Pokemon Szerepjáték
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Fórum alapú szerepjáték a pokemonok világából.
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

 

 [Élmény] Egy pokékódex története

Go down 
SzerzőÜzenet
Yamadachi
Tréner
Tréner
Yamadachi


Hozzászólások száma : 172
Hírnév : 0

Karakterlap
Szintpont: 0
Tapasztalat:
[Élmény] Egy pokékódex története Left_bar_bleue20/100[Élmény] Egy pokékódex története Empty_bar_bleue  (20/100)

[Élmény] Egy pokékódex története Empty
TémanyitásTárgy: [Élmény] Egy pokékódex története   [Élmény] Egy pokékódex története Icon_minitimeSzomb. Május 04, 2013 11:43 am

Sinnoh régióban nőttem fel, itt éltem le az életem és itt szereztem meg az első pokémonomat is, aki egy teddiursa volt. Igaz nem szabályosan, mint a többi kezdő tréner, egy anyjától elhagyott bocsként találtam meg, majd otthon nevelgettem és tanítottam. Apukámék hamarosan rájöttek a dologra, így hát komolyabban is elkezdtünk vele foglalkozni, ugyanis apám katona volt és már rengeteg pokémon kiképzését vitte sikerre. Nem kellett sok, hogy harcolni is tudjak. Egyetlen hátránya volt a dolognak, hogy pokélabdám nem volt, se pokékodexem, így hát Ted, a fajtából rövidítve kapta a nevét, mellettem sétált általában, de jóval inkább szeretett a fejemen, vagyis inkább a nyakamba utazni.
A történet, amit elszeretnék mesélni valamikor a Johto régióba érkezésem előtt történt, vagyis annak a története, hogy kerültem Johtoba. A falumban nem volt sok munka, így hát a szomszédos falvakban járkáltam pénzt keresni. Apám, jól ismerte az egyik professzort a régióban, aki többször is volt nálunk, bár arra nem számítottam, hogy ez az ismeretség fog először a régión kívülre lökni. Éppen munkából jövet tartottam hazafelé, amikor a prof meglátott és odajött hozzám, hogy lenne a számomra egy munkája.
- Jó estét! - Köszönt oda, majd meg se várva a válaszom folytatta. - Eltudnál vinni nekem valamit Shinnohba?
- Jó estét! - Köszöntem én is. - Szívesen, úgy sem jártam még a régin kívül. Mi lenne az?
- Csönd. Ne ilyen hangosan, még valaki meghallja. - Fogta csöndesebbre a hangját. - Szupertitkos, egy másik professor kutatásához szükséges anyag. Ha elvállalod holnap 10-re gyere az irodámba.
~Remek, nem elég, hogy nem tudom mi az, de még a holnapi pénzemet sem kapom meg.~ Egyetlen szerencse volt, hogy nem volt állandó munkahelyem, hanem éppen akinél egy napra volt valami lehetőség oda elszegődtem. Belegyeztem, majd egy kéz fogás után el is búcsúztunk. Az estét lázas készülődés töltötte ki, ugyanis miután közöltem a szülőkkel a dolgot, anya elkezdett aggódni és minden létező dolgot, amit fontosnak talált bepakolt a hátizsákomba és még 5 pokélabdát is kaptam, ami szükséges lehet az útra, ha esetleg pokémont szeretnék elkapni, ehhez sajnos nem volt szerencsém, de majd később. Másnap korán keltem az izgatottságtól, majd gyors zuhany után reggeli és el is indultam a professzorhoz. nem lakott messze, épp csak a falu végén, így épp időben értem oda.
- Jó hogy jössz, 5 perce érkezett meg a dolog.
Ezzel egy semmit mondó, kis papírdobozt nyomott a kezembe, ami 3 oldalról volt lepecsételve, hogy még véletlenül se lehessen kinyitni. Gyorsan eltettem a hátizsákomba, majd elköszöntem és indultam is volna, de a prof megállított.
- Minden városba, ahova betérsz, hívj fel, hogy elmond meg van-e még a csomag. ja és itt egy térkép, rajta bejelölve hova kell menned.
Gyorsan megnéztem. A helyszín, ahova meg kellett érkeznem nem tartozott egyik városhoz sem, hanem valahol kettő között terült el, így valóban ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak, mint a magyarázkodás, hogy hol is keressem. Ezt is elraktam a csomag mellé és már valóban indultam is.
Az út eseménytelenül telt. Egy két rivális pokémonmesterrel sikerült összefutnom, de harcra nem került sor, hiszen az egy egy elleni harcot senki nem vállalta és inkább egy rövid szakaszon velem tartottak, majd elbúcsúztak. Jó pár hét volt, mire sikerült kivergődnöm Johtóból és Shinnohba értem, közben szinte minden nagyobb városba betértem és közöltem a proffal, hogy a valami, amit küldött, még meg van. Majd az utolsó helyen, még Johtoba, közöltem vele, hogy most már kevesebbszer fogom felhívni, ugyanis így nagyon lassú az út és jóval kevesebb időt szeretnék tölteni egy helyen, így inkább falvakba térek be, ha nem a földön, sátorban alszom. Nagyon aggódott a csomagért, de megértette, hogy az úgy gyorsabb. Shinnohban az emberek sokkal távolságtartóbbak voltak és jóval kevesebb kalandban is volt emiatt részem, de végül sikerült megérkeznem a kijelölt helyre. A prof, aki megkapta a csomagot, csillogó szemmel vette át, majd vitte hátra. Körülbelül 5 perc múlva tért vissza egy pokékódexxel, majd átnyújtotta nekem.
- Hallottam, hogy ilyened még nincs. Fel van töltve rá az összes pokémon adatlapja még a legendásoké is, emellett néhány egyszerűbb kiegészítést is kaptál rá a fáradozásaidért. Javaslom látogasd meg a közeli városban található fesztiválokat.
Megköszöntem az ajándékot, majd a szokásos nem kellett volna szöveg után indultam volna vissza a szállásomra, azonban az öreg nem hagyott elmenni, meghívott vacsorára és még egy ágyat is felajánlott, amit az unokája szokott használni, aki hozzám hasonlóan úton van, hogy valamikor pokémon mesterré váljon. Megköszöntem a szívességet és a tanácsokat és az estét ott töltöttem az öregnél, az unoka szobájában, akiről még egy kép is volt kirakva. Egész csinos volt a lány, sőt mintha emlékeztetne is valakire, csak nem jut eszembe kire.
Vissza az elejére Go down
 
[Élmény] Egy pokékódex története
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» [Élmény] Utak
» [Élmény]Tojáskeresés
» [Élmény] A mindennapok
» [Élmény] A torony kihívása
» [Élmény] Coden utazásai

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Pokemon Szerepjáték :: JÁTÉKTÉR :: SINNOH RÉGIÓ-
Ugrás: