbokrok termését és talán a Spearow-ok is szeretik ezeket a bogyókat és hát egy próbát megérhet. Így hát az elsősegély csomaggal kiszaladtam a kertbe, ahonnét levettem az egészben maradt bogyókat, majd odasétáltam A Spearow-hoz, aki még mindig gyanakodva nézett rám.
-Ne félj. Nem bántalak. Hoztam neked finomat.- Mondtam, majd kivettem az egyik bogyót, amit megkóstoltam. Olyan fertelmes íze volt, hogy olyat még nem is éreztem. Savanykás ízű volt, és éreztem ahogy akaratlanul is grimaszba rándul az arcom. Végül mivel nem láttam értelmét kiköpni, elkezdtem tovább rágódni rajta, és az íze hirtelen keserűbe ment át, amitől ismét grimaszolni kezdtem, mivel nem bírtam tovább ezt a rettentő ízkombinációt, azonnal lenyeltem a bogyót. Addig nem is vettem észre, hogy a Spearow is akart a bogyókból amit azzal jelzett felém, hogy folyamatosan próbált a kezemből elvenni egyet, de nem érte fel azt. Végül megsajnáltam, és elé szórtam a bogyókat, amiket rögtön elkezdett eszegetni, közben pedig próbáltam a szárnyát bekötözni. Szerencsémre sikerült a kötést akkorra befejeznem mikorra bogyókat megette, így már nemcsak a szárnya lesz rendben, hanem az én lelkiismeretem is. Végül megnyugodva elindultam a dolgomra, de Spearow is utánam jött. Kicsit úgy éreztem hogy valamit még akar tőlem. Egész nap a nyomomban volt. Nem akart róllam leszakadni egész nap. Még a házba is követett és mindenhol ahhol járt, otthagyta a saras lábnyomát. Végül pedig befészkelte magát a szobámba, ahhol pedig az ágyneműt kente össze.
Amikor a szüleim hazaértek, a szó legszorosabb értelmében tátva maradt a szájuk. Azt hittem a vége egy szobafogság lesz, de ehelyett megleptek valamivel. azt mondták lássak világot, mert szerintük nem nekem való az hogy otthon üljek, így hát végül azt mondták hogy holnap induljak el a magam útján. Végül így is tettem. Elmentem Oak professzorhoz, aki adott nekem hat pokelabdát és egy pokedexet. Furcsa mód azt mondta hogy nekem nem lesz szükségem a kezdéshez pokemonra, amit akkor még nem értettem. Csak később esett le, hogy Spearow még mindig követett. Így hát végül nekifoghattam magam is életem legnagyobb kalandjának.

_______
* Spearow kivételével mint 5.lvl.-re lesznek gyengítve. Pokemonok adatai a konvertálóban.