[KT] Sophie vs Yama

Johto, az első küzdelmem egy Ryuu nevű sráccal, egy kis bogár kergetés és ismerkedés egy Ivy nevű hölggyel, akit a bogár kergetésen ismertem meg. Tudtam, hogy a pokémonja, cindaquil elég ritka fajta, de ezt ő is közölte, vagyis csak majdnem, de nem számít, hiszen az ő dolga és valamikor úgyis ő lesz az ellenfelem amikor eljön a termembe, de addig talán csatlakozik Joehoz és hozzám és akkor tudunk együtt kalandozni is. Most viszont nem ismerkedni szeretnék, hanem egy ellenfelet keresek, akivel összemérhetem a tudásomat és a pokémonjaim erejét, hiszen egy dolog befogni őket és másik dolog, hogy hallgatnak-e rád a harcban vagy megmakacsolják magukat és egyáltalán nem is vesznek tudomást rólad. Az utóbbi azt jelzi, hogy elbuktál, mint tréner, ugyanis ha képtelen vagy egy pokémont harcra biztatni, akkor nem szerzel jelvényeket és nem indulhatsz a régió tornáján, ami ahhoz kell, hogy valamikor pokémon mesternek hívhasd magad, amiért elindultál a trénerek útján. A másik fogalom, amit tisztázni kell az az ellenség és az ellenfél fogalmak, mert az ellenséget általában meg akarja semmisíteni az ember, főleg a harcok és háborúk idején használatos, míg az ellenfél csak egy gyakorló partner, akivel szemben felmérheted, hogy tudásban hol állsz és még vereség esetén sem haragszol a másikra, hanem a felé mutatott tisztelet jeleként gratulálsz neki és ugyanez igaz, ha nyersz, mert talán nyerni nehezebb, mint veszteni, bár egyik sem könnyű, de mind a kettő tanulható és én azon vagyok, hogy mind a kettő képességet elsajátítsam, hiszen teremvezetőként majd szükségem lesz ezekre a képességekre, mint sok minden másra is, ha az a célom, hogy úgy mérjem fel ellenfelemet, miközben magamat is figyelem, hogy az valóban megérdemelte a jelvényt, amit tőlem kapott vagy csak szerencséje volt, esetleg én voltam figyelmetlen és egy rossz döntés miatt vesztettem. Ugyan nem tagadhatom meg a jelvényt, de folyamatosan fejlődni szeretnék és ehhez a legjobb módszer, ha harcolok.

Ted a fejemen ül, Krabby és Abra a labdájában, míg Honda szintén mellettem van, hiszen ő sem hajlandó benn maradni a labdájába, amíg Ted elől van, vagyis szinte sosem, hiszen van azért alkalom, amikor sikerül bezárnom, például amikor este aludni megyünk, bár akkor is inkább őriz vagy vadászik, mert mégis csak farkas és mégis csak hús evő lenne, így nem mindig elég a pokékaja, amit én készítek, bár az ritka, hogy elkóborol, este szeret a falkája körül lenni. Ted mintha ismerős szagot érzett és mozgolódni kezdett a fejemen, majd lekéredzkedett és letétele után egyből jelzett Hondának, aki mint a jól nevelt kölyök lefeküdt Ted elé, aki felmászott a hátára, hogy tovább lovagoljon. Felnevettem, mert Ted olyan volt, mint egy gróf, akinek degradáló ha neki sétálnia kell, így mindig kell valaki a feneke alá, aki viszi, eddig ez én voltam, most már van egy kisebb hátaskutyája, aki akkor áll a szolgálatára, ha én megunom, hogy a nyakamba van, sátorépítés közben, mikor annyit hajolgatok, hogy leesne ha a fejemen maradna vagy amikor ő neki lett elege a magaslati levegőből és alacsonyabban szeretne lenni. Lassan meg láttam, hogy Ted kit érzett közeledni, a cyndaqillel közlekedő lányt, akinek a közeledésére Honda morogni kezdett, amit kezdetben nem értettem, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ő nem volt ott a bogárfogás idejéén, így nem ismerheti a lányt.
- Csend Honda!
Ugyan továbbra is bizonytalan volt az érkezővel szemben, de már nem morgott. Lassan meg is érkezett a lány és egyből rám is köszönt.
- Szia! Nem csinálok semmit, csak itt vagyok. Veled mi újság?
Nem tudtam, hogy mit is csinálok ide, csak ide vetődtem a semmi közepére, így valóban nem csinálok semmit.

Ahogy meglátta Honmdát a lány egy pillanatra megtorpant, emlékeztem, hogy a bogárfogáson neki is dolga akadt egy pont ugyanilyennel, akit azok az emberek küldtek rá, akik a piros zónán belül valami szerkezetet építettek, A pokémonja meg mintha nem is érezné mestere unszimpátiáját a farkas felé úgy üdvözölte mind a macit, mind pedig a négylábút. Nem kellett félni Hondától, aki szinte egyből megkedvelte a kis cyndaquilt, aki látszólag eléggé barátságosnak tartotta őt ahhoz, hogy ismerkedni kezdjen. Sophie azonban továbbra is eléggé bizonytalan volt, sőt láttam, hogy szinte fél, nem ismertem a múltját, így nem akartam bántó lenni, így nem kérdeztem rá, hogy mi a baja, Teddel pedig érdekes módon máshogy viselkedett. Gondoltam, hogy valami rossz emlék, de inkább nem kérdezem meg, hiszen látom rajta, hogy próbálkozik és ez nekem éppen elég, nem igazán tudom elhinni, hogy valaki egy kimondott pokémont nem szeret, de biztos volt dolga vagy csak látott olyat, hogy ezek a zsebszörnyek valami rosszat csinálnak, amit könnyen el tudok képzelni, hiszen a houndourok alapvetően nem háziállatnak vannak és az emberek térhódítása az ő életterüket is veszélyezteti, így egyre többször kényszerülnek arra, hogy a városokba menjenek és ott garázdálkodjanak egy kis élelem után. A lány a földre heveredett és az ölébe kapta a barátját, de látszott rajta, hogy Honda még mindig nem szimpi neki, így elővettem a pokélabdáját és elküldtem pihenni. Ekkor viszont furcsa dolog történt, a nem rég kikelt abra bújt elő a labdájából és szaglászott körbe. ~Mi van álomszuszék? Felkelsz és egyből szűk a hely?~ Nem igazán voltam hozzászokva, hogy a pokémonjaim előjönnek a labdából, mert ez volt az első alkalom, hogy abra előbújt volna, de gondolom kialudta magát és most kíváncsi a külvilágra, remélem ezt is megszokom. Persze egyből az eddig számára ismeretlen lányt vette célba az ismeretlen párost, majd megszaglászva őket ennyit mondott vagy kérdezett, nem tudnám elmondani.
- Abra?
Vicces jelenet volt, mert annak ellenére, hogy nem rég kelt ki a tojásából már is a külvilág érdekelte. Sophie megdobott egy almával, de mivel nem vagyok éhes Tednek adtam, aki ugyan nem rég evett, mégis úgy ette az almát, mintha éheztetném. ~Persze járass le, hogy nem adok enni, te mohó maci.~
- Terveink nincsenek, keresek valakit, akivel gyakorolhatok egy kicsit, mert a barátaim közül nem soknak van még harci tapasztalata.
Ami igaz, hiszen Teden kívül mindegyikük maximum 3 harcban vett részt és ez nem igazán sok, főleg, hogy már elvileg teremvezető lennék és talán eljön az idő, amikor már termet is kéne vezetnem, ahhoz pedig a pokéjaimnak kell a tapasztalat, de nekem is, hiszen ha elrontok valamit az a meccsembe is kerülhet.

Hondának nem tetszett valószínű, hogy visszahívtam, de néha az embertársaimra is figyelemmel kell lennem és a lány láthatóan félt, de mindenképp idegenkedett tőle és mivel többet nem tehetek, hogy elkerüljön a szeme elől, így csak visszahívni tudtam, viszont ez Tednek nem tetszett, hiszen ő mégis csak a hátán ült és ha csak fél métert is, akkor is, zuhant egy keveset és egyenesen a popsijára esett. Emlékeztem, hogy a bogárfogó versenyen is volt dolgunk eggyel és ott sem repesett az örömtől. Abra viszont elnyerte a tetszését és a pokémonja is gyorsan megindult, hogy megismerkedjen az új jövevénnyel és mivel eddig abra virágport szaglászott ő is hasonló virágillatú volt, így a cyndaquil el is tüsszentette magát, amire egy kis füstfelhőt eregetett és nevetést csalt elő a gazdájából.
- Nem, abra kantó régióból.
Mondom neki, miközben a legkisebb csapattag kinéz magának egy szép virágot, majd koncentrálni kezd, mire a virág körül megjelenik egy gyengén kék aura, majd a feje emelkedni kezd és végül elszakad a szártól és a lány kezében landol puhán. Erre nekem támad nevethetnékem, hiszen ezt még sosem láttam abrától.
- Yamadachi a nevem, de a kihívást elfogadom.
Pokémonjaimat visszabújtattam a labdájukba, kivéve Tedet, hiszen neki nincs labdája, majd elgondolkodtam és arra az elhatározásra jutottam, hogy a lány félelme ellenére én tűz pokémon ellen tűz pokémont vetek be és az egyetlen ilyen társam Honda volt, így az övemről elvéve a labdáját eldobom és meg is jelenik, láthatóan nem túl boldogan a fogság miatt, de várja az utasítást, miközben feláll cyndaquillel szemben. Közben Ted is felkéreckedik a helyére, ha már elvette a "szállítójárművet" alóla.
- Hölgyeké a kezdés!
Adom át udvariasan a kezdés lehetőségét Sophienak. Nem tudom, hogy mivel kezd, de amint megindítja a támadását én is megindítom egy parázscsapással válaszolva rá, tök mindegy, hogy mit csinál, hiszen nagyon mást nem tud Honda.