Fórum alapú szerepjáték a pokemonok világából.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share
 

 [Kaland] A kardforgatók arénája

Go down 
SzerzőÜzenet
Cheren
Mesélő
Mesélő
Cheren

Hozzászólások száma : 21
Hírnév : 3

[Kaland] A kardforgatók arénája Empty
TémanyitásTárgy: [Kaland] A kardforgatók arénája   [Kaland] A kardforgatók arénája Icon_minitimeSzomb. Feb. 23, 2013 10:05 am




A kardforgatók arénája

Résztvevők:


- Sophie Nightfall /Akahi/
- Kevin Turner /Alfa/
- Ivy Sapphire /Bulba/

Határidő: 4 nap/fő
Sorrend: Az első körben kialakul

Napjaitok átlagosan telik: járjátok a magatok útját, mint trénerek/koordinátorok, s miközben mit sem sejthettek, hogy hamarosan egy olyan eseményben lesz részetek, amiről még nem is hallottatok! Új nap virradt fel a horizonton és míg a reggelt a megszokott dolgokkal töltitek el, az Unova régió egy távoli vad ligetében egy csapatnyi, barna ruhás, csuklyás alak tanácskoztak. A rejtélyes banda három tagjára z a feladat várt, hogy felkutasson benneteket és elvigyenek arra a helyre. Természetesen nem emberrablással kívánták ezt elkövetni. Az első alak egy Braviary hátán viharzott el a hajnali égbolton, Sophiet keresve. A második a tengerhez futott, ahol a társába, egy gigantikus Wailordba kapaszkodva indult Kevin nyomába. A harmadik pedig rápattant Sawsbuckjának (ami mellékesen épp a téli viseletét hordta) a hátára, Ivyt kutatva. Mind a három alak nagyon jól tudta, kik vagytok és merre keressenek benneteket és mire továbbállnátok korábbi pozíciótoktól, meglelnek titeket. Arcukat egy pillanatra sem mutatják meg, ami gyanúra adhat okot. Ám aggodalomra semmi ok: a három alak nyájas viselkedése és udvarias kérésére bele kell egyeznetek, hogy velük tartotok oda, ahol még sosem jártatok. Persze a helyről egyelőre nem mondanak semmit olyan fontosat, amivel többet tudnátok, majd ott tudjátok meg azt, amit kell.

Azt, hogy a reggelt milyen cselekvésekkel töltitek meg és hogyan győznek meg benneteket a csuklyás alakok, azokat mind rátok bízom. A lényeg, hogy teljenek meg cselekvésekkel és párbeszédekkel! A posztotok a beleegyezésig tartson!


A hozzászólást Cynthia összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 02, 2013 8:51 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivy Sapphire
Koordinátor
Koordinátor
Ivy Sapphire

Hozzászólások száma : 37
Hírnév : 1

Karakterlap
Szintpont: 40
Tapasztalat:
[Kaland] A kardforgatók arénája Left_bar_bleue15/100[Kaland] A kardforgatók arénája Empty_bar_bleue  (15/100)

[Kaland] A kardforgatók arénája Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] A kardforgatók arénája   [Kaland] A kardforgatók arénája Icon_minitimeSzomb. Feb. 23, 2013 2:50 pm

A tegnapi nap során érkeztek az Unova régió Driftveil városába hajóval. Ugyan nem kis költségvetésbe került számukra az utazás, azonban rengeteg érdekességet láthattak a nyílt tengeren is, s Ivy célja az volt, hogy minél távolabb kerüljön szülőfalujától, nehogy megtalálja őt családja. Így számára okos döntésnek bizonyult elhajózni a Kanto régiótól más földekre. Sokkal szórakoztatóbbnak ítélte az utazást így, hogy nem volt egyedül, hanem a kis fű pokemon, Bulba vele utazott.
A városba érkezésükkor körülnéztek a városban, élelmet vásároltak és a szép idő okán Ivy nem látta akadályát annak, hogy ne a szabad ég alatt aludjanak. Így egyrészt spórol is pénzével, másrészt pokemonja is sokkal otthonosabban érezheti magát a természetes környezetében. Persze azt is szem előtt tartotta, hogy így közelebb kerülhet Bulbához, ha jobban megismeri életkörülményeit, ez akár javíthatja az együttműködésüket is, akárcsak a táncban. Táncoktató egyszer azt mondta, mikor az első lépéseket sajátította el, hogy mindig alkalmazkodjon környezetéhez, mérje fel a terepet, s az általa kínált lehetőségeket és úgy építse fel mozdulatait. Nyílt terepen használja ki a nagy teret, szeles hegyeken meg ne a légáramlattal ellentétesen, hanem azzal együtt mozogjon, mert azzal csak fokozz a tánc összhatásán.
Ugyan próbálkozott már Bulbájának képességeit táncmozdulatokkal szépíteni, de egyelőre elég kevés dolgot sikerült megtanítania neki. Többnyire azért, mert Bulba hamar ráun a dolgokra, azonban Ivy nem a feladásról volt híres, kitartás nélkül el sem jutott volna idáig, így nem bántotta a dolog. Úgy vélte előbb vagy utóbb sikerül rendesen összekovácsolódniuk, szóval cseppet sem szomorkodott emiatt.
Lefekvés előtt tűzet raktak és nézték a csillagos égboltot, egyes gázgömbök állását különböző alakzatokról nevezték meg. Láttak olyat, melyet közös megegyezés alapján Golden formájúnak ítéltek, s volt melyre azt mondták, hogy egy Caterpie, ami éppen levelet eszik. Azonban a hosszú, fárasztó utazás és a finom vacsora után hamar elnyomta őket az álom.
Ivy reggel Bulba ébresztésére kelt fel, ki bőszen igyekezett jelezni neki, hogy már örülne a reggelinek. Nagyot nyújtózkodva, szemét dörzsölgetve igyekezett elkergetni az álom és fáradtság nyomait magáról, hogy újult erővel álljon hozzá a mai naphoz. Hisz itt van, Unova régióban, ahol csupa kaland, rengeteg érdekesség és még több újdonság vár reájuk! A hasa hangos korgása okán azonban hamar eldöntetett, hogy mindezt egy kiadós reggeli után, amiért már a kis Bulba is ébresztette. Ugyan maradékot ettek, melyet tegnap este hagytak meg, de az is bőven elegendő volt számukra, hogy jóllakjanak vele.
- Rendben Bulba, most már csak azt kell eldöntenünk, hogy merre induljunk el, miután összepakoltunk. – szólt mosolyogva a kis zsebszörnynek, ki éppen kiélvezte, hogy immáron teli hassal ugrándozhat a fűben, kis pillangót kergetve. Ivy mindeközben azon szorgoskodott, hogy hálózsákját minél kisebb méretekbe hajtsa össze, hogy ne foglaljon sok helyet táskájában. Sajnos úti csomagjával nem számolt azzal, hogy majd már az induláskor gyarapítani fogja a társaságát. De elég kreatív volt ahhoz, hogy ne okozzon számára a hely minden apró zugának felhasználása.
- Oké, szerintem megvagyunk, indulhatunk Bulba? smile close – széles mosollyal nézte a zöldesben játszó pokemont, mely még válaszra sem méltatta annyira belemerült a kis pillangó üldözésébe, azonban mikor majdnem elkapta volna azt, hirtelenjében megdermedt. Lélegzetvisszafojtva kuporodott le a fűbe, füleit mozgatva hallgatózott. Ivy meglepetten nézett a pokemonra, s ő maga is a földre kuporodva, Bulbára szegezett tekintettel a lehető leghalkabban tette fel a kérdését.
- Mi az Bulba? Mit hallasz? Valami nagy, talán veszélyes? – homlokráncolva nézett körül, de a pokemon, csak egy halk nevével megegyező, elnyújtott hanggal reagált a kérdéseire. Hevesen dobogó szívvel próbált hasonlóan fülelni, hátha meghallja azt, amit a kis zsebszörny, de csak egyre gyorsabb ütemeket diktáló szívverését hallotta. Kissé aggódott, hogy mit tesznek akkor, ha valami veszedelmes dolog közeledik?
A fák közül végül egy pokemonom lovagoló csuklyás alak fedte fel kílétét, egyenesen előttük megállva. Ivy kérdőn pillantott az idegenre, majd Bulbára, ki eleinte morgásával próbálta megfélemlíteni a nála sokkal nagyobb zsebszörnyet, miközben társa mellé hátrált.
- J… jó napot… – kicsit halk hanggal, de illendően köszönti az idegent, ki lepattanva pokemonjáról mustrálta őket. Legalábbis feltételezte, hogy ezt teszi, mert az arcába logó anyagtól nem igazán látta az arcát, hogy éppen milyen mimikát tanúsít kérdőt, meglepetett vagy csodálkozót. Csak abban reménykedet, hogy nem családja küldte utána az idegent, hogy hazavigyék.
- Üdvözlet, Ivy Sapphireal van szerencsém? – az idegen hangja rutinkérdésnek tűnt, mint aki nem kételkedne, hogy személyével állnak szemben. Ez meglepte, de nem tanúsított nagy jelentőséget neki, sokkal inkább érdekelte az idegen kiléte és, hogy vajon honnan ismeri, s mit szeretne tőle.
- I-igen. – kicsit tartózkodóan bólintott, ráhelyeselve a kérdésére, miután fölemelkedett a földről. - Mit akar tőlem? Ugye nem édesapám küldte?! Nem fogok hazamenni! – bizonytalanságát egyszeriben átvette határozott fellépése, ugyan hangja alig pár decibellel lett hangosabb az előbbi alig hallható suttogásnál, attól még igenis komolyan gondolta, amit mondott. Nem akar, s nem is fog hazamenni, bárhogy, bárkivel is kényszerítik.
- Kérem, ne aggódjon Sapphire kisasszony, eszem ágában sincs kényszeríteni arra, hogy hazamenjen. Egy szóbeli meghívást jöttem átadni önnek.
- Egy szóbeli meghívást? – döntötte oldalra fejét, s kíváncsian várta mit mond a továbbiakban a csuklyás idegen.
- Igen. Ha jól sejtem kegyed sem helyesli, hogy ártatlan pokemonoknak okoznak szenvedéseket azok, kik nem látnak át ama tévhiten, hogy ezek egyszerű zsebszörnyek, kik azért vannak, hogy a rájuk kényszerített akarat szerint cselekedjenek. Onnan, ahonnan jöttem, s ahova a kisasszony is meghívást kapott, ezt a meglátást nem díjazzák. – simogatta meg a mellette álló Sawsbuck fejét kedvesen, mely örömmel fogadta a gesztust, ezáltal próbálván megerősíteni az állítását. - Ennél többet sajnos nem mondhatok, további részleteket a helyszínen kaphat, de arról biztosíthatom, hogy számítunk jelenlétére!
- Hát nem is tudom… hol található ez a hely?
- Azt sajnos nem mondhatom meg, de elkísérem önt, s pokemonját, amennyiben elfogadják a meghívást.
Kissé elgondolkodva nézett az idegenre, beszéde semmi olyasmit nem tartalmazott, ami csapdáról vagy bármi más veszélyes dologról árulkodna, ráadásul a mellette álló, eleinte bizalmatlan Bulba is felszabadultabbá vált közben, immáron indáid lóbálta barátságosan. Pedig az idegen továbbra sem fedte fel arcát, titkolózott, s Bulba nem igazán kedvelte az ismeretlen embereket. Ennek ellenére érdekelte a dolog, amelyről alig tudott meg valamicskét, s hogy ennyi mindent tudnak róla, igaz, picit furcsállta, azonban mondandója arról tanúskodik, hogy hasonló lelkületű személyek keresték föl, amilyen ő, s bíznak benne, hogy eljön. Nem szeretne csalódást okozni, de mielőtt bármit is eldöntene kérdőn pillantott a mellette lévő Bulbasaurra.
- Mit gondolsz Bulba, menjünk? – guggolt le a pokemon mellé és simogatta meg a fejét. A zsebszörny egy kedves hanggal és vidám mosollyal, indái barátságos lóbálásával fejezte ki helyeselését. Immáron semmi sem akadályozta meg abban, hogy ne bólintson rá az idegen által felvetett kedves invitálásra.
- Rendben van, önnel tartunk. smile close – felel végül Ivy véglegesen, s kíváncsian várta, hová fogja elvezetni a csuklyás idegen őket.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://pokemon.hungarianforum.net/t87-ivy-sapphire#237
Sophie Nightfall
Tréner
Tréner
Sophie Nightfall

Hozzászólások száma : 47
Hírnév : 3

Karakterlap
Szintpont: 40
Tapasztalat:
[Kaland] A kardforgatók arénája Left_bar_bleue16/100[Kaland] A kardforgatók arénája Empty_bar_bleue  (16/100)

[Kaland] A kardforgatók arénája Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] A kardforgatók arénája   [Kaland] A kardforgatók arénája Icon_minitimeVas. Feb. 24, 2013 9:14 pm


Úton voltunk, róttuk a már lassan megszokássá vált kilométereket, s csak az számított, hogy ne ott legyünk, ahol előző nap. Térkép híján, fogalmunk sem volt, hogy tulajdonképpen hol is vagyunk, de ez egyikünket sem érdekelt különösképpen.
A faluban talált pénzecskéből épphogy futotta a legszükségesebbekre, de nem panaszkodtam. Amúgysem volt szokásom ilyen dolgokon rágódni, sőt, még örültem is a kényelem minden mellőzésének: fák ágain vagy törzse mellett aludtunk, távol minden civilizációtól, távol a fényektől és az emberektől. A faluban eltöltött évek alatt a csend mintegy lételememmé vált, s a zajos forgatagtól mindig fejfájás fogott el, egy furcsa és megmagyarázhatatlan érzéssel párosítva. Eggyel több, amit nem értek, és amit nem is fogok soha.
- Akahi… hé, Akahi – suttogtam a fülébe, mire ő csak megfordult, és aludt tovább – Én indulok. Még félhomály van, senki sincs ilyenkor az utcákon. Ha nem vágunk át időben, várhatunk mégegy napot. Tudod, hogy fényes nappal kizárt, hogy átverekedjem magam a városon.

Csöndben megmosakodtam egy közeli patak jéghideg vizében, elővettem a hátitáskámból pár tegnap talált almát, s amíg az egyiket majszoltam, a másikat odatettem Quil elé. Ha felébred, biztosan éhes lesz, nem beszélve arról, hogy kell neki az energia: egy cyndaquil nem gyakori látvány, s ha valaki meglátja, hogy nincs vele tréner, tuti el akarja majd kapni.
- Jó pihenést – szóltam oda neki még utoljára, majd elindultam. A domb tetejéről még visszanéztem, ám nem fogott el rossz érzés, hogy nélküle megyek tovább. Hiszen… mi sohasem voltunk társak. Barátok talán, de azok is csak az öreg szerint. Igazából… nem tudtam volna megmondani, kik is voltunk mi egymásnak. S így belegondolva, mostmár úgysem számít.
Gondolataimba merülve babráltam a neki vett pokélabdával, néha a nap elé tartottam, hogy jobban szemügyre tudjam venni, máskor az övemre akasztottam, mintha lapulna is benne valami. Aztán csak a kezembe vettem újra, forgattam és nézegettem, hümmögve, hosszú perceken keresztül. Unatkoztam. A sétálás még hagyján, de amikor ezek között a szürke betonfalak között kell haladni, úgy érzem, mintha beszippantana, és nem engedné, hogy továbbálljak. Mintha minden ablak mögött egy-egy szempár bámulna rám, azt kérdezve, mit tettél? S én csak a vállamat vonogatom. Létezek, és kb ennyi, amit el tudok mondani magamról. Egészen fél héttel ezelőttig még a nevemet sem tudtam, csak a lány voltam, láthatatlan tagja egy láthatatlan közösségnek. Mostmár viszont vagyok valaki: egyetlen keresztnév, egy fekete takaró és egy ismeretlen múlt. Maga az árnyék, a szürkület, az új és a sötétség.

- Sophie? – kérdezte egy hang, s én olyan erővel pördültem hátra, mint akit épp készülnek leütni. Mögöttem azonban üres volt az utca, csupán pár eldobott papírdarab repkedett a hajnali szélben. Idegesen nyaltam meg a szám szélét, és folytattam utam. Hamarosan kiértem a városból, újra bevetettem magam a sűrűbe, a biztonságot rejtő erdő mélyére. Le is táboroztam egy tisztás szélén, táskámat hanyagul dobtam le, majd felmásztam a fa tetejére, és onnan kémleltem körbe. Fent egy ismeretlen madár szállt, a nap azonban csak a sziluettjét engedte láttatni. Addig figyeltem, amíg el nem tűnt, s csak ezután ereszkedtem lejjebb, pár perc elteltével azonban újra megláttam: egyenesen felém közeledett. Ijedten bújtam a lombkorona rejtekébe, s lélegzet visszafojtva vártam, mi fog történni. A madár a tisztás közepén ért földet, hátáról egy arcát eltakaró alak ugrott le, majd odasétált a fához, és várt. Egy sóhajtás után elfogadtam sorsom, leugrottam a talajszintre, és keresztbe font karral mértem végig. Eszembe se jutott félni, ha megtalált, biztosan akar tőlem valamit, ez pedig csakis Újat jelenthet.
- Sophie, igaz? – tette fel a kérdést, a maga mogorva hangján.
- Eegen. Mit akar tőlem? – kérdeztem vissza.
- Egy meghívást közvetítenék maga és a pokémonja számára, az Unova régióba – közölte, mintha olyan nagyon tudnám, mi az az Unava régió, vagy mi.
- Sajnálom, de nekem nincsen poké – kezdtem, de ekkor ismerős cincogásra lettem figyelmes. Quil éppen a táskám tartalmát szaglászta, majd velem egyáltalán nem foglalkozva, odatrappolt a madárhoz, és azzal folytatta a vizsgálódást.
- Hát te meg hogy kerülsz ide? - tettem csípőre a kezem, mire ő csak elmosolyodott, és az erdő felé mutatott – Tudtál egy rövidebb utat? És nekem nem szóltál? Hagytad, hogy átmenjek a városon, miközben te röhögve vártál ideát? Na szép.
- Khm. Egyszóval, Önt és pokémonját meghívták egy eseményre, amiről bővebb információt sajnos nem adhatok ki – folytatta az ismeretlen – De ha beleegyeznek, szívesen elkísérem magukat. Kérem fontolják meg a döntést – mondta, majd udvarias csöndben várta a válaszunkat.
Mütyür nem váratta soká, először hosszan a szemembe nézett, majd egy határozott „Cyn!” felkiáltással felugrott a madár hátára, mint aki minél hamarabb menni szeretne. Nem tudtam, vajon akarná-e, hogy vele tartsak, ám egy próbát mindenképpen megért. A csuklyás figura felé fordultam, s majd egy fél percen keresztül nem szóltam egy árva szót se. Megpróbáltam kideríteni a szándékait, ám mivel nem láttam az arcát, a feladat megoldhatatlannak bizonyult számomra.
- Ki vagyok én? - szegeztem neki az első kérdést, ami eszembe jutott, majd amikor nem kaptam konkrét választ, elmosolyodtam – Én is megyek. Akárhová és akármeddig.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kevin Turner
Tréner
Tréner
Kevin Turner

Hozzászólások száma : 36
Hírnév : 1

Karakterlap
Szintpont: 95
Tapasztalat:
[Kaland] A kardforgatók arénája Left_bar_bleue15/100[Kaland] A kardforgatók arénája Empty_bar_bleue  (15/100)

[Kaland] A kardforgatók arénája Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] A kardforgatók arénája   [Kaland] A kardforgatók arénája Icon_minitimeSzomb. Márc. 02, 2013 4:19 am

Utálok korán kelni, de most kénytelen voltam, mert Alfa folyamatosan cseszegetett, mint egy Purrloin, aki nem bír magával. Komolyan azt hiszem, hogy néha rosszabb, mint egy macska, és a születésnél, vagy a reinkarnációnál eltévesztette a ház számot, és rossz testbe érkezett. A baj az volt, hogy neki állt fenyegetni, hogy a képembe lobbantja a lángját, amit nagyon nem volt kedvem elérni, így inkább egy mozdulattal felrántottam magamról a takarót, és ezzel a mozdulattal lesöpörtem Alfát is magamról, aminek nem igazán örült, de végül úgy döntött, nem tesz semmilyen megtorló lépést irányomba. Amennyire tőlem tellet sikerült felkelnem, de mikor ránéztem az órára, rögtön átfutott az agyamon, hogy megfogom a gonosz kis teremtményt, és pokélabdástul bevágom egy nagy kád forró vízbe.
- Most hülyéskedsz ugye?! – csattantam fel, bár figyeltem a hangerőre, nehogy felkeltsek valakit. Castelia City-ben voltam éppen a Pokémon Centerben, itt szálltunk meg, mielőtt tovább indultunk volna. Amilyen halkan csak lehetett lebaktattam a lépcsőn. Megpróbáltam, inkább, de arra nem számítottam, hogy Alfa berezel valamitől, és megáll, így a világ legnagyobb esését mutattam be, és szépen lebucskáztam a lépcsőn, egyenesen nekiütközve a lent alvó Venusaur-nak. Nos, mondanom sem kell, nem igazán tetszett neki a dolog, rögtön fel is kelt, és mikor rám nézett, mintha mosolyogni akart volna, ami aztán egy torz vicsorgásba fordult.
- Bakker! – csúszott ki a számon, mire a behemót felkelt és néhány magot indított meg felém. Azt tudtam, hogy sok mindenre képes, és nem volt kedvem kipróbálni, hogy milyen magok is ezek pontosan. Meg amúgy is, ki az az idióta, aki egy Venusaur-t hagy a Center előterében? Végülis mindegy, Alfa egy igen fura mozdulattal lerendezte, valószínűleg megnyugtatta, hogy nem akartunk rosszat neki. Ennyit erről, a Venusaur elfordult tőlünk, majd folytatta a horkolást, mit pedig kisétáltunk a center ajtaján. Az a rohadt csengő! Mikor kinyitottam a center ajtaját, próbáltam olyan halkan, amilyen halkan csak lehetett, de végül belebuktam, mert teljesen elfelejtettem, hogy a csengő meg fog szólalni. Ez az a fajta, amit kifüggesztenek az ajtó fölé, hogyha valaki belép, rögtön tudjanak az érkezéséről. Alfa kirohant mellettem, megint majdnem fellökött, én pedig olyan erősen csuktam be – vagyis inkább vágtam be – magam mögött az ajtót, hogy biztos felkelt rá valaki. Hátamra dobtam a táskám, és nekiiramodtam, hogy minnél hamarabb eltűnjek innen.
- Ezt jól megcsináltuk, pajtás. – szóltam végül, mikor kiértünk a városból és le tudtam ülni egy pillanatra. Alfa a lábamhoz telepedett, és vártuk, hogy megkezdődjön a napfelkelte, aztán egy kiadós reggeli, és indulhatunk tovább, de hogy hova, arról halvány lila gőzöm sem volt. Amint a nap első sugarai áttörtek a sötétségen, láttam, hogy a tenger hullámozni kezd, majd egyre hevesebben ostromolják a hullámok a partot.
- Pedig nem úgy néz ki, mintha vihar közeledne. – néztem fel az égre, amin egy fia felhő sem volt, majd tekintetem ismét a tengerre emeltem, amikor megpillantottam valamit. Nagy volt és…csak még nagyobbra nőtt.
- Mi a jó isten nyila? – Alfa felugrott a fejemre, hátha onnan lát majd valamit, de ő is csak a szemeit meresztgette, és a nyakát nyújtogatta, úgy, hogy majdnem lepottyant. Leemeltem a fejemről, és közelebb sétáltam a vízhez, ám ekkor csapott át egy, az eddigieknél sokkal nagyobb hullám rajtunk. Alfa ösztönösen lelépett a pokélabdájába, ami megóvta a víztől, ám én úgy, ahogy voltam eláztam. Ahogy a hullám elvonult, és a szememből is kitöröltem a vizet, egy óriási kék izé takarta el előlem a napot. A hasa világos, a felső része kék, és mintha két gomb szeme lett volna. Egészen kijött a partig, pedig a méretéből ítélve, jó ha a parttól háromszáz méterre elfér még. Nem ismertem olyan behatóan a vízi pokémonokat, de volt egy sejtésem, hogy az egyik épp előttem van. A monstrum kitátotta a száját, amiből egy alak lépett elő talpig csuhában, és a csuklya eltakarta az arcát, két keze pedig a ruha ujjába volt dugva maga előtt.
- Üdvözlöm, Mr. Turner. – hátrahőköltem, mikor köszöntött. Hangja mély volt, érdes, amitől csak még jobban parázni kezdtem. Alfa nem úgy nézett ki, mint aki segíteni akar, így ha valami gyanús történik, akkor a fickót magamnak kell elintéznem.
- Ki maga, és mi ez az…izé? – bukott ki belőlem, bár ezt lehet, hogy nem kellett volna.
- Ne haragudjon, hogy így magára rontottunk, ő Giganta, a Wailord-om, én pedig nem fontos ki vagyok. Meginvitálnám önt, és pokémonját a régión belül egy különleges helyre. – kezdett bele, és mikor látta gondolkodó arcom – már ha lát egyáltalán – abba hagyta.
- Anyukám azt tanította, hogy nem szabad elmennem idegen csuhás bácsikkal, akik különleges helyre invitálnak. – válaszoltam a fickónak kicsit gyerekes hangnemre váltva, és ilyenkor utáltam, hogy nem látom az arcát. Pedig de megnéztem volna!
- Sajnos ennél többet nem áll módomban elárulni, azonban a helyszínen minden kiderül majd. – folytatta, és gondolom ez volt a befejezése az előző monológjának.
- Tudja maga, hogy mennyire nem rajongok a vízi pokémonokért? nem beszélve arról, hogy ideállít ezzel a…hogy is nevezte? Wailord-dal, és egy hullámmal üdvözöl. Nem mondom, hogy nem volt jó a reggeli friss, ingyen zuhany, de ember, mégiscsak egy tűzpokémonnal vagyok! – csattantam fel végül, és ismét nem tudtam, hogy hogyan reagál erre a fickó.
- És mégis mi ez az egész?
- Mint mondtam, ha velem jön, minden ki fog derülni, de itt és most csak ennyit mondhattam magának. – ismételte magát.
- Tudja mit? Magával megyek, de csak egy feltétellel, – itt hümmögött egyet, amiből le tudtam szűrni, hogy nem igazán tetszik majd neki a folytatás. – ha csatlakozom, állja a reggelim, és az egyéb étkezéseim… – felemelte az egyik kezét, ezzel csendre intve engem, majd átvette a szót:
- Biztosíthatom uram, hogy a legjobb étkek várják majd önt is, és a pokémonját is, teljesen ingye…
- Megvett, pajtás! Mutassa az utat. – léptem közelebb hozzá, és rácsaptam a vállára, mint ahogy egy régi barátnak szokás, majd visszafordultam felé.
- Öhm, esetleg nincs egy alternatív útvonal? Nem szívesen szállok fel, illetve bele ebbe. – bökök a hüvelykujjammal a Wailord-ra, miközben egy béna mosollyal próbálom elfedni a vízi pokémonok irányába táplált…félelmem…nem is tudom mi ez pontosan. Nemkedvelésemet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cheren
Mesélő
Mesélő
Cheren

Hozzászólások száma : 21
Hírnév : 3

[Kaland] A kardforgatók arénája Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] A kardforgatók arénája   [Kaland] A kardforgatók arénája Icon_minitimeSzomb. Márc. 02, 2013 8:44 pm

Miután beleegyeztettek az utazásba, elindultak a titokzatos helyszín felé. Az út mindhármótok számára fárasztó volt, de végül megérkeztek. A hely közel van a vízparthoz, tehát a Wailordot birtokló alaknak és Kevinnek nem kerül hosszú időbe, hogy felzárkózzanak az addigra kialakult, a harmincas-negyvenes létszámú csoporthoz. Amint jól megnézitek, nem csak benneteket kértek meg arra, hogy erre a mezős helyre gyűljetek, ahol még egy árva Pidove sem járt. A három csuklyáson kívül a helyszínen jelenleg még egy tucat rejtélyes alak volt jelen, akik a maradék érkezőket várták. Amint elvegyültök a tömegben, a kísérő "társaitok" a "szervezőkhöz" zárkóznak. Előhívott pokemonjaikat megdicsérve hívták vissza. Még jó néhány perc erejéig nagy volt a hangzavar, ám ez hamar megszűnt, amikor egy magasabb csuklyás lépett fel egy, a mező közepén álló sziklaemelvényre, két karját felemelve csendre intette a kompániát. Annak a harminc-negyven ifjúnak - köztük értve nektek is - figyelnie kellett az alakra. Megköszörülte a torkát, majd ruhája alól egy sétapálcát vett elő. Hármat koppantott a sziklán, mire a föld megremegett. A csulyások mögött a föld kezdett süllyedezni és azzal egyetemben egy hatalmas, ellipszis alakú építmény emelkedett ki belőle. Hamar rájöttök, hogy az építmény egy ókorinak kinéző aréna.
- Gyermekeim! - szólalt meg, majd levette csuklyáját. A férfi az ötvenes éveiben járhatott. Arcát különféle sebhelyek borították, fekete haját copfba kötve hordta. - Sajnálom, hogy szabadidőtöket megszakítva idekérettelek benneteket, ám kárpótlást ajánlok nektek. A szent kardforgatók, Cobalion, Terrakion és Virizion időktől fogva védelmezték az embereket és pokemonokat. Ezen az eseményen, az ő tiszteletükre játékokat szervezünk. - a monológ befejeztével az aréna kapui lassan kinyíltak. A férfi kezével a bejárat felé mutatott, az indulásra ösztönözve. A tömeg buzgó zsibongással haladt befele a kapukon. Amint ti is beértek, körbenéztek: maga az építmény belseje úgy nézett ki, mint minden más ókori aréna, egy kivétellel. Annak közepén egy emelvényen, három aranyból készült szobor állt. Rögtön rájöttök, hogy az előbb említett kardforgató pokemonok voltak azok, ha ismeritek is őket, ha nem. Cobalion, Terrakion és Virizion arccal befelé fordulva, egy háromszöget alkottak, miközben fejükön jól látszott, hogy a rájuk jellemző technikát, a szentelt kardot használták. A kardok egymást érintették, így úgy néztek ki, mint a muskétások. A tömeg a szobor köré gyűlt. Az emelvényen ez a felirat állt:


Egynél több az kettő.
Kettőnél több az három.
...
Amikor a barátok ereje eggyé válik...
Akkor az igaz erő és bátorság megalkottatott.
Az idézet harmadik sora valamiért hiányzott: ott volt egy üres hely, de a szöveg mintha ki lett volna radírozva, mintha papíron lenne. Ha feltűnik nektek, ha nem, nem lesz időtök a gondolkodásra. Az a csuklyás alak jelent meg, aki Kevint invitálta meg, a szobor emelvényén üldögélve. A megjelenése váratlan volt.
- Bizony. Ez az eskü, ami után az igazság kardjai összefogtak, hogy megvédhessék a pokemonokat... és persze az embereket is. - mondta, bár a mondat utolsó részénél habozott. Levette csuklyáját: egy az előző alaknál fiatalabb férfi, szőke hajjal, rövid, körbenyírt szakállal. - Nos, ifjak. A feladatom az, hogy eldöntsem, kik, kivel fognak harcolni. Utána szó eshet a kajáról... - ezt Kevinnek célozta. - Kérdés?

A posztotok teljenek meg egészen eddig a pontig olyan cselekményekkel, melyek ehhez a ponthoz vezetnek majd. Jó írást!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cheren
Mesélő
Mesélő
Cheren

Hozzászólások száma : 21
Hírnév : 3

[Kaland] A kardforgatók arénája Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] A kardforgatók arénája   [Kaland] A kardforgatók arénája Icon_minitimeSzer. Márc. 06, 2013 7:53 pm

Ivy, ma jár le a határidő. Ha a további két napban sincsen poszt, a következő körben kell pótolnod az elmaradást!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivy Sapphire
Koordinátor
Koordinátor
Ivy Sapphire

Hozzászólások száma : 37
Hírnév : 1

Karakterlap
Szintpont: 40
Tapasztalat:
[Kaland] A kardforgatók arénája Left_bar_bleue15/100[Kaland] A kardforgatók arénája Empty_bar_bleue  (15/100)

[Kaland] A kardforgatók arénája Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] A kardforgatók arénája   [Kaland] A kardforgatók arénája Icon_minitimeSzomb. Márc. 09, 2013 1:11 pm

Ivy bár meg volt szeppenve, ennek ellenére lenyűgözötten fogadta a furcsa, Stantlerhez hasonló pokemonon való utazást. Egyszerűen csodálta a zsebszörny kecses mozgása, gyönyörű külseje, s bár még sosem látott ilyen előkelő pokemont, mégis álmodozott arról, hogy esetleg, majd a jövőben talán Bulba és az ő társaságába szegődik, majd egy ilyen szépséges teremtés. Az álmodozása lassacskán valós álom képét vetette fel előtte, ahol Bulbával együtt fellépett egy nagyszabású versenyen, s ketten együtt el is hozták az aranyérmet, a közös munkájuk gyümölcseként… de a vidám látkép nem ragyogott sokáig lelki szemei előtt, ugyanis pár bukkanó okán majdhogynem lepottyant a csuklyás idegen háta mögül, éppen hogy csak meg tudott kapaszkodni az illető öltözékében, hogy le ne zuhanjon.
- Megérkeztünk. – szólt az idegen kisvártatva, mire Ivy megpróbálván kidörzsölni a szeméből a fáradtságot, igyekezett elnyomni egy Snorlax által is könnyedén megirigyelt hatalmas ásítást, hogy aztán szemügyre vehesse a mezőt, ahol kikötöttek végül.
- Köszönöm. – mondja Ivy egyrészt azért, mert igen udvarias gesztussal lesegítették a zsebszörny hátáról, másrészt pedig a pokemonnak, hogy mindezen hosszú utat visszafelé plusz teherrel a hátán tette meg. S mikor jobban szemügyre vette a mezős helyet, ahol nem egy kísérőjéhez hasonló csuklyás alakot látott meg, hasonlóan kíváncsian bámészkodók között, mint amilyen jómaga is, fel sem tűnt számára, hogy hipp-hopp, eltűnt mellőle kedves invitálója. Kicsit esetlennek érezte magát ekkora tömegben, hisz nem számított ilyen népes egybegyűlésre. Tétován vonult közelebb a kompániához, azon merengve, hogy előhívja Bulbát, hogy ne érezze magát ennyire elveszve itt, s gondolatai okán véletlenül beleütközött egy hosszú feketehajú, gyönyörű lányba.
- E-elnézést, nem akartam…Ivy megszeppenve kezdett bele a bocsánatkérésébe. - Véletlen volt, olyan sokan vannak, és itt ez a kő, és én picit… nagyon ügyetlen vagyok, szóval… – nem találván magyarázkodásához a megfelelő szavakat, lesütött szemekkel hajtotta le végül a fejét és reménykedett abban, hogy az idegen kisasszony elnézi neki hibáját, amit egyáltalán nem szánt szándékkal hajtott végre.
Figyelmét azonban hamar elvonta ama csuklyás idegen, ki egy sziklára kiállva intette csendre a társaságot. Ivy a hirtelen támadt hallgatásra kapta fel a tekintetét, s kereste miértjét, mely eltéveszthetetlen volt. Már-már lélegzetvisszafojtva várta az illető beszédét, azt remélve, hogy tőle többet megtudnak, mint a kísérőjétől, ehelyett egy sétapálca segítségével valamiképpen megmozgatta a földet. Igyekezett megtartani egyensúlyát, szerencséjére sikerült is ide-oda billegéssel megúsznia, úgy tűnik hosszútávon kedvező a tánctudása, ahol a megfelelő egyensúly fontos része az alapoknak.
Álmélkodva nézte a földből előbújt régi építményt, száját nagyra tátva, csak pás másodpercnyi késéssel moderálva magát. Annyira elképesztőnek találta mindezt, hogy nem is talált rá szavakat, de nem is volt erre szükség, amiért a sziklán álló idegen beszélni kezdett, miután felvetette valós kílétét előttük. Ivy kíváncsian billentette aprón oldalra a kobakját és hallgatta az idős úr mondanivalóját, s mikor a tömeg elindult a feltáruló kapu nyújtotta úton, bár kicsit vonakodva, de jómaga is követte a népességet. Érdekelte, hogy mi is lesz ez az egész és miféle játékokra utalt az öregember, s mindemellett Cobalion, Terrakion és Virizion nevén is elmerengett, mind a három, valahonnan ismerős volt számára régi történetekből, de egyszerűen nem tudott arcot párosítani melléjük egészen addig, míg meg nem pillantotta az arénaszerű építmény közepén magasló aranyszobrot, mely a kardforgató pokemonokat ábrázolta.
Jól szemügyre vette a monumentális díszt, s figyelmét nem kerülte el a rajta álló idézet sem, elolvasva azt merengeni kezdett azon, hogy vajon miért hiányzott a megfelelő értelmezéséhez minden bizonnyal szükséges egy sor, s valójában mire is utalhat mindez… az alábbit egy másik idegentől volt szerencséje megtudni. Eleinte meglepetten nézett az újabb csuklyás alakra, ki végül szintén felfedte arcát előttük, mielőtt berekesztett mondandóját folytatta volna.
- Egy eskü?Ivy kíváncsian nyammogott eme információt, tekintetét visszaszegezve az idegen férfiról az idézetre. Hallott már eme három legendás pokemonról, de sosem gondolta volna, hogy emlékükre ilyesfajta eseményeket rendeznek titokban, itt az isten háta mögött. S ez is felvetett számára egy kérdés, hogy vajon miért titokzatoskodnak ennyire, hisz eme három legenda mind az embereket, mind a pokemonokat őrizték, vagyis akkor számtalan személyt és zsebszörnyet megillet a részvétel, nem csak a szerencséseket, kik között most tudhatja magát.
- Hogy kivel fogunk harcolni?! – meglepetten nézett vissza a szőke hajú férfira, majd pillantását a többiekre vezette. Nem tagadhatja, hogy nem vette észre, hogy a tömeg nagyobbik része valószínűleg a trénerek sorát erősítik, de jómaga Bulbával még sohasem harcolt, és nem is állt szándékában. Mindaz a pokemonok jogainak megcsúfolása, egyszerű eszköznek kezelése, pedig érző lények, kik ugyan úgy vágynak a szeretetre, gondoskodásra, akár egy ember. - Az úr azt mondta, hogy játékok lesznek. – megütközve bökött, ugyan kissé udvariatlan módon a másik férfira, aki feltárta előttük mindezt. Hallani sem akart harcról pontos miértek nélkül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://pokemon.hungarianforum.net/t87-ivy-sapphire#237
Sophie Nightfall
Tréner
Tréner
Sophie Nightfall

Hozzászólások száma : 47
Hírnév : 3

Karakterlap
Szintpont: 40
Tapasztalat:
[Kaland] A kardforgatók arénája Left_bar_bleue16/100[Kaland] A kardforgatók arénája Empty_bar_bleue  (16/100)

[Kaland] A kardforgatók arénája Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] A kardforgatók arénája   [Kaland] A kardforgatók arénája Icon_minitimeKedd Márc. 12, 2013 11:29 am


Idegesen csóváltam a fejem: ez egy egész tömeg. Sok-sok fárasztó ember mégtöbb fárasztó pokémonnal, ráadásul egymás hegyén-hátán, hogy még azt se tudjam megmondani, hol kezdődik a kétlábúak, és hol a négy- vagy többlábúak csoportja. Komolyan, kéne szereznem valami madárfélét, amin repülhetek, eltávolodva a zajos társaságtól. A levegőből szemlélve amúgyis sokkal jobban látszik minden, az Új minden másodpercben rám talál, és már maga a tény izgalommal tölt el, hogy valamikor, talán újra részese lehetek a repülésnek. Igen, az utazás számomra sokkal meghatározóbb volt, mint a célállomáson történtek, legalábbis ami az előző egy-két percet illeti.
- Semmi baj – mosolyogtam a lányra, aki belém jött, és bár magamban bosszankodtam kicsit, ez inkább a tömeg ellen irányult, mintsem a türkizhajú leányzó ellen. Félrebillentett fejjel hallgattam végig mentegetőzését, majd miután végzett, elnevettem magam:
- Én Sophie vagyok. Üdv – mondtam neki. Nem vagyok az a nyitott típus, ám a lány közvetlen viselkedése furcsa reakciót váltott ki belőlem, és a felismeréstől kicsit össze is zavarodtam. Hogy jövök én ahhoz, hogy csakúgy kimondjam a nevem, azt a nevet, amiről pár hete még fogalmam sem volt? Az érdeklődő közeledés Mütyür idegesítő tulajdonságai közé tartozik, ám nem hittem volna, hogy magam is rászánom magam, ráadásul teljesen önkéntelenül.

Tényleg, hol van Cyn? Hiába nézelődtem mindenfele, sehol sem találtam, ám nem nagyon törődtem vele: a kis Cyndaquil úgyis mindig a maga feje után megy, és már megszoktam, hogy ha kell, rögtön előkerül. Hogy honnan, az meg nem az én dolgom, nem vagyunk összekötve.
Gondolatmenetemet az emelvényre lépő alak zavarta meg, aki egy pillanat alatt előidézte a földmozgást, egy arénaszerűséget kiemelve a semmiből. Én mindezt tátott szájjal néztem végig, közben nyelve egy nagyot, ám szóhoz nemigen jutottam. Szép! Ám amint elkezdett beszélni, csodálkozó tekintetem egykettőre átváltott értetlenkedőre: fogalmam se volt, mik azok a szent kardforgatók, se a Vízion-ról vagy miről. Ez biztosan valami ősrégi mítosz lehet, amibe belecsöppentünk. Kezd érdekes lenni. Igen, csupán egy vállrándításomba került, hogy átállítsam magam várakozó üzemmódba, és már egy kicsit sem foglalkoztatott a három szobor meg a pasas mondanivalója, egyszerűen kíváncsi voltam, mi fog ebből kisülni. Szótlanul követtem a tömeget, csöndben voltam amikor kellett, hümmögtem, amikor kellett, és szemem rögtön felcsillant, amint kiejtették a „harc” szót.
- Mütyür, itt vagy? – kérdeztem csendesen, ám alighogy kiejtettem a nevét, a pokémon már a hátamon volt, és onnan kémlelt körbe. Szememmel megkerestem az iménti lányt, és biztatóan rámosolyogtam újból: úgy tűnt, neki már kevésbé tetszett az ötlet, ám ha már itt vagyunk, nem visszakozhat csakúgy. Jó móka lesz ez, legalábbis remélem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kevin Turner
Tréner
Tréner
Kevin Turner

Hozzászólások száma : 36
Hírnév : 1

Karakterlap
Szintpont: 95
Tapasztalat:
[Kaland] A kardforgatók arénája Left_bar_bleue15/100[Kaland] A kardforgatók arénája Empty_bar_bleue  (15/100)

[Kaland] A kardforgatók arénája Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] A kardforgatók arénája   [Kaland] A kardforgatók arénája Icon_minitimeSzomb. Márc. 16, 2013 4:06 pm

Miután annak a csuklyásnak sikerült rávennie, hogy a Wailord-ján elvisz minket, Alfa egy szempillantás alatt eltűnt a labdájában, és ezért most nem hibáztattam érte, sőt, ha tehettem volna, én is bebújtam volna az egyik üres pokélabdába, és úgy vészeltem volna át az utat. De hát ez van, el kell viselni. Mindig is ódzkodtam a vízi pokémonoktól.
- Beszari. – súgtam oda Alfának, vagyis a labdájának.
- Miért pont egy vízi úton kell eljutnom oda. Miért nem repülhetnék inkább? – hadartam el halkan, miközben a Wailord és a csuklyás alak felé tartottam. Az alak, amint mellé értem, elém lépett, és hátat fordítva, már meg is indult az óriási pokémon szája felé.
- Vá-vá-várjon már! Most ugye csak viccel, hogy ennek az izének a szájában utazunk majd? – haboztam, és a csuklyás közben felém fordult.
- Giganta sokkal gyorsabba a víz alatt, és annyira nincs közel az úti célunk, hogy egy levegővel kibírjuk.
- Nem, ez nekem túl sok. Lenyelem, hogy egy vízi pokémonnal jött el értem, de a szájába biztos nem mászom be. – a csuklyás a fejét rázta és közelebb lépett, majd a vállamra tette a kezét.
- Ne haragudjon meg ezért. – meg sem tudtam szólalni, amikor éles fájdalmat éreztem a tarkóm környékéről, majd képszakadás.
Mikor magamhoz tértem, ismételten csak sötétséget láttam, majd egy vékony rés, ami tágult, és végül teljes fényesség árasztott el.
- Meghaltam? – kérdeztem halkan.
- Még nem. – hallottam egy hangot, ami ismerős volt, majd mikor elfordítottam a fejem a hang irányába, láttam, hogy a csuklyás kísérőm szólt.
- Kár, mert akkor most magának kell helyettesíteni. Leütött és elhurcolt! Hogy képzelte? – keltem ki magamból.
- Nyugalom, nem esett komoly baja, de csak így volt lehetőségünk elhozni önt ide. – mondta, miközben karjával a fény felé mutatott. A szemem már hozzászokott és akkor láttam meg, hogy egy mezős területre érkeztünk, bár már elég sokan megelőztek minket.
- Üdvözlöm ezen a különleges helyen. – kiléptem a száraz talajra, és szinte rögtön térdre rogytam és csókolgatni kezdtem az anyaföldet, hogy végre rajta állhatok. A csuklyás visszahívta a Wailord-ot, és csatlakoztunk a többiekhez. Szép kis társaság gyűlt össze, és a sustorgás és beszélgetés. Egy emelvényen akadt meg a szemem, amin egy újabb arctalan alak állt, és két karját a magasba emelve csendre intett mindenkit. Mesél három valakiről, de nem voltak könnyű nevek, azt tudom, hogy mindegyik „-ion”ra végződött, és kardforgatóknak hívta őket. El sem tudtam képzelni kik lehetnek ezek az alakok. A beszédét hamar lezárta, és az aréna kapui megnyíltak. A tömeg rögvest megindult befelé, és mikor én is beértem, láttam, hogy az aréna semmiben sem különbözik a többitől. Ovális, szinte majdnem kerek alakú, ám a közepén egy szobor kapott helyet, ami taktikai szempontból jó is, meg nem is. Az oszlop tetején három kőalak, akik valószínűleg az előbb említett „-ion” testvérek lehettek. Az oszlopba vésve egy rövid idézet volt, ám egy sora hiányzott.
- Milyen pocsék munka. Azt az egy sort így lespórolni, ráadásul a közepéről. – megráztam a fejem, majd tovább haladtam, hogy más is láthassa, de mielőtt léphettem volna, egy csuklyás jelent meg. Volt egy sanda gyanúm, hogy ő hozott engem, de ezek olyan egyformák, hogy bármelyik lehet, megmutatta az arcát. Egy, az előző pasasnál fiatalabb férfi, szőke, körbenyírt szakállal.
- Harcolni? Ez most valami ünnepség, vagy gladiátor harc? – nem volt ellenemre a csata, csak tudni akartam, hogy melyik énemet vegyem elő. Az idegesítőt, vagy a kevésbé idegesítőt. Mikor befejeztem a mondatom, Alfa mászott a vállamra, és onnan figyelte az eseményeket, és szemlélte a tömeget.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cheren
Mesélő
Mesélő
Cheren

Hozzászólások száma : 21
Hírnév : 3

[Kaland] A kardforgatók arénája Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] A kardforgatók arénája   [Kaland] A kardforgatók arénája Icon_minitimeVas. Márc. 17, 2013 6:08 pm

A szőke alak kihívó mosollyal nézett azokra, akik a kérdéseket tették fel.
- Nyugi-nyugi - emelte fel nyugtatóan kezét. - nem esik senkinek baja! A fő, hogy maradjanak a helyükön, mert most... - és egy paklinyi kártyát vett elő, melyeken három kardforgató pokemon sziluettjét látjátok rajtuk. Megkeverte a paklit, majd az összes kártyát, egy határozott mozdulattal felétek hajítja. A "veszélyre" felfigyelve rögtön elléptek azok útjából és mihelyst azok földet értek, azúrkék, aranybarna és fűzöld színben ragyogtak föl, a rajta lévő "ion"-októl függően. Mire felocsúdhattatok volna a dologból, a helyükön öt méteres falak emelkednek ki és kettes csoportokban zárnak el benneteket egymástól. A férfi felült az arany Cobalion szobor tetejére és kezeivel megragadta annak szarvait. Látszólag élvezkedett a megdöbbent arcokon.
- Jó szórakozást, kellemes időtöltést az arénában! - nevetett, s ledobott egy vászonkendőt, amely a harc kezdetét jelentette, akárcsak a régi időkben, mikor tényleg léteztek ilyen párviadalok.

Ivy, te egy veled egykorú fiúval kerültél össze. Meglepettségén hamar túllép és felizgulva a harctól, már hívta is társát:


Spoiler:
 
Mire előhívta, már rögtön támadásnak indította egy ökleléssel. A típus hátránytól nem kellett tartanod, ugyanis ez a pokemon még nem bírt repülő típusú támadásokkal, viszont nem árt, ha kigondolod Bulba minden lépését!

Sophie, te egy érettebb nőszeméllyel fogsz megküzdeni. Ő sem habozik, hívja elő pokemonját:

Spoiler:
 
Tipikusan annak az ellenfélnek tűnik, aki higgadtan küzd, de nem legyőzhetetlen. Kellő taktikával nyerhetsz, de először a macska pokemon kezdő karmolás támadását kellene hárítanod!

Kevin, te egy kamasz sráccal találod szembe magadat. Megvonja vállát és előhívja társát:

Spoiler:
 
A pokemonról nem látszódhat, hogy mennyire kemény harcos. Ám a zsebszörny egy morgással, majd végül egy ökleléssel indít társad ellen. Nem szabad lebecsülni ellenfeledet a kinézetéről!

Feladat: Győzzétek le ellenfeleiteket! A posztotok teljenek meg eseménydús jelenetekkel, legyenek párbeszédek és addig tartsanak, míg győzelmet arattok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivy Sapphire
Koordinátor
Koordinátor
Ivy Sapphire

Hozzászólások száma : 37
Hírnév : 1

Karakterlap
Szintpont: 40
Tapasztalat:
[Kaland] A kardforgatók arénája Left_bar_bleue15/100[Kaland] A kardforgatók arénája Empty_bar_bleue  (15/100)

[Kaland] A kardforgatók arénája Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] A kardforgatók arénája   [Kaland] A kardforgatók arénája Icon_minitimeHétf. Márc. 18, 2013 6:04 pm

Megkönnyebbült szusszanás hagyta el az ajkait és elemelve a tekintetét a talajról nézett a lányra, miután igencsak félresikeredett bocsánatkérése mégis hatásos volt, s nem haragította magára az idegen pokemon edzőt. Mikor a hölgy bemutatkozott neki halvány mosoly szökött arca szegletébe.
- Az én nevem Ivy, örülök, hogy megismerhetem. – illendő módon osztotta meg Sophieval saját nevét, mielőtt figyelmét teljesen más útra terelték volna a meghívóik.
A szobron helyet foglaló csuklyás idegen viselkedése cseppet sem nyerte el tetszését. Nyomát se látta annak a kedvességnek, mellyel az ő kísérője édesgette erre a helyszínre. Ráadásul hallani se akart semmilyen pokemon csatáról. Azt a zsebszörnyek kínzásának egy módjának tartotta. Szemtanúja volt megannyi harcnak szülei edzőtermében, s elképzelése sem volt arról, hogy lehet azt élvezni, miképpen bántja egymást két ártatlan teremtés. Ezért is tetszett meg számára a koordinátorok „küzdelme”, ott az elegancia, a tudás számított, nem pedig az erő.
Sophie bizalomteljes mosolya némileg lenyugtatta, megpróbált viszonozni a kedvességét, de egyszerűen képtelen volt arcára erőltetni bármit is, csupán bugyuta vigyor sült ki belőle. Tekintetéből azonban kitűnően leolvasható volt a „Remélem, nem veled kell megküzdenem” – gondolat. Igaz, még csak most ismerkedett meg vele, ennek ellenére nagyon hamar megkedvelte a lányt.
A szobroknál mesterkedő férfi szavaiban nem igen tudott bízni, kérdőn pislogott a kártyákra melyet elővéve kevergetni kezdte, s mire észbe kaphatott volna addigra Bulba indájának egyikét érezte csuklóján mely egy erőteljes rántással húzta odébb a felé dobott fénylő kártyalap útjából. Egyensúlyát elvesztve huppant le a földre, kicsit meghökkenve fogadta, hogy kis barátja már a labdán kívül tartózkodik, s megszeppenten pislogott a kéken ragyogó, ezelőtt Cobalion mintás lapra, majd a férfi irányába, kinek távozását elszörnyedve fogadta. A semmiből emelkedő falakat csak ezután vette szemügyre, s kis barátja morgására felfigyelve nézett hátra válla fölött, ahol megpillantott egy nagyjából vele egyidős fiút, pokemonlabdával a kezében.
Ivy nyomban talpra állt és kétségbeesetten nézet az idegen fiúra, ki felocsúdva a harc mámorától már elő is hívta pokemonját egy repülő típusú Starlyt. Unova régióba érkezésekor az erdőben már látott nem egy ilyet, s nyomban le is kérte az információt róla a pokedextől, hogy jobban megismerhesse. Nem hitte volna, hogy egy harcban kell majd látnia eme példány rendkívül aranyos tagját.
- Öhm… nem beszélhetnénk meg esetleg? – kérdezte tétován a fiútól, hátha elkerülhető a fölösleges küzdelem. Oldalán Bulba látva, hogy a madárpokemon a tréner parancsa szerint nyomban támadásba lendült Ivy elé szaladt, majd kitámasztva magát fejét előre tartva várta az ütközést, mindeközben morgásával kísérelte meg elrettenteni a szárnyas zsebszörnyet csapása sikerességétől.
- Atyaég Bulba, vigyázz! – fakad ki rémülten, mire az öklelésnek kimenetele két szédelgő pokemon lett, melyben a kis barátja húzta a rövidebbet. Az erő-ellenerő törvénye szerint Bulba egy hátra bukfenc kíséretében került odébb és csúszott fél métert a talajon, majdnem egészen Ivy lábaihoz az ütközést követően. - Jajj, jól vagy? – kérdezi aggódva, miközben fél térdre ereszkedett pórul járt társa mellett, hogy megnézze nem esett e nagyobb baja a látottaknál. Azonban fűpokemonja fejét rázva talpra is szökkent és készen volt a következő csapás bevételére.
- Ugyan már, kapd össze magadat! Mégis, hogy viselkedsz egy pokemon csata kellős közepén, vagy netalántán még sohasem harcoltál? – kéri számon a fiú gúnyosan. Ivy kissé sértődötten pillantott a vele egykori fiatalra. Lehet, hogy nem engedte Bulbát megküzdeni még semmivel, mert az ő célja más a többi trénernél, attól még nem kellene se őt, se pedig kis barátját alábecsülni. Bulba összeszedve magát morgott az által ellenben ácsorgó madárpokemonra és trénerére. Neki se tetszett a fiú szájából elhangzódó becsmérlő szavak.
- Bulba, csak nemIvy meghökkenve pillantott apró társára. - harcolni akarsz? – fejezi be a kérdését elhűlten, miután végiggondolta a fűpokemon szokatlan viselkedését az idegen és zsebszörnye irányába. Kérdését egy határozott, nevével megegyező hanggal tanúsította kis bajtársa, s bármennyire is esett nehezére az ügy, igyekezett félrehelyezni az előítéleteit a pokemon harccal kapcsolatban, mely az elmúlt évek során kialakult benne, s Bulba elhatározása szerint cselekedni.
- Jól van. De légy óvatos, rendben? – szögezte le az egyetlen feltételt, amivel csatába engedte apró barátját, s kezét tördelve figyelte az elkövetkező eseményeket. A fiú nem várakozott tovább, látva, hogy megbeszélték, amit akartak, ezért nyomban támadásba is lendítette pokemonját, akárcsak az előbb.
- Starly, öklelj megint! – a madárpokemon szárnyait csapkodva futott Bulba irányába, ki morgással próbálta rontani annak koncentrációját, s a megfélemlítéssel némileg gyöngíteni annak erejét. Morgásának sikerében elbízva magát eléggé csúnyán ráfaragott a dologra, ugyanis a repülőpokemon kibillentette az egyensúlyából. Az esésből nehezen állt talpra, de a harci szenvedélyből semmit sem vesztett, határozottságtól ragyogó szemei alátámasztották ezt, készen állt a visszacsapásra.
- Bulba…Ivy szíve szerint oda se nézne, de tudta, hogy ez nem megoldás. Az otthoni edzőtermükben látott viadalokra gondolt, felidézve magában, hogy szülei, testvérei mi tévők lennének egy ilyen helyzetben. Meggyőződése, hogy ők bármilyen harci szituációt a javukra tudnának fordítani, akkora tapasztalattal rendelkeznek. Odahaza nekik mindig előnyükre vált az ellenfél lépése, mintha előre látták volna a tetteit a jelvényért harcoló trénernek, feltételezhetőleg a többéves rutinjuk okán.
Bulba ezúttal ő próbálta nekifutásból felöklelni a madárpokemont, mely könnyedén odébb szökkent az útjából. Ivy belátta, hogy bármekkora előnyük is származik abból, hogy a repülő készséggel megáldott zsebszörny képtelen szárnyai használatára, irányítás nélkül kis barátjának semmi esélye sincs a győzelemre.
- Starly, vesd be a duplacsapatot! - fogcsikorgatva, kétségbeesetten fogadta, hogy az előtte álló fiú milyen talpraesett a pokemon csata ügyében és mennyire tisztában van zsebszörnye képességeivel. Ahogy eme gondolat keresztülvillant elméjén, felcsillanó szemmel pillantott Bulbára, hisz nekik is vannak titkos „technikáik”.
- Bulba ne ijedj meg a másolatoktól, csak tréfa! Táncolj, ahogy tanultuk, emlékszel? – próbálta mozgással is illusztrálni miképpen gondolta a táncmozdulatokat. Könnyed jobb irányba lépéssel és egy féloldalas fordulattal, majd egy újabb lépéssel, de ezúttal balra. Úgy ítélte, ha kis bajtársa beveti ezt, akkor a Starlyt össze lehet vele zavarni és nem fogja tudni, hogy hova adja le a végső ütését.
Terve hatásosnak minősült, mert mikor Starly csapást vitt volna be Bulbának, de az ütközés helyett mellette száguldott el és esett hasra a lendülettől. Bulba kihasználva az alkalmat megismételte az öklelést, amit az imént nem tudott megfelelően alkalmazni. Ivy remélte, hogy a talajon marad ettől a madárpokemon és lezárhatják a fiatal tréner elleni küzdelmet, azonban úgy tűnt kissé elbízta magát.
- Starly, tarts ki, használd az öklelést az ellen tehetetlen!Starly kicsit esetlenül, de talpra állt, hogy edzője szavainak engedelmeskedve véghezvigye a támadást.
- Bulba a piruett pörgést, a piruett pörgést vegyítsd ökleléssel! – hadarta, kezeivel hevesen gesztikulálva próbálván megmutatni mire is gondol, kétségbeesetten nézve társa felé, hiszen látta az imént, hogy mennyire helybenhagyta. Ugyan, ezzel a nevetséges névvel csak ő illette ama mozdulatot, mikor a táncos a levegőbe ugorva pördül egyet, majd elegánsan landol a földön. De reménykedett abban, hogy Bulba érti, mire gondol. Nem számít, hogy Starly látja mit csinál, ugyanis a repülőpokemon végcélja akkor is ugyan az: felöklelni Bulbát. Így célszerű a levegőbe menekülni előle, majd ha megpróbálja bevinni az ütést, akkor lecsapni rá.
Bulba az újabb ötletet igyekezvén betartani, kísérelte meg a piruett pörgésnek elnevezett táncos mozzanatot végrehajtani. Ügyesen a levegőbe szökkent, majd egy 360°-os fordulatot tett, mielőtt körbeért volna szeme sarkából látta, hogy Starly egyre közelebb kerül hozzá, s mikor a talajon landolt volna az elegáns meghajlás helyett egy öklelést vegyített a mozdulatsorba, így meglepve a repülőpokemont. A lendülettel, amivel nekiütközött a gyorsan haladó Starlynak, a madárpokemon tehetetlenül zuhant trénere lábai elé. Bulba kitartóan talpon maradt, amiért sikeresen ki tudta támasztani magát, így ő nem repült métereket, mint a fiú zsebszörnye.
- Bulba, sikerült! – szólt örömittasan Ivy, boldogan ugorva egyet egyhelyben, majd odasietett barátjához, hogy karjaiba vegye. Bulba szaporán vette a levegőt élete első éles csatája után, de a vidám Ivyt látva boldog mosoly kúszott az ő arcára is.

Spoiler:
 

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://pokemon.hungarianforum.net/t87-ivy-sapphire#237
Sophie Nightfall
Tréner
Tréner
Sophie Nightfall

Hozzászólások száma : 47
Hírnév : 3

Karakterlap
Szintpont: 40
Tapasztalat:
[Kaland] A kardforgatók arénája Left_bar_bleue16/100[Kaland] A kardforgatók arénája Empty_bar_bleue  (16/100)

[Kaland] A kardforgatók arénája Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] A kardforgatók arénája   [Kaland] A kardforgatók arénája Icon_minitimeSzer. Márc. 20, 2013 10:58 pm


A dolgok kezdtek igen érdekesen alakulni. Nem győztem hova kapkodni a fejem, s egyik ámulatból estem a másikba, amint körbenéztem. Igaz, hogy a fejemen trónoló Cyn miatt a felét sem láttam annak, amit látnom kellett volna, de a szemembe érkező benyomások még így is kiakasztották a csöndhöz és nyugalomhoz szokott agyamat. Egyszerűen, túl sok volt belőlük.
- Ööö – csupán ennyit bírtam kinyögni első nekifutásra, majd egy nyelés után már határozottabban egyenesedtem fel, lábujjhegyről próbálva kitalálni, vajon mi is folyhat körülöttem. A válasz azonban éppen az ellenkező irányból érkezett, s mire leguggoltam az elém dobott kártyához (közben a frászt hozva Mütyürre a hirtelen mozdulat miatt) amaz már aranybarnán villódzott. Nyelvem alig láthatóan kidugtam a heves koncentrálás közben: hozzá akartam érni a csillogáshoz, kíváncsi voltam, milyen anyagból van, hogy mitől fénylik. Ám abban a pillanatban, ahogy ujjaim hozzáértek, újabb varázslat történt, és csodálkozva léptem hátra kettőt, közben azon gondolkodva, vajon milyen lehet a kilátás odaföntről.
- Kár, hogy nem tudsz repülni – tekintgettem a hajam irányába, ahonnan válaszul csak egy sértődött morgás hallatszott. Cyndaquil egy elegáns huppanással ért földet, hátán rögtön beindította a tüzét, jelezve, hogy készen áll.
- Harcolni akarsz? De mégis ki ellen? – kérdeztem félrebillentett fejjel, ám válaszul egy igen hetykén fújtató macskaszerű izé toppant elénk, láthatóan nagyon nagyra volt magával. Az edzője se volt különb, látszott rajta, hogy tapasztalt. Alaposan végigmért minket, tekintetétől pedig kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam. Mikor végzett, csak intett a pokémonjának, aki egyetlen szó nélkül ugrott Mütyürnek, jól megkarmolva szegényt.
- Hé, még készen sem álltunk! – tiltakoztam, majd bevágtam a tipikus durcás képemet – Cyn, mutassuk meg nekik! Ökleld fel! – kiáltottam aztán, közben végig a nővel szemezve. Az ellenfelünk azonban minden probléma nélkül hárította a csapást: becsavarta rugószerű farkát, és egy szempillantás alatt a levegőbe emelkedett.
- Na tessék! Még ez is tud repülni! Te miért nem? – néztem rá a Cyndaquilra, aki erre csak felfújta a pofáját, és hátat fordított nekem – Jójó, ne vedd már komolyan, na! Várd meg hova érkezik, és oda indítsd a következőt!
Nagyon belejöttem. Eddig fogalmam sem volt, hogy ennyire izgalmas is tud lenni egy ilyen párbaj, a falumban csak a pusztakezes, lerohanós harcokat láttam, aminek sem értelme, sem pedig eredménye nem volt. Itt pedig… taktikáztunk, igen. Gondolkodtunk! Nagyon élveztem.
- Folytasd, ezaz! – ugrándoztam, oda se figyelve, hogy éppen mi zajlik a csatatéren. A macska egy újabb karmolást indított zuhanás közben, Mütyür pedig fejjel belerohant, ám így mindketten sebződtek. A szürkeség felborzolta a szőrét, és nyivákolt egyet, trénere pedig érzelemmentes hangon utasította egy újabb karmolásra.
- Mi a manó, ez nem tud mást, csak karmolászni? Sebaj, Cyn, mutassuk meg nekik! Füstfüggöny! – pokémonom mély levegőt vett, kilégzéskor pedig egy jó nagy adag, tömény fekete füstöt fújt ki, beterítve ezzel az egész kockát. Ekkor már biztos voltam benne, hogy nyertünk: Akahi kiváló szaglása miatt képes volt kiszagolni ellenfelét, a füst egy pillanatig sem zavarta, hiszen eddig se nagyon nyitotta ki szemecskéit, nem a látásával tájékozódott. A macsek azonban, ha csak egy pillanatra is, de zavarba jött, így nyílt célpontja volt Cyn sorozat-öklelésének.
Mire fölszállt a füst, ellenfelünk ájultan hevert a földön.
- Ezaaaaz! – futottam oda, és kaptam ölbe kis barátomat – Így kell ezt csinálni! Ügyes vagy! – simogattam meg a buksiját, majd elhelyeztem a vállamon, ahonnan szinte azonnal felmászott a fejemre, átadva magát a pihenésnek. Én a magam részéről teljesen oda voltam, nem tudtam egyhelyben állni, és vigyorogtam, mint a vadalma. Megismertem egy újabb arcát az Újnak, és az érzés feledhetetlen volt.


/Glameow a karmolást csak Lv5-ön tudja megtanulni, az előtt viszont nincs semmi normális mozdulata, így 5ös szintűnek vettem Wink /
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kevin Turner
Tréner
Tréner
Kevin Turner

Hozzászólások száma : 36
Hírnév : 1

Karakterlap
Szintpont: 95
Tapasztalat:
[Kaland] A kardforgatók arénája Left_bar_bleue15/100[Kaland] A kardforgatók arénája Empty_bar_bleue  (15/100)

[Kaland] A kardforgatók arénája Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] A kardforgatók arénája   [Kaland] A kardforgatók arénája Icon_minitimeVas. Márc. 24, 2013 5:28 pm

Épp csak feltettük a kérdésünket, és hangot adtunk az aggályainknak, a fickó nyugalomra intett minket. Biztosított, hogy senkinek nem esik komolyabb baja, mi meg persze elhittük.
~ Barmok. – gondoltam magamban, és sajnálatos módon ebben a csoportban én is benne voltam. A fickó nem várt sokat, elővett egy pakli kártyát, majd egyetlen laza mozdulattal lehajította közénk.
~ Jó kártyásnak tartom magam, de van egy olyan érzésem, hogy köze sem lesz ahhoz, amire én gondolok. – épp hajoltam volna le, hogy felvegyem az egyik lapot, mikor felfénylett, és egy hologram szerűség jelent meg, ami az egyik szobor alakot ábrázolta, így rögtön levontam a következtetést, hogy az egyik nagyágyú lesz az. Amint az összes kártyával ez történt, falak emelkedtek, és elválasztották a tömeget, méghozzá úgy, hogy mindenkivel szemben maradt egy másik valaki. Engem is körülzártak a falak, és mikor felpillantottam, láttam, hogy a „műsorvezető”, a főkolompos csuhás helyet foglal. Lenézett ránk, mint egy kiskirály, vagy nem is tudom minek nevezzem.
- Hé, csinálunk is valamit, vagy egésznap azt a pasast fogod bámulni? – hallottam mögülem. Lassan megfordultam, és pokolian ördögi félmosoly kezdett szétterülni a számon.
- Bámulhatod még, semmi bajom a „másokkal”. – fejezte be az előző gondolatmenetét.
- Hogy mi van, te taknyos? – ezt már nem hagyhattam szó nélkül.
- Semmi, csak épp ideje lenne lerendezni ezt a meccset, had menjek tovább. – nagyon magabiztosnak tűnt a srác, majd a kezében egy pokélabda villant.
- Mit tartasz abban? Egy kis Cleffa-t, vagy egy mini Igglybuff-ot? röhögtem el magam, mire a srác lépett egyet előre, és a labdát elhajítva egy apró őz-szerű pokémon jelent meg.
- Bocs, ez még az előzőnél is vércikibb. – böktem ki, és tovább nevettem.
- Alfa, nyomás, tegyük helyre ezt a srácot. – a Cyndaquil lemászott a vállamról, és felállt a Deerling-gel szemben.
- Ágast senki sem győzheti leg! – erre kivételesen abbahagytam a nevetést, és felvettem az elszánt nézésem.
- Majd meglátjuk, kölyök. – nem is kellett sokat várni, a srác elindította a párharcot, és a pokémonja megindult. Egy morgást hallatott, de Alfa acélos elszántságán nem igazán hatott, majd lendületet vett, és egy fizikai támadással próbálkozott.
- Jól van, játssz be egy szikra szemet (Leer), aztán kerüld el a csapását, és célozd az oldalát egy ökleléssel (Tackle). – utasítottam a Cyndaquil-t, aki egy szempillantás alatt kitért a Deerling első rohama elől, majd egy oldalra gurulással vett lendületet, elrugaszkodott, és neki indult, hogy ökleléssel eltalálja az ellenfelét.
- Ez nem ér! – kiáltott fel a srác.
- Micsoda? Egy kitérés? Ne szórakozzál már, ebben nem volt semmi. A kislányos pokémonod nem bírja elviselni, ha elront valamit? – cukkoltam tovább, de látszólag a Deerling meg sem rezdült. Ez felvetett némi kérdést, ám nem hagyom, hogy egy ilyen csapat lenyomjon minket.
- Gyerünk Alfa, gyújtsd be azokat a lángokat a hátadon, és adj neki kakaót, hadd szóljon. – Alfa nem várt sokat, egy ökleléssel odébb tette ellenfelét a „teremben”, majd megállt, és várta, hogy mi következik.
- Gyerünk Deerling, ne add fel, pattanj fel, és próbáld meg összezavarni, cikáázz ide-oda, majd egy újabb öklelést vess be ellene! – jött a következő utasítás ellenfelemtől.
- Alfa, ezt kerüld el, legjobb tudásod szerint, majd ugorj fel, és kezdj el forogni, mint egy fúró, úgy vigyél be neki egy újabb öklelést. – nem akartam megkímélni a srácot, de látszólag ő sem fogta vissza magát. Alfa az utolsó pillanatban szökkent fel a Deerling fölé, majd hosszú orrát a földnek szegezve, lángjait begyújtva úgy kezdett forogni, hogy akár tornádót is kavarhatott volna. Na jó, azt azért nem, de elég szép volt, majd teljes sebességre kapcsolt, és zuhanni kezdett az őz felé.
- Vigyázz! – ordította a srác, de már csak óriási csattanás hallatszott. Mikor a pro elült, Alfa volt a földön, Deerling pedig mellette állt, és mintha mosolygott volna.
- Ez az! Ugye mondtam én, hogy elköszönhetsz máris ettől az eseménytől. – a Deerling trénere jó kedvére szintén felvidult, és örömtáncot járt Alfa körül.
- Ne most add fel, haver. Mutasd meg ezeknek a tökkelütötteknek, hogy kik vagyunk mi. – Alfa mintha meg sem hallotta volna, csak nyöszörgött egy picit. Elég kellemetlen lehetett szegénynek. A Cyndaquil remegő lábakkal állt fel, megrázta a fejét, és szembefordult a másik pokémonnal.
- A pokémonod nem húzza már sokáig, azt akarod, hogy elpusztuljon? – kérdezte a srác.
- Nem lesz semmi baja, hidd el. ismét elővettem a gonosz vigyorom, és ez mintha Alfában is nyomott hagyott volna, mert egy mozdulattal megvetette a lábait, majd begyújtotta a hátán a lángokat.
- Ez az! Mutasd meg a kislányoknak, hogy hogyan kell ezt csinálni. – Alfa megindult, és ahogy az előbb a levegőből, most is forogni kezdett. A tüzét használta, hogy gyorsítsa magát, majd hosszú orrát kissé leszegve telibe verte a Deerling szügyét, amitől az őz pokémon dobott egy hátra szaltót, és majdnem elsodorta a trénerét is.
- Na, ezt nevezem én öklelésnek! – ujjongtam, miközben ellenfelem a pokémonját tartotta a kezei között.
- Itt a vége, papa, következő? – szóltam fel az öregnek, bár lehet, hogy kicsit elbíztam magam, de ez amolyan látszat dolog.
U.i.:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
N.

N.

Hozzászólások száma : 259
Hírnév : 6

[Kaland] A kardforgatók arénája Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] A kardforgatók arénája   [Kaland] A kardforgatók arénája Icon_minitimeKedd Nov. 19, 2013 7:17 pm

. . .

_________________
#b3e3ba
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
N.

N.

Hozzászólások száma : 259
Hírnév : 6

[Kaland] A kardforgatók arénája Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] A kardforgatók arénája   [Kaland] A kardforgatók arénája Icon_minitimeSzer. Dec. 25, 2013 1:38 pm

. . .

_________________
#b3e3ba
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




[Kaland] A kardforgatók arénája Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] A kardforgatók arénája   [Kaland] A kardforgatók arénája Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
[Kaland] A kardforgatók arénája
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Pokemon Szerepjáték :: JÁTÉKTÉR :: UNOVA RÉGIÓ-
Ugrás: