[Élmény] Három harc tapasztalata

Sinnoh végre itthon, vagyis egyenlőre még csak a régióban vagyok, éppen csak sikeresen elfogadták a teremvezetői rang kérelmemet, bár már nincs messze Ikerlevél város, ahol jelenleg lakunk. Már egy ideje tervben volt, hogy haza térek, de valahogy a dolgok nem jöttek össze, rengetek kalandot éltem át, amik folyamatosan jöttek és jöttek, így gondolkodni sem maradt időm és gondolni sem tudtam arra, hogy valamikor haza jutok, de sikerült. Ugyan hosszú útra vállalkoztam, de nem bántam, hiszen rengetegszer utaztam már és már megszoktam a földön alvást, de vártam, hogy végre otthon legyek és anya finom főztjét egyem. Ugyan a kifőzdékben jó volt az étel, de amit otthon főztek az valamiért mindig jobb, hiszen abban érzed a szülői szeretetet és ettől az íze is más. Ted is valahogy érezte, hogy hazafelé tartunk, de valamiért Honda is izgatottabb volt, talán azért, mert érezte, hogy Ted is az, most kevésbé akart a labdájában maradni és kevésbé vonult el játszani, sokkal többet maradt mellettem. Az út valahogy gyorsan telt, mégis elég fárasztó volt a napi sok kilométer gyaloglás, bár az otthon közeledtének tudata napról napra erőt adott a folytatáshoz és sokkal tovább bírtam, mint általában. Lassan, de biztosan megláttam a várost a lemenő nap sugaraiban. Eddig általában sötétedéskor letáboroztam, de már nem volt sok hátra, így ezt most hanyagoltam és inkább tovább mentem. Nem sokkal a naplemente után értem haza, majd kopogtam be. Anya egyből a nyakamba borult és össze- vissza puszilgatott, amit általában nem szerettem, mert még akkor is ezt csinálta, ha egész nap elvoltam, most viszont nem bántam, hiszen már hónapok óta nem láttam, apa a szokásos rejtegetett szeretettel üdvözölt, mintha csak reggel mentem volna el, de már megszoktam tőle, majd közölte, hogy hallott rólam ezt azt és már amikor elmentem tudta, hogy teremvezető szeretnék lenni és már a sikeres vizsgámról is hallott, így már korábban elintézett nekem egy harcot három másik trénerrel a következő pár napban. Örültem, hogy apa gondolt erre, bár csak anyának mondtam és a lelkére kötöttem, hogy apának ne árulja el, biztos voltam benne, hogy úgysem bírja ki. Azonban nem sok időm volt ezen gondolkodni, hiszen anya egyből az asztalhoz tolt és a vállamon keresztül az egyik székre nyomott. Sokáig beszélgettünk, majd mivel már mindenki fáradt volt jó éjszakát kívántunk egymásnak, majd aludni tértünk. Másnap addig alhattam, amíg akartam, bár az izgalomtól így is elég korán keltem. Alig vártam az összecsapásokat, bár előtte anya regellién is túl kellett esnem, ami igazából nem volt szenvedés, de akkor is egy akadály volt köztem és a leendő harc között. Apa az asztalnál közölte, hogy a harc kora délután lesz, neki azt jelentette, hogy így még lesz egy kis ideje felkészíteni engem a harcokra, nekem meg inkább azt, hogy még jó néhány óra, egy ebéd és apa felkészítése van előttem, mint egy hegy, amit meg kell másznom, ha el akarom érni a célomat, jelenleg azt, hogy harcolhassak. Reggeli után a ház mögé mentünk ahol először kiengedtem mindenkit a labdájából vagy levettem a fejemről. Apa felmérte, hogy miket tudnak az egyes társaim és volt akivel meg volt elégedve, de volt olyan, akinek tudott volna még tanítani, de felmérése szerint nem volt elég magas a szintja. Utána ötleteket és fogásokat mutatott nekem, így telt el a délelőtt, majd jött az ebéd és végre elérkeztünk a harchoz.

résztvevő trénerek
1) tréner pokémonja:
Staravia (14)
öklelés, gyors támadás, szárnytámadás

2) tréner pokémonjai:
Aipom (10)
Karmolás, Homok támadás, Bámulat
Carnivine (12)
kötés, harapás, ostorcsapás

Lassan elérkezett az idő és meg is érkezett az ellenfelem egy körülbelül velem egy idős srác, akin látszott, hogy örül a kihívásnak és igen eltökélt, hogy megnyeri. Most valahogy sikerült levarázsolnom a fejemről Tedet és a többiek is benn maradtak a labdáikba, aminek örültem. Apa rendelkezésre bocsátotta a termét, hogy ne kelljen felrajzolni a pályát, így időt spórolva ezzel. Apa állt a bíró helyére, amit az ellenfelem szóvá is tett.
- Apuci kicsi fia nem tud harcolni apuci jelenléte nélkül?
- Ha hozol egy másik bírót, akkor szívesen várok.
Erre csöndbe maradt, majd apa kezdett beszélni, hogy elmondja a szabályokat.
- Egyetlen pokémonnal harcoltok, nincs csere!
Társam elő is vette a pokélabdáját, majd eldobva elordította magát:
- Staravia téged választalak!
Erre egyből válaszként jöttem én, majd miután elővettem a pokékódexem, hogy megtudjam mit tud ez a pokémon, és Hondát küldtem harcba. Ugyan volt nála nagyobb szintű pokémonom, de másra nem bíznám ezt a harcot, így maradt ő. Ellenfelem egyből támadt is és egy gyors támadást indított meg, amire én egy parázscsapást kezdeményeztem, így muszáj volt elkerülnie a támadást, így nem jött össze a találat. Tudtam, hogy valakinek előbb- utóbb találatot kell bevinnie, bár a repülés elég fárasztó, míg a tűz támadások nem igen csökkenti Honda erejét, de szebb találattal nyerni, meg gyorsabb is, mint kifárasztani az ellenfelet. A következő támadást ismét ellenfelem indította meg egy szárnytámadással, de ezúttal meg volt a tervem és ahelyett, hogy támadást indítottam volna, inkább elugrásra, majd parázscsapásra utasítottam Hondát, ami be is talált. Ismét egy parázscsapást indítottam meg, de ezt sikeresen elkerülte és megindította a harc utolsó támadását egy öklelés formájában, ami ugyan betalált, de már nem bírta folytatni, mire apa felemelte a zászlót felém, hogy bejelentse, hogy nyertem. Megköszöntem a harcot, majd kezet fogva és gratulálva egymásnak el is köszöntünk egymástól. Ahogy apa elmondta a következő ellenfelem négyfele jön és addig pihenjek és adott valami sprayt, hogy fujjam be a sebet, amit Staracia okozott Hondának. Mire sikerült nagyjából összeszedtem a csapatot meg is érkezett a következő ellenfelem. Ő egy 12 éves forma fiú volt, akit még ismertem is, hiszen a családjánál sokszor segítettem, ahogy a közelben szinte mindenhol. Gondoltam, hogy az ellenfelek egyre nehezebbek lesznek, de azt legalább reméltem, hogy közel velem egyidősek lesznek, elég gáz lenne kikapni egy 12 éves kölyöktől. Apa ismét felállt a bírói helyre és közölte a szabályokat.
- Minden versenyző 2 pokémont használhat cserélni lehet!
Első ellenfelemnek egy aipom volt, ami kiderült a számomra amikor az ellenfelem elkiáltotta magát, de azért a pokékódexem elővettem. Most Tedet küldtem ki harcolni, majd egyből utasítottam egy sorozásra buzdítottam, az ellenfelem egy majom ügyességével kerülte el a támadásokat, majd mikor Ted leállt egy bámulattal támadt, ami be is talált és egy kicsit kibilentette az egyensúlyából, majd jött a karmolás, amit viszont valahogy sikerült kikerülnünk, de a következő bámulat és homok támadással ki is ütötte. Mivel visszahívni nem tudtam, így besétáltam a pályára, majd kivittem az ájult barátomat, aki közben felébredt. A következő harcosom abra volt. Ellenfelem nem igazán ismerte a típust, így egyből egy karmolással indította meg támadást, amit én egy telekinézissel leállítottam, majd a tűz ütéssel befejeztem a harcot. Ekkor ellenfelem Carnivinet hívta, akivel megindította a harapást, amit én ismét a korábbi támadással állítottam meg és fordítottam vissza. Nem igazán volt elég, de arra biztos, hogy a távolsági harcra álljon át, bár igazából mindegy, nem sok esélyye van egy pszichó poké ellen. Pár kör és a harc eldölt a javamra. Kezet fogtunk, gratuláltunk egymásnak és elköszöntünk. Apa gratulált az ötlethez és együtt indultunk el a vacsorához és a további teendőkhöz, ugyanis az utolsó ellenfelem csak napok múlva érkezik, ugyanis dolga akadt egy szomszédos városban és eltart egy ideig.

Résztvevő tréner:
3) tréner pokémonjai:
Gligar (14)
mérgező fullánk, homok támadás, keményítés, kiütés
Croagunk (14)
bámulat, sárpofon, mérgező fullánk, kötekedés
Monferno (16)
karmolás, parázscsapás, dühös roham

Az este gyorsan elérkezett az utolsó küzdelem óta, ami ugyan nem tartott sokáig, de igen csak tanulságos volt, olyan dolgokkal lettem gazdagabb, amit eddig nem tudtam, így még jobb edző és majdani teremvezető lehetek és ha minden jól megy kevésszer kényszerülök rá, hogy pecsétet adjak. Ugyan igaz, hogy nem az tesz valakit jó vezetővé, hogy nem győzik le, ez is fontos, de az igazi vezető tudja, hogy milyen a jó meccs és a vereségből többet tanul, mint a győzelemből, bár mind a kettőből lehet és amire én készülök, hogy mi lesz a termem témája még több tanulási lehetőséget biztosít a számomra, de addig még rengeteg harcom lesz és mindent időben kell elkezdeni és most éppen a vacsora majd a lefekvés ideje volt, így ezt is tettem. Meg ettem anya finom főztjéz, majd zuhanyzás és egyéb esti teendők után a pokéimmal bevonultam a szobámba, ahol már rég jártam mégis olyan tisztán volt tartva, mintha itthon élnék. Valószínű, hogy anya kitakarított mielőtt megérkeztem, de nem tudhattam, de valójában az élet itt ugyanúgy folyt, mintha itt lennék.A következő napokat folyamatos edzéssel töltöttem és megpróbáltam egymással küzdetni a csapatom, aminek az lett a vége, hogy jó kis munkát adtam apának a pokék gyógyításával, de másnap erősebben és tapasztaltabban folytattuk az edzést. Napok múlva megérkezett az ellenfelem, aki egy velem egy korú, de rám semmiben sem hasonlító fiú volt, ugyanis sem szemüveges, sem szeplős nem vagyok, de ha jól tudom akkor éppenséggel ducinak sem voltam mondható, márpedig az ellenfelem pont ilyen volt. Felálltunk a pálya két végére, apa bíró elmondta a koráában már ismertetett szabályokat, majd jelzett, hogy elsőre az ellenfelem választ pokémont, aki nem is teketóriázott, egyből manfernot küldte harcba, míg én Krabbyt választottam mondván, hogy a víz kioltja a tüzet, amit nemsokára magam is megtapasztaltam. Ellenfelem egy sorozással támadt, amit én a keményítéssel védtem, majd egy csípésre buzdító paranccsal lendültem ellentámadásba, ami viszont sikertelen volt, de a következő találkozása a tűznek és a víznek parázscsapás és buborék formájában igen csak kirobbanó volt, szó szerint, így mind a két pokémon kifeküdt, így kénytelenek voltunk visszahívni őket. A következő csata az én abrám és az ellenfelem cragunkja között dölt el, amit ellenfelem egy pofonnal kezdett, de nem tudott az abra telekinézis képességéről, amit be is vetettem egyből, majd a tűz ütéssel jeleztem, hogy milyen is az igazi poofon, vagyis abra volt, kai megmutatta a pofon erejét én csak a parancsot adtam ki, hogy tegye ezt. Ellenfelem következő támadása is kudarcba fulladt a korábban már említett technika hatására és még vagy háromszor kellett ezt eljátszanom mire sikerült kiütnöm ellenfelem, de ebbe belefáradt abra és simán elaludt, így le kellett cserélnem. Az utolsó ellenfelem egy gligar volt, aki méreg típusú, nincs ellene hatásos fegyverem, így arra jutottam, hogy inkább más módon veszem fel vele a versenyt és Tedet küldtem a harcba. Ugyan nem sok esélyem volt, de azért megpróbálom. Egyből beküldtem egy sorozással, ami elől kligar egyszerűen elugrott, majd egy kiütéssel támadt, amit egy elkerülésnek hála csak részben kapott be Ted, bár tudtam, hogy iggazából úgyis el fog menni a bátorsága, így az volt a cél, hogy minél tovább fenntartsam a harci kedvét. Ugyan a csata elég kétesélyes lett volna, ha van egy komolyabban küzdő poké a tarsolyomba Ted szintjén, de lassan így is eldöt a harc és mikor a végső támadásként ellenfelem a méregtüskét akarta bevetni le is állítottam a harcot, majd megköszöntem az ellenfelemnek azt és elköszöntem tőle. Apa ellátta a sebeket a pokékon, majd megebédeltünk és átbeszéltük a harc tanulságait.