[Élmény] Ajándék az égből jön

Úton hazafelé Hoenn régióban volt egy kis dolgom, ugyanis Kantoban valaki megkért, hogy vigyek el egy levelet, amiért majd a címzett egy számomra igen értékes dolgot ad át. Először nem akartam, dr felhívtam apát, aki egyből felismerte az egyik katonatársát, így egy hosszas beszélgetés után apa és a számomra ismeretlen között végül mégis elvállaltam, hiszen nagyon fiatalon megtanultam, hogy apa a legjobb emberismerő, akit valaha ismertem, így tudtam, hogyha ő megbízik valakiban abban én is feltétel nélkül megbízhatok, tehát most sem volt másképp. Legalább haza mehetek a szüleimhez is. Ekkor még nem tudtam, hogy mi lesz az eredménye, de ez volt életem egyik legnagyobb pokémon vadászatom, ugyanis már a Hoenn határán egy taillow támadt meg, egyetlen ismérve béhány folt a begyén. Első ilyen támadásnál még csatába is keveredtem vele, de még azelőtt elmenekült, hogy eldobhattam volna a pokélabdát, de az úton többször is megtámadt, de csak annyit tett, hogy egy kicsit megcsípkedte a fejemet, majd tovább állt. A kergetésének eredménye egy szép kis eltévedés lett, ugyanis hiába volt a célom a levél mielőbbi kézbesítése, ha egy pokémon rám száll én is viszonzom a kedvességét és addig nem hagy nyugodni, míg egy pokélabdába nem zárom, márpedig ha ez így folytatódik akkor nem lesz gyors menet, de mindig is szerettem a kergetőzést és a vad kalandokat, most pedig a sűrűjébe vagyok, hiszen a madarat követve az erdő mélyére kerültem. Szerencse, hogy ismerem a túlélés fortéjait és amúgy sem vagyok benn néhány óránál többet, így még messze volt az este. A fák mohás fele megmondta az irányt, tehát könnyen megtaláltam az erdő szélét, ahol ismét megtalált minket a drága barátunk, de most sem kaptunk többet néhány csípésnél és egy gúnyos nevetésnek hangzó csicsergést, ami már kezdett idegesíteni és még jobban elmélyíti a meggyőződésemet, hogy el kell kapnom. Valahogy sikerült megtalánom a megfelelő utat a kijelölt helyre, de taillow és az éjszakák tettek róla, hogy az utazásom hosszabb legyen, mint amit terveztem, de nem bántam, hiszen a madár baráti ismerkedése feltüzelte bennem a vágyat egy újabb barát megszerzésére, igaz nem nagyon kellett már megszerezni, csak be kell zárni egy labdába, amiben úgysem marad nyugton és úgysem tudom benn tartani, ahogy a csapatom nagy része sem, de nem bántam. Aztán néhány órával a megérkezésem előtt eltűnt és a levél átadásáig nem is mutatkozott, de akkor is csak pillanatra majd eltűnt. A címzettet megtalálva rá kellett jönnöm, hogy apa is pontosan tudta, hogy ki az, egy rég nem látott nagybáttyám, aki egykor apa és az ismerős felettese volt és ő magyarázta el, hogy a taillow egy tréner madara volt, de az rosszul bánt vele és ezért lett ilyen rosszcsont a madár, de már ritkán látta ennyire virgoncnak a madarat, mintha megkedvelt volna engem, amit elég furcsán mutatt ki, de megkaptam a jutalmamat, egy frissítést a pokékódexemre, ami abból állt, hogy megmondta a pokémon szintjét, képes kiszámolni, hogy a harcnak mennyi az esélye az egyik vagy a másik fél számára, gyorsabb labda cserét tesz lehetővé, illetve egy random kalkulátort ami a típusokat tudja véletlenszerűen kidobni, pont ez kellett a termembe, mintha kitalálták volna, persze ez nem lehetséges. A nagybáttyám azt tanácsolta, hogy álljak ki a rétre és várjam, hogy esetleg megtalál újra a szárnyas barátom. Az utolsó eltűnés helyére mentem vissza, ahol nem kellett sokat várnom és meg is jelent a szárnyas, akit ezúttal viszont sikerült csapdába csalnom és egyből Hondát küldtem rá egy parázscsapással, ami váratlanul érte, így be is talált volna, ha taillow nem ismeri fel a helyzetet elég gyorsan és egy energiafókusszal nem állítja meg a támadást, bár így is inkább hozzá volt közelebb, így a robbanást ő érezte jobban, majd ahogy magához tért egyből egy gyors támadással támadt, amit ismét egy parázscsapással hárítottunk, ami lelassította eléggé, hogy Honda el tudja kerülni és közvetlen közelről meglőjje egy parázscsapással, amire taillow már a lendülete miatt nem tudott reagálni, így eltalálta és végül el tudtam kapni.