Fórum alapú szerepjáték a pokemonok világából.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share
 

 Alice- Growlithe előtörténete

Go down 
SzerzőÜzenet
Alice Iceberg

Alice Iceberg

Hozzászólások száma : 11
Hírnév : 0

Karakterlap
Szintpont: 4
Tapasztalat:
Alice- Growlithe előtörténete Left_bar_bleue10/100Alice- Growlithe előtörténete Empty_bar_bleue  (10/100)

Alice- Growlithe előtörténete Empty
TémanyitásTárgy: Alice- Growlithe előtörténete   Alice- Growlithe előtörténete Icon_minitimeSzer. Dec. 11, 2013 12:49 pm


Growlithe:

Alice- Growlithe előtörténete CI_84863_1383442753

Fajta: Tűz
Beceneve: nincs
Neme: Hím
Szint: 5
Pokelabda: Normál pokelabda
Támadások: Bite, Roar
Egyéb: Egy vörös sál van a nyakára tekerve amit Alicetól kapott.

Jellem:
Nagyon vakmerő és bátor, sosem hátrál vissza a harcoktól és ezt már a puszta megjelenésével is tudatja. A járása és állása is tiszteletet és tekintélyt parancsoló, mindig előre tekint és mindig felemelt fővel jár. Gyakran viselkedik úgy mint egy igazi, nemes pokemon.

Fajtajellemzők:
A fajtára jellemzően  nagyon lojális a tréneréhez mindig figyelmezteti ha valaki túl közel merészkedik hozzá vagy valami szokatlan történik a környezetében. Viszont fajtársaival /és talán más pokemonokkal ellentétben) Growlithenak a trénerétől különböző céljai és vágyai vannak. Alice elmondása szerint Growlithe álma, hogy „legendás” pokemonná váljon. Nem csak fajtársai,de az egész pokemon társadalom felnézzen rá és még a vad pokemonok is ismerjék, tiszteljék őt.


Rossz szokása:
Egyik rossz szokása a túlzottan magas megfelelési kényszer saját magával szemben így a legtöbbször nem is Alice hanem maga Growlithe az aki kihívja trénereket egy csatára.

Milyen lesz a kapcsolatotok:


A barát!

Alice, sokkal inkább tekint rá barátként, útitársként mint pokemonként amit az is bizonyít, hogy Growlithe csak nagyon ritkán van a pokelabdájába, sőt a találkozásuk után még rengeteg ideig vad pokemonnak számított és Alice csak azért fogta be mert egy harc során súlyosan megsérült és csak így lehetett e leggyorsabban a pokemoncenterbe szállítani. Ailce tiszteletben tarja Growlithe szabad akaratát így nem is kötelezi olyan dolgokra amit nem szeretne így előfordulhat, hogy egy városban külön válnak. Ettől független elválaszthatatlan társak, kölcsönösen képesek bármit megtenni egymásért és az évek folyamán, olyan erős kötelék alakult ki köztük, hogy képesek egy apró mozdulatból, arcmimikából megérteni egymás gondolatait, érzéseit.

Megszerzése:


Az elveszett kölyök:


Tél közepe volt. Snowpointban ez az időszak még a megszokottnál is hidegebb és jegesebb, de persze én ezt egy csöppet sem bántam, sőt kifejezetten élveztem. Habár pokemonok nélkül tilos lett volna kimennem a városból, volt egy eldugott pont ahol mindig kilógtam és a külső területeken játszottam. Nem értettem mire is ez a nagy óvatosság, hisz általában a vad pokemonok nem bántottak, legtöbbjük elmenekült ha meglátott vagy a veszélyesebbeket elkerültem így sosem esett bajom. Volt egy saját titkos kis helyem ami egy kisebb méretű barlang volt. Régebben talán egy pokemon használhatta odúnak de már rajtam kívül rég nem „lakott” senki benne. Mindig ott játszottam, aznap is mikor először találkoztam Growlithal. Már haza felé sétáltam mikor a közelemben lévő bokor mocorogni kezdett és furcsa vékony morgást halottam, sőt sokkal inkább volt nyüszítés mint sem morgás. Megrémültem, de a kíváncsiságom sokkal nagyobb volt így hát megnéztem mi az. Akkor pillantottam meg őt. Még nagyon csepp volt, talán épp nemrég kelhetett ki a tojásból. Nem tudtam még is, hogy keveredhetett ide. Még sosem láttam hozzá hasonló pokemont ezen a területen. Kíváncsivá tett. Szinte az egész testében reszketett, egyrészt a hidegtől, másrészt pedig a szemében kiolvasható volt a félelem. Amint meglátott morogni és vicsorogni kezdett, nem akart közel engedni magához én viszont nem tudtam így itt hagyni. Hazaszaladtam és kicsempésztem némi pokekaját és visszarohantam hozzá. Letettem elé, ő viszont csak nézett rám és tovább morgott. Jó pár percig guggoltam előtte mozdulatlanul mire végre rávette magát, hogy egyen, persze fél szeme mindig rajtam volt és a bizalmatlansága egy cseppet sem lankadt, de én már ennek is örültem. Ezután négy napon át minden reggel és délután vittem neki csemegét még a negyedik napon végre azt vettem észre, hogy már sokkal felszabadultabban eszik. Naiv voltam, azt hittem ennyitől már el is nyerem a bizalmát és mikor megpróbáltam megsimogatni beleharapott a kezembe. Gyorsan elkaptam és magamhoz szorítottam vérző kezem.
- Nem nagyon akarsz engem elfogadni, ugye? – Mosolyogtam rá pedig a seb amit okozott nagyon fájt, legszívesebben sírva fakadtam volna de nem akartam, hogy azt lássa félek tőle, vagy fájdalmat okoz nekem. Még aznap, miután hazaértem elkezdett esni a hó és később hatalmas hóvihar kerekedett belőle. Aggódtam Growlithe miatt és végül nem tudtam megállni. Muszáj voltam érte menni és elhozni onnan még ha ismét meg is harap. Anyuéknak nem mondtam el mire is készülök, magam sem értem miért pedig sok kellemetlenségtől megóvtam volna magam, ha akkor szólok mi is történt. Kiosontam a házból és elindultam a hóviharba. Mire odaértem a bokor ahol a kis lény meghúzta magát teljesen behavazódott, igazából fogalmam sincs hogy találtam oda. A kezeimmel kétségbe esetten ásni kezdtem a hóba. Hála a harapásnak nem tudtam kesztyűt húzni  így a hideg hótól szinte lilák lettek az ujjaim. Végül az ujjaim hegyével valami puhát éreztem, tudtam, hogy csak ő lehet az. Kiástam a hóból. Már nem nagyon volt magánál és a vastag bundája ellenére is jéghideg volt a teste. Magamhoz vettem és a sálamat levéve rá tekertem és szorosan magamhoz öleltem. Késő volt már, lassan sötétedett és a vihar miatt alig láttam valamit. Nem tudtam hazamenni így a kis búvóhelyem felé indultam el ami sokkal közelebb volt. A barlang bár nem volt nagy a hó nem fújt be így némi menedéket biztosított. Bekuporodtam a sarokba és vártam, hogy elmúljon a vihar. Életem leghosszabb éjszakája volt, nem aludhattam el hisz akkor biztosan mindkettőnknek vége lett volna és csak nagyon nehezen tudtam ébren maradni és olykor-olykor el is bóbiskoltam pár perce. Growlithe csöpp kis teste ugyan némileg melegített de még így is nagyon hideg volt. Néha apró kis gombszemeivel rám pillantott és időnként ő is elaludt. Az éjszaka közben elállt a vihar és reggel halottam az emberek hangját ahogy a nevemet kiabálják. Szinte teljesen legyengültem, de még sikerült kikecmeregnem a barlangból és kiabálnom végül apa Bearticja talált rám és vitt haza. A szervezetem nagyon legyengült így nagyon csúnyán le is betegedtem. Ezekre a napokra már nem is emlékszem. Mikor végre jobban voltam az első dolgom az volt, hogy megnézzem Growlithe jobban van-e. Ő már jóval előbb felépült mint én de nagyon ellenséges volt a többi pokemonnal és emberekkel szemben egyaránt így külön volt választva. A sálam még mindig a nyakában volt, nem engedte senkinek, hogy leszedjék. Bementem hozzá a nővér figyelmeztetése ellenére. Growlithe ugyan azt a támadó pózt vette fel mint mindig de ezúttal nem morgott. Lassan nyúltam felé, féltem, hogy megint megharap, de mindenképp megakartam érinteni. Eleinte csak megszagolta a kezem, majd megnyalta, pont ott ahol legutóbb belém harapott. Még sosem voltam annyira boldog mint akkor hisz tudtam, hogy végre elfogadott engem. Azóta négy év telte el és a mai napik ő a legjobb barátom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
N.

N.

Hozzászólások száma : 259
Hírnév : 6

Alice- Growlithe előtörténete Empty
TémanyitásTárgy: Re: Alice- Growlithe előtörténete   Alice- Growlithe előtörténete Icon_minitimeSzer. Dec. 11, 2013 1:02 pm


Olvasmányos és jól megírt háttértörténet, örömmel fogadom el! ^^

_________________
#b3e3ba
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Alice- Growlithe előtörténete
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Pokemon Szerepjáték :: KARAKTERGONDOZÓ :: ELŐTÖRTÉNETEK :: Elfogadott Pokemonok-
Ugrás: