Pokemon Szerepjáték
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Fórum alapú szerepjáték a pokemonok világából.
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

 

 [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben

Go down 
5 posters
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
N.

N.


Hozzászólások száma : 259
Hírnév : 6

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimePént. Feb. 01, 2013 5:42 pm


Riadalom – Luxus kivitelben
Résztvevők:
    - Derek
    - Abakury Ryuu /Pichu, Caterpie, Pidgey, Buizel/
    - Aura Daimon / Noel (Riolu) /
    - Kevin Turner / Alfa (Cyndaquil) /

Határidő: 3 nap/fő
Sorrend: első körben kialakul


Bizonyára hallottatok már a Zip-Zap Léghasító Vállalatról, akik egy az összes régiót érintő légi útvonalat terveztek meg, ami a lehető legkényelmesebb utazást biztosítja vendégeinek. Léghajóik messze híresek a biztonságukról, s fedélzetükön már a legnevesebb trénerek, koordinátorok és egyéb sztárok is megfordultak. A magatokfajtának szinte esélye sincsen a feljutásra, de nemrégiben elterjedt az a hír, miszerint nemsokára egy rendezvény keretein belül akár a hétköznapi emberek is bepillantást nyerhetnek az ottani életbe.

Ezen fellelkesülve érkeztek meg a saját régiótok állomására (rátok bízom hova), ahol addigra már kisebb tömeg gyűlt össze. Ekkor tudatják veletek, hogy minden megállónál csupán tíz szerencsés szállhat fel, s az ez után kialakuló káoszban ti valahogy mégis megtaláljátok és megragadjátok a lehetőséget, így sikerül bejutnotok. (Ötletes megoldásokat kérnék!) Amikor ez megvolt, egy utaskísérő lép mellétek, és elvezet a regisztrációs pulthoz: a lapon a nálatok lévő pokémonokat is kötelező megadni, ez az élesebb szeműeknek gyanús lehet, azonban ha ellenkezni próbálnátok, azonnal leszállítanának a járműről. Ha sikeresen beregisztráltatok, szabad utat kaptok, így azt csinálhattok, amit csak szeretnétek, amíg minden régióból fel nem vették az utasokat.
Vissza az elejére Go down
Derek
Tréner
Tréner
Derek


Hozzászólások száma : 38
Hírnév : 0

Karakterlap
Szintpont: 100
Tapasztalat:
[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Left_bar_bleue16/100[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty_bar_bleue  (16/100)

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimePént. Feb. 01, 2013 7:43 pm

Ma is az erdőben kelt fel Derek, egy alvó Purrloinnal a mellkasán, aki láthatólag még az igazak álmát aludta. Nem akarta felkelteni az édesen nyugvó pokémont, de érezte, hogy a jelenlegi póz, amiben van, már nem éppen a legkényelmesebb számára és jót tenne neki egy kis séta is, így hát kénytelen volt óvatosan megcirógatni a lila macskaszerű pokémont, aki nagyot nyújtózkodva a mellkasán, hatalmasat ásítva, karmait óvatosan belemélyesztve Derek mellkasába nyújtózkodott egyet, majd dorombolva, lustán visszahelyezte fejét a srác mellkasára.
Derek számára nem okozott meglepetést ez a fajta jelenet, elvégre a faluhoz közeli pokémonok nagyon is ismerik őt és hajlamosak a közelébe menni, olykor játszani vele. Tudják a fiúról, hogy nem jelent veszélyt sem rájuk, sem pedig senkire. Mindazonáltal bármennyire is fájt a fiúnak, hogy meg kell zavarnia az édes kis pokémon pihenését, muszáj volt mennie, mivel már nem csak a végtagjai tiltakoztak a jelen testhelyzet ellen, hanem a gyomra is elkezdett korogni.
Óvatosan fölemelte magáról a Purrloint és lehelyezte maga mellé a puha avarba, a fa tövében, ahol elszendergett. Igazából azt sem tudta, hogy mi vehette rá arra, hogy ma is az erdőben töltse az éjszakát. Már három napja nem volt otthonában és egyre többet ment messzebb és messzebb tájak felé. Habár a falutól sosem távolodott el soha tíz kilométernél messzebbre. Eddig legalábbis még nem, de valamit érzett belül. Valami vonzotta. Hívta a messzeség, az ismeretlen tájak, pokémonok. Viszont nem érezte felkészültnek magát. Valamit hiányolt, ami nem is tudta, hogy mi lehet az, de tudta, hogy valami kell, hogy elindulhasson, ha egyáltalán nekivág bármiféle utazásnak is.
A talajról felállva leporolta nadrágját, pólóját, majd visszaballagott a faluba. Az ott lakó Eawens néni mosolyogva integetett a fiú irányába, a háza ablakából, hogy mennyen oda hozzá.
- Csókolom! Hogy tetszik ma lenni? - mosolygott rá Derek.
- Nézd, mim van itt neked! Most sütöttem, csak óvatosan! - A néni egy hatalmas tányér pitét nyomott a fiú kezébe, aki mohón megfogva, felordított fájdalmában. - Na! Mondtam, hogy óvatosan! - nevetett rá Eawens néni. - Gyere csak be, edd meg itt nálam a pitét, közben mesélj, merre voltál?
Derek bement a néni házába, aki leültette az asztalához, majd a fiú nekilátott a forró, ám de igen ínycsiklandozó pitének.
- Csak nem megint az erdőben aludtál? - hozta fel a témát Eawens néni.
- Hát tudja… De igen! - vágta rá rögtön Derek. - Mostanában egyre többet járok el hazulról és mintha hívna valami a messzeségben. Minden porcikámmal vágyom rá, hogy nekiinduljak. Tudom, hogy kint vannak valahol a szüleim, és hogy egyszer megtalálom őket, éppen ezért érzem, hogy muszáj mennem. De mégis… Valami még mintha hiányozna, hogy útra keljek…
- Tudom én mi! - Csillant meg a néni szeme és elmosolyodott. - A pitém nélkül nem élnél túl egyetlen napot sem!
Derek elnevette magát teli szájjal, majd miután nehezen leküszködte a falatot a tortán, rámosolygott a nénire: - Meghiszem azt! A maga pitéje életmentő, főleg, ha éhesen, az erdőben tér magához az ember.
Ekkor hirtelen zörgés hallatszódott az ablakon. Derek a zaj irányába nézett, miközben rágott egy újabb falatot, Eawens néni pedig odasétált. Kinyitva azt, egy Pidove repült be, lábán egy levéllel.
- Vajon mi lehet ez? - Vette el a levelet a néni, majd a madárka lábára erősített erszénybe ejtette a posta árát és a pokémon tova szállt. A levelet fürge ujjai segítségével, amikre feltehetőleg a hosszú horgolással töltött évekkel tett szert, felbontotta, majd gyorsan átfutotta. - Hmmm… Nagyon érdekes…
- Mi az Eawens néni? - tekintett oda kíváncsian Derek.
- Levél szerint meghívtak engem valami puccos léghajóra. Engem! Gondoltad ezt volna kincsem?- nézett szórakozottan a fiúra a néni.
- De hát ez nagyszerű, végre kimozdulhat!
- Dehogy nagyszerű… Szerinted van nekem kedvem és időm ilyen helyekre járni? Az én koromban az ember már szívesebben ül otthon, kötöget, olvasgat, csodálja a természetet, mintsem holmi léghajókon mulasson sznob és fiatal lurkókkal. Sem időm, sem energiám nincs már az ilyenekre. Viszont te… Benned még dúl a fiatalság tüze! - nyújtotta át a belépőjegyet Dereknek a néni.
- Ugyan már, ezt nem fogadhatom el… - szeppent meg a fiú és kezeit felemelve, morzsás és lekváros állal tiltakozott.
- Jajj ugyan már, dehogynem! - unszolta a néni és kissé lekváros kezébe nyomta a meghívót. - Az imént mondtad, hogy mennyire vágysz a messzeségbe. Most itt az idő kimozdulni végre!
- De hát…
- Nincs semmiféle de hát, mész és kész! - parancsolt rá szelíd hangon Eawens néni. De előtte…
Az öreg nénike bement egy kis kamrába és nyolc tál pitével kerül elő onnan, egymáson egyensúlyozva azokat.
- Ezek nélkül nem mehetsz sehova! Szükséged lesz majd biztos valami energiára és az én sütijeimnél nincs jobb Unnova régiójában, ezt garantálhatom!

Az igazság az, hogy Eawens néni valaha híres szakácsnő volt, aki több főzőversenyt is megnyert és ilyen-olyan nagy politikusoknak és uraknak ő szolgálta fel az étkeket. Csak ugye a sors közbe szólt, jobban mondva Eawens néni tenyere.
Azt tudni kell, hogy abban az időben a néni nem igazán volt néni, sokkal inkább egy szőke istennő, akiért minden férfi epekedett, de senki sem kaphatta meg. Nos… Történt egyszer, hogy egy hatalmas vacsora volt, hatalmas urakkal és az egyik ficsúr kölök (akiről később kiderült, hogy valami királyi család örököse) Eawens tomporára helyezte becstelen kezét. Ez a nőt annyira feldühítette, hogy akkorát lekevert a gyereknek, hogy három hetes ápolásra szorult. Perek indultak és a média is felkapta az egészet, de végül nem lett belőle semmi, mert a bíró úgy határozott, idézem: „Egy ilyen szépséget vétek lenne rács mögött látni, elvégre ott, akár csak a legtöbb virág, elhervadna és megfosztanánk a többi embert, hogy gyönyörködhessen látványában…”. Ezért aztán Eawens megmenekült a börtöntől, de megfogadta, hogy többet nem kerül ilyen helyzetbe és falura költözött, mert elege lett a nyüzsgő nagyvárosok embereiből. A faluban sem talált magának senkit, rejtély, hogy mért nem, pedig udvaroltak neki, de neki senki sem kellett. Nem volt bunkó egyik kérővel sem. Kedvesen közölte velük, hogy nem, ők pedig kedvesen viszonyultak hozzá, így az egész falu szerette Eawens-t, aki így, egyedül öregedett meg.

- Ó… Én elhiszem, de hogy viszek magammal ennyi pitét? - mosolygott rá zavartan Derek.
- Nagyon egyszerűen! - Lelkesült fel Eawens néni és csak a semmiből, egy hátizsákot kapott elő. - Ezt még én készítettem évekkel ezelőtt, csak aztán nem vettem hasznát.
A hátizsák nagyszerűen nézett ki, kívülről kicsi, belül tág, egyáltalán nem nőiesnek nevezhető, inkább amolyan nonszensz. A néni fogta és belegyömöszölte a gondosan becsomagolt pitét a zsákba, majd átadta Dereknek.
- Így ni… Most már útra kelhetsz! - mosolygott a fiúra kedvesen. - Nagyszerűen nézel így ki.
- Ohhh… Köszönöm. - pirult el Derek. - Mégis miként tudnám ezt önnek meghálálni Eawens néni?
- Csak érezd jól magad és pihenj sokat, fedezz fel új dolgokat, majd meséld el nekem, hogy mit éltél át, nekem ennyi elég lesz. - mosolygott rá a néni. - Oh… És majd el felejtettem! A léghajó holnap délelőtt tíz órára érkezik a falutól keletre lévő kis kikötőbe. Nem ajánlom, hogy elkéss, különben lemaradsz a nagy kalandodról.
- Akkor jó lenne, ha máris indulnék… Köszönök tényleg mindent Eawens néni! - mosolygott rá Derek, majd kimentek a ház elé és a fiú elindult a keleti kikötő irányába.
- Aztán sok érdekes dolgot mesélj nekem Derek! - kiabált a srác után a néni, miközben integetett, a szikrázó nap fényében.
- Úgy lesz Eawens néni! - intett vissza a fiú, majd elhagyta aprócska faluját.

Derek útja egy hatalmas mezőn keresztül vezetett, ahol megállt pihenni és az első pitét be is falta. Lefeküdve egy kisebb bokor tövébe nehezülő szemekkel figyelte, amint egy Minccino család aranyosan játszik egymással. Végül a szemei lecsukódtak és…
Arra kelt fel, hogy csurom víz. Hirtelen felült és kezét a feje fölé tartva kezdett el iszkolni valami menedék irányába, de mivel a mezőn tartózkodott semmi ilyesmi nem volt, így hát: ELŐRE!
Futott, ahogy csak a lába bírta. Nem vágyott egy nátha után, ami megakadályozná abban, hogy lemaradjon egy ilyen kalandról, mint ez.
Feje felett hatalmas villámok durrogtak és a szél majd elfújta Dereket (noha nem volt ő olyan könnyű), de szerencséjére a jó irányba, azaz a keleti kikötő felé.
Lihegve haladt el a tábla mellett, ami üdvözli az embereket a kikötőben ám riadtan tapasztalta, hogy éppen az utolsó ember száll fel a hajóra és látszólag már a pallót is vonják föl a fedélzetre.
- Na ne már… Hisz Eawens néni azt mondta, hogy csak holnap… - Ekkor elgondolkozott Derek. - Bakker… Mi van, ha már holnap van?
Fejét gyorsan kiürítve indult meg a hatalmas léghajó irányába, aminek méretét hirtelen fel sem fogta, úgy ki volt akadva, hogy átaludt majd egy napot.
- Várjanak! Várjanak! Ne hagyjanak itt! Itt vagyok! - kiabált a léghajó irányába, a pallón álló matróznak, aki intett a fejével és megvárták a fiút.
- Kövess, elvezetlek a regisztrációs pulthoz! - intett a fejével és a zuhogó esőből egy kis bódéhoz mentek, ahol egy sunyi tekintetű férfi ült.
- Nem sok hiányzott, hogy itt hagyjunk kölyök! - mordult rá a fickó, miközben egy hatalmas villám dörrent a tomboló égen. - Na… De a lényeg, hogy itt vagy! Ezen a viharos, isten háta mögötti helyen rajtad kívül öt ember szállt fel, így szerencsésen benne vagy a tízben. Láthatnám a meghívódat? - nyújtotta ki a kezét a jegyszedő, mire Derek egy másodperc habozás utána kezébe nyomta, a kissé lekvárfoltos papírt.
Egy hatalmas villám csapott le ismét, a tenger tombolt a léghajó alatt.
A fickó undorodva nézte meg, majd adta vissza Dereknek, aki már indult volna fel a fedélzetre, mikor hirtelen a matróz keze megakadályozta ebben.
- Na-na! Ne olyan gyorsan kölyök! Először mutasd be kollegámnak a nálad levő pokémonokat, aztán élvezheted a hajó nyújtotta kényelmeket…
- Azt hiszem itt lesz egy kis probléma, ugyanis nekem nincs pokémonom. - nézett rájuk meglepődötten Derek.
- Ugyan már, na ne szórakozz velünk kölyök! - Ragadta grabancon a matróz. - Minden veled egykorú rendelkezik már minimum egy pokémonnal.
- De nekem tényleg nincs…
- Akkor keresni valód sincs itt! - emelte föl fél kézzel a matróz Dereket és hajította bele a háborgó tengerbe, majd a jegyszedővel jót nevetve a fiú sorsán, beballagtak a hatalmas léghajó belsejébe, aminek rotorjai nem sokkal ezután mozgásba lendültek és elindították a hajót.
- Ez nem lehet igaz… - emelkedett a viharos víz felszínére Derek és követte szemével, amint lassan, de biztosan távolodik tőle a hajó. - Pedig már kezdtem beleélni magam…
A szerencse vagy a Sors keze, ki tudja? A hajó Derektől karnyújtásnyira volt és amint emelkedett, az álján észrevett valamit. Amint a léghajó elég magasra emelkedett, de még nem annyira magasra, a fiú kiszúrta, hogy az egy kötél. Fogta magát és olyan gyorsan kezdett el úszni az irányába ahogy csak tudott. Az Eawens nénitől kapott hátizsák akkora ellenállást csinált neki a hullámzó, viharos vízben, hogy már fájtak az izmai a megtett méterek után, de nem állhatott meg pihenni, elvégre a léghajó már igen magasan járt és a kötél vége is lassan karnyújtáson kívülre esik.
- Még néhány méter…
A kötél vége már kilátszódott a vízből, néhány centire el is távolodott a tenger felszínétől.
- Már csak kettő méter… - gyorsította Derek a sebességét, igaz az izmai már annyira égtek, hogy ordítani tudott volna. A kötél már vagy tíz centire volt a tengerfelszíntől.
- Már csak néhány centi… - nyújtózkodott Derek és… A kötél kartávolságon kívülre esett, pedig csak néhány milli választotta el. A viharos szél kacérkodva lengette a kötelet, amit úgysem érhet el soha.
Derek letörten hullott vissza a vízbe.
- Hát én megpróbáltam, de kudarcot vallottam… - szomorodott el, ám ekkor…
Egy hatalmas hullám a viharos tengeren felkapta Dereket, és mintha csak a szél kacérkodására válaszolna, jócskán a kötél vége fölé lökte. A srác egy pillanatig habozott, de aztán rögtön és magabiztosan szorította meg a kötelet, és a tomboló szélben nagy nehézségek árán, de feljutott a…
- Hol a fenében vagyok? - nézett körbe meglepetten a fiú. Körülötte félhomály és csend uralkodott, ám ekkor hirtelen felpattant egy kétszárnyú ajtó és egy fekete frakkot és piros nyakkendőt viselő fél kopasz öregember lépett be, látszólag sietett, ám amikor megpillantotta Dereket elkerekedtek a szemei, akárcsak a fiúnak, aki mozdulni sem tudott meglepetésében.
- Hát te meg mit keresel itt? - hajolt le hozzá az inas. - Csurom víz vagy fiú! Nem is itt kéne lenned! Mutasd a jegyed!
Az inas elvette Derek jegyét, majd egy gyors pillantás után visszaadta neki.
- Rendben van, gyere velem! - ragadta karon a megszeppent fiút és vezette keresztül folyosókon át, egészen egy ajtóig, amin a 301-es szám szerepelt.
- Ez a maga szobája. Itt tud tisztálkodni és a ruháit is megszáríthatja. Ajánlom, hogy vegyen egy forró fürdőt, mert nem tréfa a megfázás, főleg nem egy hajón, ahol terjedhetnek a vírusok.
Az inas ezek után magára hagyta a meglepett fiút, aki belépett a szobájába. Ami odabent várta, teljesen ledöbbentette. Hatalmas baldachinos ágy, óriási tv, kandalló, hatalmas fürdőszoba és ami a legszebb volt az egészben: a padlója átlátszó volt és mindent látott a magasból, ami alatta volt. Valójában kissé ijesztően hatott a fiúra, de egyben lenyűgözte is. Vizes cuccait ledobta magáról a kandalló elé, hátitáskáját is odarakta, majd bedőlt az ágyba és rögtön el is nyomta az álom.


A hozzászólást Derek összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Feb. 01, 2013 8:48 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Andy Parker
Tréner
Tréner
Andy Parker


Hozzászólások száma : 30
Hírnév : 1
Tartózkodási hely : A semmitől egy picit messzebb.

Karakterlap
Szintpont: 90
Tapasztalat:
[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Left_bar_bleue16/100[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty_bar_bleue  (16/100)

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimePént. Feb. 01, 2013 8:26 pm

El sem hiszem, hogy ez megtörténhetett velem, habár az úgy hangzik, mintha valami baj ért volna. Miközben az utamat jártam társammal, Noellel Sinnohban, Sunyshore városában. Jóval modernnek tűnt, legalábbis az otthonomnál, Snowpointnál annál inkább. Célom nem akadt úgy különösebben az "elektromosság melegágyában", csupán átutazóban voltam. Napokig a közeli centerben maradtam pokemon-partneremmel és azt hiszem, egy ideig nem is akartam kimozdulni onnan, a nagy hideg miatt. Mind én, mind Noel élvezte a meleget és egyikünk esze ágában sem volt kimenni, a téli zord kellős közepén. Már-már az járt a fejemben, hogy meg kéne várni a tavaszt, hiszen az utak is befagytak. Az olvasó ilyenkor azt gondolhatja, milyen jó kifogás, de hát mi mást tehettem volna? Végül is lényegtelen, mert három nap után érkezett egy igazán érdekes hír, ami az én fülembe is eljutott. A hírhedt Zip-Zap Léghasító Vállalat egy az összes régiót érintő útvonalat terveztek egy léghajón. Állítólag csakis a neves trénereket, koordinátorokat és még sorolhatnám kik is lehettek ott annak a léghajónak a fedélzetén, de amit meghallottam, arra aztán felcsillant a szemem. A Sunyshore-béli Joy nővérek egyike mesélte, állítólag közömbös emberek is megkaphatják azt a lehetőséget, hogy feljussanak ennek a híres-neves vállalatnak a léghajójára. S nagy szerencsémre pontosan Sunyshore városában volt ennek a légi útvonalnak az egyik állomása. Mindig is érdekelt a többi régió, világot szerettem volna látni, úgyhogy kihagyhatatlan ajánlatnak fogtam fel az egészet. A kiírt időpontra, helyszínre igyekeztem, megvettem a jegyet, de állam leesett, mikor egy jókora tömeget láttam ott. Éppen akkor landolt a léghajó is, hogy az utasokat felvehesse. Egy középkorú, egyenruhás férfi lépett elő a repülő masinából és nyíltan kijelentette: csupán tíz személyzetet tud fogadni a Zip-Zap zeppelinje. Természetesen jókora civakodás lett a következménye, s már-már kezdtem feladni a reményt.
- Noel, ez reménytelen, nem gondolod? - fordultam tanácstalanul társamhoz. A Riolu keresztbe font karokkal, lehunyt szemmel gondolkodott. Én is ugyanúgy tettem, mert egyszerűen nem tudtam erre a "problémára" a megoldást, pedig mindennél jobban fel szerettem volna kerülni a hajóra.
- Egy, kettő, három... már csak hét személynek adhatok helyet az útra! - hallottam, ahogy a férfi már számolja maga mellé azokat a személyeket, akik feljuthatnak a léghajóra. Egyre jobban kalimpált a szívem, miközben lábammal dobogtattam a hideg kövön. Noel váratlanul felnyitotta szemét, mintha belé csapott volna az ötlet villáma. Izgatottan próbálta elmutogatni tervét, miközben pokemon nyelven magyarázott, melyből persze egy kukkot sem értettem. A testbeszédet hamar fel kellett fognom, viszont elég váratlanul ért a dolog: Noel azt szándékozta velem, hogy csábítsam el a jegyszedő uraságot a női idomaimmal. Sosem voltam az a tipikusan csábító, szőke bombázó, aki többet törődik a testtel, mint a lélekkel. Az ilyen nőket és lányokat nem kedveltem, sőt, ha tehettem, messze elkerültem őket. Ám abban a helyzetben nekem kellett bombázónak lennem, a saját érdekem miatt.
- Öt, hat, hét... - számolta hangosan a jegyszedő a sikeresen feljutott személyeket.
- Hát... rendben van, pajti, remélem ez beválik. - mondtam Noelnek, majd nagy nehezen átküzdöttem magamat a tömegen. - Öhm, elnézést, itt kell beszállni? - kérdeztem, megjátszván a tudatlant, miközben a legbájosabb mosolyommal próbáltam zavarba ejteni a jegyszedő férfit. Nagyon meglepődtem, mikor valóban sikerült a terv: nem csak a pasas, de jónéhány férfi is letaglózva bámult engem, néhol egy-két füttyszó hangzott el, ami kissé dühített. Noel visszafogottan kuncogott, kezét a szája elé tartotta, köhögést szimulálva.
- Hé, ez nem fair! - ripakodott egy velem egykorú, fekete hajú, kemény vonású fiú, akinek az oldalán egy Croagunk volt a birtokában. - Hol van itt az igazság, ha nem itt?!
- Ha nem tetszik valami, el lehet menni. - mondtam lágyan, majd halálosan komolyan néztem a szemébe. - Vagy talán bunyózni akarsz? Én benne vagyok.
A kérdés meglepően furcsa volt tőlem, lány létemre. A fiú egy szót sem szólt, csupán morgolódott és néhol Croagunkjára nézett. Bizonyára valamire cselre akart vetemedni, ám Noel hamar ott volt és egy nemtetsző morgással elvette a páros bátorságát. Croagunk amúgy sem akart nagyobb bajt, csupán ott állt a trénere mellett és bambán előre meredve, kuruttyolva várt, hogy vajon mi lesz. Valahogy azt súgta, hogy a fiú nemigen bánt jól társával, de hát mit tehettem volna? Nem voltam abban a helyzetben, hogy egy küzdelemben eldőljön, vajon tényleg úgy van-e, ahogy néhány másodpercben tudtam ítélkezni. Könnyen meglehetett, hogy alaposan tévedek és a látszat bizony elég csalóka. A fiú nem kockáztatott meg egy harcot, hanem hátat fordított, s elhagyta a terepet. A jegyszedő végül nyelt egyet és komoly arcot vágva, átvette a jegyemet és utat engedett a léghajóra. Pokemon társam örvendezve követett és egy pacsival jutalmazta meg a korábbi attrakciómat.
- Ezt mihamarabb felejtsd el, okés? - hajoltam hozzá szinte bizalmasan, miközben felfele haladtunk a léghajó fedélzete felé. Noel egy viccelődő szalutálással nyugtázta a kérésemet. Nem volt túlságosan hosszú a fedélzet felé, de akkor egy hölgy állított meg a többi kilenc személlyel együtt. Az oldalán egy hatalmas termetű kutyapokemon volt: Arcaninenak hívták. Csupán könyvekben és tanulmányokban olvastam erről a teremtményről, de valódi életben sokkal ijesztőbbnek, de szépségesebbnek is mutatkozott. Egészen barátságtalannak, mogorvának tűnt, miközben a nő mellett ült.
- Kérem, kövessenek a regisztrációs pulthoz! - mondta monoton hangon, mire a csoporttal együtt elvezetett oda. Az Arcanineja szorosan mellettünk haladt, s néhol gyanakvó, nemtetsző pillantásokat tett a léghajóból kifele. Persze ez természetes volt, elvégre ennek a masinának a védelmezésére képezték ki. Nos, mire a regisztrációs pulthoz értünk, a pokemonjainkról érdeklődtek. Számon kívánták tartani zsebszörnyeink számát, fajtáját, hogy egyáltalán a léghajón maradhassunk. Nem kellett tartanom attól, hogy bajba kerüljek emiatt, ugyanis csak Noel, a Riolum volt ott nálam, más pokemonom úgysem akadt, legalábbis még. A regisztrációs pultnál ülő személy végül zöld jelzést adott arra, hogy belépjek a rendezvényre. Hatalmas mulatságnak ígérkezett, de egyelőre csak azt szerettem volna látni, hogy miképpen hagyjuk magunk mögött az ismerős vidéket. Hamarosan amúgy is felszálltunk: a léghajó orrába mentem Noellel, és addig csodáltuk az elterülő tájakat, míg bele nem fáradtunk. Egyszerűen csodálatos volt egy híres-neves vállalat masinájában ismeretlen helyeket látni. Alig vártam, hogy elhagyjuk Sinnoh régiót és a számunkra még nem ismert vidékeket, városokat együtt fedezhessük fel és elindulhassunk a "nagy ösvényen".


A hozzászólást Aura Daimon összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 02, 2013 3:11 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Kevin Turner
Tréner
Tréner
Kevin Turner


Hozzászólások száma : 36
Hírnév : 1

Karakterlap
Szintpont: 95
Tapasztalat:
[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Left_bar_bleue15/100[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty_bar_bleue  (15/100)

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimeSzomb. Feb. 02, 2013 2:44 pm

Johto, Johto, kár hogy erre nincsen tó. Úristen, megint kipihenten keltem fel, szinte már hajnalban. Alfával korán kimentünk egy kicsit futni, és edzeni. Ez hajnalban a legjobb, mikor még érezni a csípős hideget, és azt is, hogy a nyomorék harmat, vagy víz, vagy az isten tudja mi ez, belerondít ebbe a tökéletes idillbe, és átáztatja a cipőd és a zoknid. Mocsok dolog, mikor érzed, hogy vizes a zoknid, de még két kilométer van hazáig, és addig, hogy nyugodtan le tudd cserélni. Olyan felfázást szedek majd össze, hogy arra nem találtak még fel kifejezést. Végeredményben mindegy. Talán Alfának a legkönnyebb, hisz, ha kell, csak belebújik a labdájába, és már minden rendben is van. Egyszer nekem is ki kéne próbálni. Mondjuk kitiltom a kis Cyndaquil-t a labdájából, és én fogok bemászni helyette. Lehetséges ez egyáltalán? Egyébként a mocsadék megint megmakacsolta magát, és nem kívánt részt venni az edzésen. Ismét rájött az öt perc, és ilyenkor az istennek sem akar együtt működni. Valamiért most még az sem hatotta meg, hogy nem egy, hanem mindjárt két adag tiramisut ajánlottam fel neki.
- De bolond vagy! Így egyet sem kapsz. – kiöltöttem a nyelvem a kezemben tartott pokélabdára, bár fogalmam sem volt, hogy egyáltalán érzékeli-e valahogy, odabentről, hogy mi történik idekint. Összezsugorítottam, majd az övemre akasztottam.
- Akkor pukkadj meg. – tettem még hozzá, a hazavezető út maradékát pedig némán tettem meg, bár voltak pillanatok, mikor elszórakoztattam magam. Egy Pineco lógott az egyik fáról, és mikor odaértem, kissé bosszúsan nézett rám, valószínűleg aludt, és megzavarhattam. Haragos hangleejtéssel vakerált valamit, amire csak legyintettem.
- Jól van, jól van. – rendeztem le, de úgy látszott, ő nem igazán nyugodott meg ennyivel. Elkiáltotta magát, és rögtön több másik Pineco is megjelent, akik meg azt nem preferálták, hogy az az egy hívta, és ezzel fel is ébresztette őket.
- Alfa…segítség kéne. – próbáltam lassan tovább haladni, megkerülve a fát, amin a rengeteg Pineco lógott, de folyamatosan szemmel tartottam őket, ám ők is rajtam tartották a szemeiket. Alfa nem válaszolt, így elkönyveltem, hogy most nem számíthatok a segítségére, és nem is nagyon volt baj, hogy nem jött elő, mert a Pineco-k leugrottak a fáról és üldözőbe vettek, azzal a célzattal, hogy majd most móresre tanítanak. Nos igen, volt egy egész rakás, ami fel is robbantotta magát, de messze volt tőlem. Az egyiknek viszont valahogy sikerült elém kerülnie, szerintem a fákon szerzett magának előnyt, és ez bizonyosságot is nyert, amikor még két Pineco került elő, de ők frissen érkeztek a már előttem álló mellé.
- Ugyan már srácok, ennek mi értelme? Nem tettem semmit. – persze ők csak hadováltak össze-vissza, és fenyegető pillantásokat vetettek rám. Hátráltam pár lépést, majd nekiveselkedtem, és átugrottam őket. Hát a kérdés az, hogy ez vajon jó ötlet volt-e? Ugyanis mind a három egyszerre robbant fel, ezzel nem kis lendületet adva nekem a levegőben, és nem tudok repülni, így képtelen vagyok irányítani a zuhanás irányát és a többi, és a többi. A három Pineco együttes robbanása akkora erővel lökött meg felfelé, hogy öröm volt nézni, és arccal előre érkeztem a talajra. Még a viszonylag puha földön is akkorát nyekkentem, hogy öröm volt nézni és hallani egyaránt. A lehető leghamarabb felpattantam és neki kezdtem futni, ám előtte felkaptam egy nagyobb méretű kavicsot, amit a Pineco had felé hajítottam, remélve, hogy ezzel megállítom őket. Az egyiket véletlenül homlokon találtam, pedig a célom az volt, hogy bedobom közéjük, hátha szétszélednek.
- Bocsesz! – kiáltottam oda, és már láttam a házakat, így egy kisebb közbe vettem be magam. Láttam, ahogy a sok-sok Pineco elhalad előttem, majd mikor biztos voltam, hogy tiszta a terep, kimásztam rejtekemből és haza indultam.
Csurom vizesen és sárosan, mocskod ruhákban nyitottam be, mire egy igen éles rikácsoló hang ütötte meg a fülem. Egy fokkal talán jobb volt, mint a Pineco-k.
- Mégis mi a fenét képzelsz magadról?! Egy szó nélkül eltűnsz hajnalok hajnalán, és azt se tudom, mi van veled! – kicsit összehúztam az arcom, hátha így elviselhetőbb lesz a dolog…de nem.
- Kimentem futni, remélve, hogy Alfával majd közelebb kerülünk egymáshoz. – válaszoltam nyugodt hangnemben, erre viszont már csak egy mérges fújtatás volt a válasz.
- A reggeli az asztalon van. – közölte anya, majd elviharzott. Ezután nem volt más, csak az, hogy némán beburkoltam a reggelit. A hűtőhöz mentem és kikaptam egy nagy szelet tiramisut, és ahogy sejtettem, Alfa rögtön előjött a labdából.
- A-a, amikor kellett, nem segítettél, így ez sem jár neked. – mondtam győzedelmeskedve, mire felugrott az asztalra, és a hátán fellobbantak a lángok, és morogni kezdett.
- Akkor sem, aki nem dolgozik, ne is egyék. – éltem a mondással, mire a Cyndaquil nekem esett. Ledöntött a lábamról és megharapott. Két kezemmel megpróbáltam eltartani magamtól, hogy vissza tudjam hívni a labdájába, de mikor megfogtam a lángok megégettek.
- Oh, hogy az a…
- Látom jól elvagytok. – lépett be anya nevetve. Gondolom elégedett volt, hogy valaki lerendez helyette. Mikor odafordultam, láttam, hogy már majdnem befejezte a sütit. Alfa is felkapta a fejét, és összehúzta a szemöldökét, és anyára morgott.
- Hé, az az enyém volt!
- Pontosan, csak volt. – kuncogott anya, majd az utolsó falatot is betermelte. Alfa erre olyan mérges lett, hogy nem szimplán fellobbantak a lángjai, hanem konkrétan ki is törtek belőle, ezzel egy apró kellemetlen pillanatot okozva a szemöldökömnek és a szakállamnak.
- Talán ez majd javít némiképp a dolgon. – állt fel anya, miután letett egy borítékot az asztalra. Felpattantam megnézni, Alfa pedig a fejem tetején foglalt helyet, hogy jól lássa ő is. Mikor kibontottam egy levél volt benne, egy jeggyel.
- Ez meg mi? – elolvastam a mellékelt levelet, és leesett az állam. Egy léghajó útra szólt, ami körutazást tesz minden régióban.
- Király! De mi van ezzel?
- Mentek. Mind a ketten, nincs apelláta! – kaptuk meg az ukászt ellentmondást nem tűrő hangon. Én is és Alfa is lesütötte a szemét, és belementünk, bár valószínűleg most az egyszer egyet értettünk: nem nagyon volt kedvünk menni.
- Majd most talán kicsit közelebb kerültök egymáshoz. – összenéztem a pokémonommal, és konkrétan elröhögtem magam. Végeredményben teljesen mindegy, elindultam összepakolni a cuccom, és fél órával később már úton is voltam New Bark városába, ahonnan majd a léghajó tovább indul. Elköszöntünk anyától, és kivételesen Alfa most gyalog jön mellettem. A város nincs messze, nagyjából egy félnapi járás, két pihenővel.
Időben ott is voltunk, ám a tömeg letörte a lelkesedésem.
- Ne már! – kiáltottam fel, mikor megláttam a népet a léghajó körül. Szófoszlányokból sikerült összeraknom, hogy csak tíz embert visznek el, a többi hoppon marad, akár van jegye, akár nincs. Gondolkodtam, hogy mit tehetnék, hogy én legyek a szerencsés, mikor meghallottam az egyik utas kísérő hangját:
- Már csak három ember jöhet! – bakker! Sürgősen ki kellett találnom valamit, amikor Alfa a fejem tetejéről egy, a léghajó mellett elhelyezett takarító felszerelésre mutatott.
- Mit akarsz? Takarítsam körbe a léghajót, hátha? – megrázta a fejét, majd lemászott rólam, és neki állt fura mozdulatokat végrehajtani. „Kézen” állt, majd bukfencezett. Ekkor hasított belém a felismerés: játsszuk el a szerepünket. Bólintottam, hogy talán beválhat. Odasomfordáltam a felszereléshez, majd kölcsön vettem egy felmosót és egy seprőt, amivel egyensúlyozni kezdtem. Alfa felugrott a söprű tetejére, és megállt egy lábon, majd az orrán egyensúlyozott. Közben körbe sétáltunk a tömegen, hogy mindenki lásson, természetesen az utas kísérő páholyból nézhette a dolgot. Rögtönzött dolog volt, de ezt bárki megcsinálja, ha van egy csepp sütni valója. Igen ám, de mikor visszafelé haladtam, azzal a céllal, hogy befejezem, és visszateszem a felszerelést a helyére, mellé léptem, és a bal lábam egy vödörben kötött ki, amiben víz volt. Elvesztettem az egyensúlyom, Alfa lezuhant a partvis tetejéről, egyenesen a takarító kocsin elhelyezett kukás zacskóba, ami mázlijára még üres volt. Az erőhatástól és a becsapódástól a kocsi megindult a felszálló felé, benne Alfával, én pedig próbáltam utána futni vödörrel a lábamon, miközben vadul kísérletet tettem arra, hogy visszahívjam, de nem sikerült. A takarító kocsit a kerítés fogta meg, ami elválasztotta a felszállót és a meredélyt, én pedig a vödör-lábammal megbotlottam és egy óriásit nyaltam a földön. Alfa elém mászott, és megnézte jól vagyok-e.
- Minden rendben. – mutattam fel a hüvelykujjam. Az utas kísérő odajött, és felsegített.
- Odakísérem a regisztrációs pulthoz. – mosolyodott el, majd felsegített. Amíg odafele sétáltunk, elmondta, hogy bár az eleje jól indult, és még érdekes is lett volna, de a végén még mindig röhögött, és folytak a könnyei, no nem a sírástól.
- Neve?
- Kevin Turner.
- Pokémonok, és számuk?
- Alfa, egy Cyndaquil, és egy darab. – válaszoltam a feltett kérdésekre, még pár valamit feljegyzett, elvette a jegyem.
- Jó utat. És itt bent azért próbáljon meg vigyázni magára. – mosolygott az utas kísérő. Visszakacsintottam rá, és Alfával megrohamoztuk a kajás részleget, ő némi tiramisuban reménykedve, én pedig…nos én bármit befalok, amit ott találok.
Vissza az elejére Go down
Abakura Ryuu
Tréner
Tréner
Abakura Ryuu


Hozzászólások száma : 25
Hírnév : 0

Karakterlap
Szintpont: 5
Tapasztalat:
[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Left_bar_bleue10/100[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty_bar_bleue  (10/100)

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimeVas. Feb. 03, 2013 9:04 am

Egyik nap valami igen érdekes információ jutott a fülembe. Egy kis luxus léghajózás, ahova eddig magamfajták nem nagyon tehették be lábukat. Én igazság szerint nem nagyon akartam elmenni, de barátaim ragyogó arcát, ahogy látják, hogy repülnek (kivétel Pidgey) felülmúlhatatlan volt nézni. Így hát beletörődtem, majd elindultam Kanto felé, mivel úgyis itt voltam a közelben. Ha igaz, akkor minden városból indul a hajó, és így Kantobol is. Mikor a városba értem nagyon meglepődtem. Több száz ember és Pokemon volt jelen, hogy ő szállhasson fel a hajóra. Nem tudtam miért van ilyen pezsgés, de fülembe jutott a hír, hogy városonként csak 10 tréner illetve azok Pokemonjai szállhat fel. Mielőtt bármit tehettem volna egy nagy emberkupac előretolt, és így pont a bagázs közepén voltam. Még szerencse, hogy Pokemonjaimat visszahívtam labdáikba mielőtt beérkeztem volna városba. Gyorsan átnézem a helyzetem, és elmosolyodok. Megragadom mind a négy labdám és feldobom a levegőbe, hogy mind a négy társam kipottyanjon belőle. Alig jöttek elő, már utasítom is őket.
- Buizel egy Hangrobbanásokkal törj előre! Pidgey Homokviharral rejtsed el az utat! Pichu Villámcsapásokkal fedezz, Caterpie te is segíts Pichunak és aki elállná, az utunk vagy mögöttünk jönnének, akkor szórd meg Fonallövedékkel!
Buizel 5 támadása szó szerint utat robbantottak nekünk. Az így keletkezett utat Pidgey felhője teljesen eltakarta, ám én Pidgeyt követve könnyen átszaladhattam rajta. Pichu és Caterpie is fél tucatszor lőtt, aminek köszönhetően már senki, sem mert követni minket, és főképp nem elállni az utunk, mert azok rosszabbul jártak, mert egy tockossal is megjutalmaztam őket. Egyszer csak a regisztrációs pultnál álltam, és az 5. sorszám volt. Letéptem a számom, és odaléptem a hölgyhöz.
- Utas neve, és Pokemonjainak neve és száma? – kérdezi mosolyogva.
- Jómagamat Abakura Ryuunak hívnak. Velem tart: a Pichum, a Caterpiem, a Pidgeym és a Buizelem. És így 4-en vannak összesen.
Miután beregisztráltak beléphettünk a léghajóra.
Vissza az elejére Go down
N.

N.


Hozzászólások száma : 259
Hírnév : 6

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimeVas. Feb. 03, 2013 12:42 pm


Mindannyian sikeresen feljutottatok a léghajóra. Miután minden állomást érintettetek, és kialakult a végleges létszám, egyszerre csak megszólalt a hangosbemondó: egy fülsüketítően éles „Figyelem!”-mel kezdődött, majd egy fél percre elhallgatott, hogy aki esetleg a kabinjában szunyókált eddig, az is maximálisan tudjon fülelni.
- Figyelem! A Zip-Zap Léghasító Vállalat vezetője kíván pár szót szólni a kedves vendégeinek! Kérek mindenkit, ismétlem MINDENKIT a hajó középső, legnagyobb termébe! A megnyitó ceremónia 15 perc múlva kezdődik! Köszönöm a figyelmet!
Amint hallottátok, még van egy csöpp időtök elkészülni. Amikor már minden utas összegyűlt, kezdetét vette a megnyitó: a teremben egy emelvényt állítottak fel, s egy elegáns öltözékben pompázó úriember kezdett el beszélni: monológja semmi lényeges információt nem tartalmazott azon kívül, hogy az utazás három napig fog tartani, az ellátás és a szállás ezidő alatt teljesen ingyenes. Már éppen elköszönni készült, amikor egy kövér, idegesnek tűnő nőszemély topogott fel melléje, és egy hölgyhöz képest igen agresszívan kapta ki kezéből a mikrofont. A hangosításnak köszönhetően tisztán lehetett hallani, ahogy szuszogva kapkodja a levegőt, pár másodpercig nem is bírt megszólalni, majd amikor megtette, kiabálása mindenkit elhallgattatott:
- El… ellopták! – rikácsolta – Az én Bojtocskámat! Valaki…. valaki felelni fog érte! – folytatta, ám ekkor pár biztonsági elvonszolta a pódiumról. A terem ajtajai egytől egyik bezáródtak, s Jenny rendőr vette át a szót.
- Kérem mindenki nyugodjon meg! Kollégáim már intézkednek, addig viszont senki sem hagyhatja el a termet, ezért szíves elnézésüket kérjük. Mindenkit értesíteni fogunk a fejleményekről, kérem, érezzék jól magukat!

Mintegy fél óra feszült várakozás után újra meglátjátok Jennyt, oldalán két Arcanine-al.
- Kérem álljon ide fel az, aki nem regisztrálta be magát. Csupán egyetlenegy ilyen emberről tudunk, így örülnénk, ha maga vállalná a tettét! – szavai után kínos csend borul a teremre. Derek, ekkor jut eszedbe, hogy ha be is regisztráltál, a lapod valószínűleg soha nem jutott fel a léghajóra. Ha felsétálsz a rendőr mellé, ha nem, előbb utóbb viszontlátod a mentett felvételt az óriás kivetítőn, ami azt sugallja, hogy potyautasként kerültél fel a fedélzetre. Minden szem rád szegeződik, és hamar két tábor alakul ki: az egyik rád akarja verni a balhét, szerintük te vagy a felelős mindenért, a másik csoport, a reálisabban gondolkodók (akik alig vannak páran) pedig téged védenének, mondván, hogy semmi sincs még bizonyítva. Aura, Kevin és Ryu, döntsétek el, ti melyik csapathoz tartoztok, és ne csak szavakkal, hanem tettekkel is álljatok ki az ügy mellett! Derek, te próbáld védeni magad, és észérveket állítsd fel, hátha meg tudsz győzni pár embert.

edit: Reagsorrend (innentől végig): Derek, Aura, Kevin, Ryuu


A hozzászólást Misty összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Feb. 04, 2013 12:31 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Derek
Tréner
Tréner
Derek


Hozzászólások száma : 38
Hírnév : 0

Karakterlap
Szintpont: 100
Tapasztalat:
[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Left_bar_bleue16/100[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty_bar_bleue  (16/100)

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimeVas. Feb. 03, 2013 2:46 pm

Derek édes álmának egy fülsüketítő és ronda női sikoly vetett véget, ami a folyosóról szűrődött be: - Áááá! Segítség! Ellopták tőlem, ellopták!
Több sem kellett a srácnak, egyetlen hatalmas ugrással az ajtó előtt termett és felrántotta azt. Mikor kinézett a folyosóra, már csak egy feltehetőleg öreg nő távolodó hátát látta.
Miután lecsillapodott a hirtelen megnövekvő adrenalin a szervezetében, lassan tudatosulni kezdett benne, hogy annyira sietett a segítségkérés irányába, hogy ruháit is elfelejtette felvenni. Még szerencse, hogy senki nem látta meg így, egy szál boxeralsóban.
Visszament a szobájába és örömmel konstatálta, hogy ruhái, valamint hátizsákja megszáradt. Gyors felvett magára valamit, majd elkezdte kibontani Eawens nénitől kapott táskát, hogy megegyen egy pitét, mert a gyomra már kilyukadni látszott. Ekkor jutott eszébe, hogy a tengerben való úszkálás során, valószínűleg szétázott minden élelme. Letörten halászta elő a pitéket, amiknek hatalmas csoda módjára semmi bajuk sem volt. Derek megtapogatta a hátizsákja anyagát és arra a meggyőződésre jutott, hogy szerinte ez vízhatlan anyagból készült.
Nem törődve az illemszabályokkal, ott helyben, a kandalló előtt leült a földre és elkezdett majszolni egy pitét. Közben a szobában lévő gyönyörű festményeket nézte, amik vagy vad és messzi tájakat, vagy pedig furcsa, eddig még sosem látott pokémonokat ábrázoltak.
Szerette a pokémonokat ábrázoló képeket nézegetni, mert reménykedett benne, hogy egyszer, egy ilyen képen megleli azt a pokémont, ami azon a szörnyű estén megmentette az életét.
Éppen végzett a pitével, mire hirtelen, szinte a semmiből megszólalt ugyan csak egy rikácsoló női hang, hogy mindenki gyülekezzen a hajó középső, legnagyobb termébe. Ez a hang nem hasonlított a folyosón lévő nőére és még csak nem is a folyosóról szólt, hanem egy jól elrejtett hangszóróból. A mindenkit jól ki is hangsúlyozta, ebből Derek arra következtetett, hogy ez nem meghívás oda, hanem utasítás.
Gondosan elcsomagolta a dolgait, felvette a hátitáskát a vállára, majd elindult a megadott helység felé.
- Ez a hely, akár egy labirintus… - mérgelődött magában, miután a harmadik rossz folyosóról irányította vissza a személyzet, hogy rossz irányba tart. Végül aztán, jó tíz perces kutakodás után egy kisebb embertömeget vett észre, akik mind egy irányba tartanak, így gondolta hozzájuk csapódik, elégre ennyi ember nem tévesztheti el az útirányt.
A menet végül egy valóban hatalmas teremben ért véget, ahol asztalok, azon előkészített tömérdek étel, a falakon gyönyörű képek, az ablakokon csodás kilátás. A plafonról egy igen hatalmas és csodálatos látszólag üveg - de Derek azon sem csodálkozott volna, ha gyémánt - csillár világította be az egész helységet. A terem közepén egy felállított pódiumon egy ember állt, mögötte hatalmas kivetítő, hogy azok is láthassák, akik a hátsó sorokban helyezkedtek el.
Derek szerencsésen úgy közép tájt talált magának egy helyet és ott lehorgonyozva várta, hogy a megnyitó kezdetét vegye.
Nem kellett sokat várnia, a férfi pár perc várakozás után bele is fogott mondandójába, ami lényegében az utazás hosszáról és a szolgáltatások ingyenességéről szólt.
Derek elképzelni sem tudta, hogy miként lehet valakinek ennyi pénze, hogy hasára csapva ilyeneket csináljon, és hogy mi oka lehet rá, de valamiben biztos volt: Remek három napos túrának néz elébe.
Már vonult volna ki a tömeg a teremből, mikor hirtelen egy erősen ziháló nő lépkedett fel a színpadra. Arcáról jól le lehetett olvasni, hogy tiszta ideg, no meg a keze remegése is erről árulkodott. Rikácsoló hangján bejelentette, hogy ellopták az ő Bojtocskáját.
- De hisz én ismerem ezt a hangot! Ez a nő rikácsolt a folyosón is. - hasított Derekbe a felismerés.
Hirtelen Jenny rendőr tűnt fel a színpadon, ezzel egy időben pár tagbaszakadt biztonsági levezette a nőszemélyt a pódiumról. A rendőrnő mindenkit higgadtságra kért és biztosított minket róla, hogy kiderítik mi történt. Viszont megtiltották mindannyiunknak, hogy bárki is elhagyja a termet.
A sorok között hatalmas morajlás futott végig, egyik ember szava vágott a másikéba. Egy nő bepánikozva és a pokémonjait féltve elkezdett őrjöngeni, míg két fiatalabb ember próbálta őt megnyugtatni. Az emberek találgattak, hogy mi is történhetett, de biztosat természetesen egyikük sem tudott mondani.
Derek szótlanul és látszólag nyugodtan állt a helyén és figyelte a körülötte egyre növekvő felfordulást. Közben az agya neki is azon járt, akár csak a többieknek: Mégis mi a fene történhetett itt.
Nagyjából fél óra telhetett el, mire ismét megjelent Jenny őrmester, oldalán Derek számára két ismeretlen pokémonnal. A fiúnak tátva maradt a szája a tiszteletet parancsoló lények láttán. Hatalmas termetük, éles foguk és okos, átható tekintetük láttán,a fiú egyből sejtette, hogy ezek nem egyszerű pokémonok, hanem valószínűleg ők is rendőrök, akár csak az őrmester asszony.
Jenny a pódiumra sétálva bejelentette, hogy álljon fel az a személy, aki nem regisztráltatta magát az adminisztrációs pultnál.
Derek ezt addig a pontig egykedvűen hallgatta, amíg b nem jelentette a rendőrnő, hogy csak egy ilyen személyről van szó, és hogy tudják ki az. A pulzusa másodpercek alatt az egekbe ugrott, amint tudatosult benne, hogy ő van meggyanúsítva a bűntény elkövetésével. Néhány másodpercig hezitált, hogy mit is tehetne, elvégre, ha elkapják és kérdőre vonják, hogy mit keres itt és milyen jogon tartózkodik itt, még nagyon csúnyán megütheti a bokáját.
Végül másodperces önmérlegelés elteltével, becsületes éne győzött és lassan föltartotta a kezét és felsétált a rendőrnő mellé a színpadra. Minden szem rászegeződött a fiúra, aki tudta, hogy nem bűnös, de mégis, egekben járó szívveréssel nézett mindenki szemébe.
- Esküszöm, én nem tettem semmit. Nem én loptam el a nőnek a Bojtocskáját. Még csak azt sem tudom, hogy mi az!- fakadt ki a srác, remegő hangon. - Az tény, hogy a hajóra nem a legtörvényesebben jutottam fel, de ugyan úgy van meghívóm, akárcsak másoknak és igazságtalannak tartottam azt a fajta diszkriminációt, hogy csak pokémonnal lévő egyén léphet fel a fedélzetre. Ennyi erővel aki mondjuk túl öreg egy pokémon neveléséhez már nem is láthat világot, új tájakat szépen kényelmesen?! Úgy van! Egy néni adta nekem a meghívóját és megkért rá, hogy meséljem el, hogy milyen volt az út, mit láttam, mert ő már öreg hozzá. Ezért vagyok itt! Legalábbis többek között ezért. Másrészt meg a kalandokért. De semmi olyasmi szándék nem lakozik bennem, hogy más pokémonjához nyúljak. Még nekem sincs pokémonom, de nagyon szeretnék egyet, viszont e nem ok számomra, hogy ellopjam másét. Én is utálom az ilyen embereket és elítélem cselekedeteiket. Tehát esküszöm: Semmit sem tettem! Igaz ezt már csak a maguk józan ítélőképességére bízhatom, hogy hisznek-e nekem…
A mondandója befejeztével Derek meg volt győződve róla, hogy az út itt számára véget ért, és talán szabadsága is, de ekkor meglepődve tapasztalta, hogy a jelenlévők két részre oszlanak: A nagyobb része Derek ellen volt és lincselést akartak, míg a kisebb része a fiú védelmére kelt. Jó érzéssel töltötte el a srácot, ennek a néhány embernek a cselekedete és örült neki, hogy vannak, akik nem ítélnek el senkit sem első látásra. Viszont az események olyan irányba sodródtak, ahol már Dereknek nem sok beleszólása van a jövőben történtekre, mivel a sorsa most egy maréknyi kedves ember kezében van, akik hisznek a fiúnak.
Vissza az elejére Go down
Abakura Ryuu
Tréner
Tréner
Abakura Ryuu


Hozzászólások száma : 25
Hírnév : 0

Karakterlap
Szintpont: 5
Tapasztalat:
[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Left_bar_bleue10/100[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty_bar_bleue  (10/100)

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimeVas. Feb. 03, 2013 4:56 pm

A dolgok igen gyorsan zajlottak, és én a végén nem éppen kellemes hangulatban voltam. Egy nő Pokemonját elrabolták, és rögtön egy fiút kezdtek el gyanúsítani, aki nem hivatalos módon került fel erre a hajóra. Rögtön a rosszul lét kerülgetett attól, hogy valaki ártatlanul vádoltak meg (még ha nem is így van). Eljött a cselekvés ideje. Számba veszem ujjamat, és fülsiketítően felfütyülök. Remélhetőleg mostanra mindenki rám figyel. Lassan, már szikrázó szemekkel lépek oda a fiú felé oldalamon a Pokemonjaimmal.
- Szégyellje magát az, aki a nélkül vádol meg valakit, hogy akár egy leheletnyi bizonyítéka is lenne a bűnére! Attól még, hogy nem hivatalosan utas, még nem lesz belőle tolvaj! Gyűlölöm azokat a férgeket, akik gondolkodás nélkül rákenik valakire a gyanút, csak hogy egyensúlyba hozzák magukban a rendet. Egy dolgot most leszögezek! Igaz, hogy nem vagyok különleges ember vagy tréner, de ha valaki rossz szándékkal közeledik valaki fele bármiféle vád nélkül, az velünk húz ujjat, és én képes vagyok a halálomig egy célra koncentrálni, ami jelenleg az, hogy védjük az ártatlanokat, amíg nem kerül rájuk valami tényleg bizonyítható vád!
Széttárom a kezem, mire Pichu felzökken a megvádolt fiú fejére, és onnan kezd el szikrákat szórni jelezve, hogy készen áll arra, hogy bárkit megcsapjon egy kis árammal. Buizel már készíti a Hangrobbantást, Pidgey meg már élezi a csőrét. Caterpie is próbált valami harcias arcot vágni, és ő meg Öklelni készült. Jómagam ökölbe szorítom kezemet, hogy aztán pofán vágjam, aki mégiscsak ártó szándékkal közeledne a fiú fele. És a rendőröknek sem hagyom, hogy bilincsbe rakják a fiút (próbálom). Mindemellett még hozzáteszek valamit.
- A rajtam kívüli 9 Kanto városából jövő biztosan láthatta, hogy bármit képes vagyok a cél érdekében! Így megvédem azokat, akiket ártatlannak hiszek. – ez után körbenézek a többieken és ismét hangosan kiáltom, hogy mindenki értsen – Nem különösebben érdekelnek a vádak, de ha van valakinek valami felszólása, akkor hajrá! Ha nem, akkor lássunk, kiben van annyi tisztelet a másik iránt, hogy ideálljon mellénk, hogy végre ésszel kezdjük el a nyomozást ne pedig üres vádakkal!
Karba fonom kezemet, és már-már halálosan komoly tekintettel nézek körbe. ha van valakiben annyi gerinc, hogy mellénk állj biccentek felé egyet, és újra a tömeget nézem.

//nem szívesen ragadom ki a kezedből a „főszerepet” Derek, de kötelességemnek éreztem, pláne, hogy ezt írtad Chatan xD (utána olvasgattam )//

Vissza az elejére Go down
Andy Parker
Tréner
Tréner
Andy Parker


Hozzászólások száma : 30
Hírnév : 1
Tartózkodási hely : A semmitől egy picit messzebb.

Karakterlap
Szintpont: 90
Tapasztalat:
[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Left_bar_bleue16/100[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty_bar_bleue  (16/100)

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimeHétf. Feb. 04, 2013 7:32 pm

Nyugodt, szinte idillikus hangulatban bámultam ki Noellel a léghajó üvegablakán, a csodálatos tájképek látványától megbabonázva. Már-már álmodozva lehunytam szememet, mire egy éles, figyelemre intő rikkantás hangzott fel a hangosbemondóból. Noel ijedten rezzent össze, s kezét a füléhez kapta. Jónéhány másodpercig csend honolt az egész fedélzeten, hogy mindenki tökéletesen figyelhessen a hangra.
- Figyelem! A Zip-Zap Léghasító Vállalat vezetője kíván pár szót szólni a kedves vendégeinek! Kérek mindenkit, ismétlem MINDENKIT a hajó középső, legnagyobb termébe! A megnyitó ceremónia 15 perc múlva kezdődik! Köszönöm a figyelmet! - azzal a mélységes csend egykettőre megszűnt és ismét az az ünnepélyes hangulat költözött a levegőbe. Jó, hogy idő közben volt időm egy ajtón keresztül bepillantást tenni az előbb említett terembe, máskülönben még 15 perc sem lett volna elég annak megtalálásához. A pokemon társamnak intve meg is indultunk a hajó középső, legnagyobb termébe. Jó nagy felhozatal volt ott, annyi szent. Alig tudtam Noellel előrébb vágni a tömegben. Mire úgy nagyjából elég közel helyezkedtünk fel az előbb felállított emelvényhez, elkezdődött az ünnepi beszéd. Jó sok rizsa, s ha lett volna órám, már legalább harmincszor rápillantanék, vajon hány órás lesz az a monológ. Noelnek kétszer annyira fárasztó lehetett a dolog, ugyanis aligha vonatkozott rá ez az egész: már-már állás közben, összefont karokkal bóbiskolt el. Majdnem ugyanúgy jártam, mint a Riolu, amikor végre valahára befejezte a rizsázást, s elköszönni készült. Éppen abban a pillanatban rontott be egy idős, puffadt hölgyemény, aki elég ingerülten kapta ki a szószóló kezéből a mikrofont. Néhány pillanat alatt az egész terem megtelhetett feszültséggel. Még Noel is felriadt erre a parádéra, mivel nyilván érezhette az izgatottságomat. Hiába is, egy aura pokemon elől nem lehetett eltitkolni az érzelmeket. Mindketten feszülten néztük a hölgyet. Szuszogva, izgatottan kiáltott bele a mikrofonba:
- El... ellopták! Az én Bojtocskámat! Valaki... valaki felelni fog érte!
A biztonsági már ott is volt, s eltávolította a "színpadról" a heves természetű hölgyeményt. El is kezdődött a baj: egy Jenny rendőr jelent meg és ő vette át a mikrofont.
- Kérem mindenki nyugodjon meg! Kollégáim már intézkednek, addig viszont senki sem hagyhatja el a termet, ezért szíves elnézésüket kérjük. Mindenkit értesíteni fogunk a fejleményekről, kérem, érezzék jól magukat!
- Hát én ezek után biztosan nem fogok szórakozni. Bajszagot érzek. - mondtam társamnak, mire ő közömbösen vonta meg a vállát. Türelmetlenül és idegesen foglaltam helyet az egyik asztalnál és az éppen arra járó pincértől elfogadtam egy pohár finom koktélt, feszültségoldó gyanánt. Noel pedig az asztalra ült fel és kíváncsian nézett körbe a tömegen. Az a 30 perc egy egész napnak tűnt és már nem bírtam kivárni, vajon mi fog történni. Reméltem, hogy engem nem kevernek ebbe az ügybe, elvégre nem intrikákért verekedtem be magamat a Zip-Zap léghajójára. Jenny újból felbukkant, ezúttal két megtermett Arcanineal az oldalán. Az, amelyik a beszállásnál kísért, jóval barátságosabbnak tűnt, mint az a kettő a rendőrnőnél.
- Kérem álljon ide fel az, aki nem regisztrálta be magát. Csupán egyetlenegy ilyen emberről tudunk, így örülnénk, ha maga vállalná a tettét! - mondta szinte rendre utasítóan. Szavait mélységes csönd követte. Elég furcsa volt ez a kérés: "Bojtocska" eltűnése és a be nem regisztrált alak esete egybevágónak tűnt, szóval egy tolvaj miért is vállalná fel a tettét? Percekig gondolkodtam, mire Noel megbökött. A Riolu abba az irányba mutatott, ahol egy feltett kezet látott. Egy idősebb fiú volt, aki becsületesen vállalta be tettét. Nagyon furcsállt a dolog, ám mire felsétált és elmondta szíve baját, minden világossá vált. Hamarosan két tábor kezdett kialakulni: akik az ő pártját fogták, illetve azok, akik ellene szóltak. Egy ideig mintha haboztam volna. Nem álltam fel, hanem ott ültem, teljes nyugodtsággal a széken, s Noel pedig az asztalon. És akkor egy éles füttyszó hasított bele a levegőbe. Egy másik, fiatalabb fiú, felhergelten kezdett el szónokolni. Kissé botránkoztatott mindaz, amit mondott, a társaságnak és a rendőröknek címezve: "férgek"? Elég maga ellen fordító szöveget nyomott.
- Arceus csípjen meg, ha már megint olyannal van dolgunk, akinek a szája nagy... - morogtam magamban. Sosem kedveltem azokat, akik csak fenyegetőzni tudtak. Még a társai is már készültek a támadásra, ezt viszont már nem hagyhattam. Mire fárasztó, botránkoztató monológjának végéhez ért, úgy éreztem - habár nem szívesen - fel kell szólalnom.
- És szerinted ez a megoldás, kölyök? - kiáltottam oda elég hallhatóan. - Hogy ököllel megküzdöd az igazadat? Akkor rajta, harcolj velünk, miközben az igazi tolvaj simán kereket oldhat! - ezután leginkább a rendőrség felé fordultam. - Leszögezem, hogy az igazi tolvaj, aki ellopta a hölgyeménytől a "Bojtocskát", nem itt van. Nem fog csak úgy magától jelentkezni, ennyi becsülete aligha lehet a tolvajnak. Én biztos vagyok benne, hogy ez a fiú ártatlan. - s a fiúra nézve, egy bátorító mosolyt engedtem meg magamnak. Noel féltékenyen, durcásan fordult el, de látszott rajta, hogy a nyomozás még őt is érdekli. Hiába, a Riolu még egy csekélységben is csak a negatívumot látja meg, pedig nem ellene szólt. Minden esetre meglátjuk, vajon ehhez mit fognak szólni Jennyék.
Vissza az elejére Go down
Kevin Turner
Tréner
Tréner
Kevin Turner


Hozzászólások száma : 36
Hírnév : 1

Karakterlap
Szintpont: 95
Tapasztalat:
[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Left_bar_bleue15/100[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty_bar_bleue  (15/100)

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimeKedd Feb. 05, 2013 6:15 pm

Már majdnemhogy tele voltunk, Alfa egy rakás sütivel tért vissza, míg én rávetettem magam a francia salátára, és a rántott sajtokra.
- Ügyes vagy pajti. – mikor tiramisu van nála, vagy akárcsak a közelében, Alfa kezes báránnyá válik, most is, mintha egy mosolyt eresztett volna meg felém. Lepakolt nem messze tőlem, egy viszonylag üres területre, majd neki állt bekebelezni a saját adagját, amíg én is elvoltam az enyémmel.
Ekkor hallottuk meg a hangos bemondót:
- Figyelem! A Zip-Zap Léghasító Vállalat vezetője kíván pár szót szólni a kedves vendégeinek! Kérek mindenkit, ismétlem MINDENKIT a hajó középső, legnagyobb termébe! A megnyitó ceremónia 15 perc múlva kezdődik! Köszönöm a figyelmet! – az itt van a szomszédban, legalábbis egy teremmel odébb, úgyhogy annyira nem kell sietnünk. Lenyeltem a falatot, és kaptam egy pohár után, amiben gyümölcslé volt, leöblítettem, majd jöhetett a folytatás. Az időérzékem sosem csal, plusz figyeltem a tömeget is, és mikor már sűrűsödött, úgy gondoltam, nekem is ideje indulnom. Még felpakoltam némi szedett-vedett hot-dogot, egy üveg innivalót, és ahogy láttam, Alfa is bespájzolt magának az előadásra, illetve erre a ceremóniára. Az ilyen puccos események mindig uncsik, így kellett valami, ami legalább ébren tart.
A terembe átérve tetemes nagyságú tömeg verődött össze, beszélgettek, zúgolódtak egymással, a legtöbbjük kiöltözve, fényes, csili-vili cuccokban, amik ránézésre is méreg drágák voltak. Kezdett bennem kialakulni egyfajta kisebbségi érzés, amiért csak egy fekete-fehér póló és egy sötét nadrág volt rajtam, kényelmes edzőcsukával. Átvágtam a tömegen, hogy keressek egy üres asztalt, amit nem sokára kicsit hátrébb meg is találtam. Lepakoltam a magammal hozott „unaloműzőt”, Alfa is jött utána, ő is lepakolt, bár kissé elszeparálta a saját részét az enyémtől. A kis Cyndaquil-t sem kellett félteni, képes volt annyit enni, mint egy Onix, és alig-alig látszott csak meg. Velem is ez volt a helyzet, biztos a gyors anyag csere az oka. Ahogy lenni szokott, amint mindenki megvolt, egy jól öltözött úriember lépett az emelvényre, és beszélni kezdett. És ahogy lenni szokott, olyan unalmasra sikeredett, hogyha nincs a sok táplálék, biztos, hogy elalszom. A leglényegesebb dolog, és amire még én is felkaptam a fejem, az az volt, hogy állítása szerint a szállás és a kaja ingyenes. Ez azt hiszem nem fog gondot okozni, mert már így is kipakoltuk a fél készletet Alfa-val. Épp leköszönt volna, mikor egy testes hölgy rohant a színpadra, és úgy szuszogott, mint aki lefutotta a maratont, majd végignyomta az olimpiát, hogy aztán kiderüljön, asztmás, és még az is, hogy bálna, és végül partra vetették a hullámok. Végül egyetlen mondatot tudott csak kinyögni, úgy ahogy.
- El... ellopták! Az én Bojtocskámat! Valaki... valaki felelni fog érte! – még az én számban is megállt a kaja. Először is azért, mert egy léghajón, ha ellopnak egy pokémont – mert gondolom „Bojtocska” alatt nem a sapkáján lévő bojtot érti a néni – az nagyon gáz, mert össze vagy zárva a tettessel. A biztonságiak levezették a nőt az emelvényről, majd Jenny őrmester lépett fel a helyére.
- Kérem mindenki nyugodjon meg! Kollégáim már intézkednek, addig viszont senki sem hagyhatja el a termet, ezért szíves elnézésüket kérjük. Mindenkit értesíteni fogunk a fejleményekről, kérem, érezzék jól magukat! – határozott volt, és ellent mondást nem tűrő.
- Ez nagyon gáz. – eljövök egy léghajó útra, és itt sem pihenhetek. Hogy rúgja meg a Ponyta.
- Kérem álljon ide fel az, aki nem regisztrálta be magát. Csupán egyetlenegy ilyen emberről tudunk, így örülnénk, ha maga vállalná a tettét! – Jenny két pokémonnal tért vissza, akiket még nem láttam, illetve nem volt szerencsém hozzájuk, de az biztos, hogy nem hétköznapi pokémonok. Összenéztünk Alfa-val, de ő is csak a fejét rázta. Abban biztos voltam, hogy én törvényesen vagyok itt, bár ezt hamar megerősítette a srác, aki felállt, és kiment az emelvényhez, majd egy rövid monológba kezdett. Amint végzett a monológjával, egy másik, láthatóan fiatalabb valaki pattant a tömegből, és már neki is kezdett a különböző szitkok szórásának, anélkül, hogy logikusan gondolkodott volna. Először egy lány – akiről megjegyzem, túl szép volt, hogy igaz legyen – vette magához a szót. A tömeg zúgolódni kezdett, és két tábor alakult ki. A srác pártiak és a srác elleniek. Hátra dőltem a széken, lábamat felpakoltam az asztalra, ahova Alfa rögtön le is telepedett, tarkómon összekulcsoltam a két kezem, és figyeltem a folklór műsort. Ám mikor elhangzott az a bizonyos „féreg” szó, én sem bírtam tovább. Amikor a lány befejezte a mondandóját, meg sem mozdulva, szinte már felsőbbrendűen, ám még mindig megtartva humoros hangnemem, magamhoz vettem a szót.
- Ejj, ejj. Gondolkozol, te egyáltalán, tökmag? Egy rendőrt leférgezni? – megmozdítottam a lábam, és Alfa áttelepedett a vállamra, majd feálltam, és megindultam a pódium felé. A tömeg ketté nyílt, hogy utat adjanak nekem.
- Ezért a kijelentésedért, már kattanhatna is a bilincs a csuklódon, nem beszélve a hatóság akadályozásáról. Jenny őrmester csak a munkáját végzi, te pedig itt pattogsz, mint egy önjelölt szuperhős, bár fogalmad sincs, hogy mit csinálsz pontosan. – kezdek bele. – Az idősebb emberrel így beszélni, és ilyet mondani neki, ráadásul támadólag fellépni, teljes oktalanaság. – itt Jenny-re néztem.
- Már ne értse félre őrmester, korához képest még mindig gyönyörű, de a kölyök és maga között nyilván van egy „aprócska” korkülönbség. – visszafordultam a srác felé.
- Sok embert láttam már a régiónkban, és a városunkban is, ő is lehet a tolvaj, ám ha van egy ki sütnivalója, akkor pont ezt a lépést teszi meg, mint most ő. – mutatok Derek-re. – Nem állítom, hogy ő lenne a tolvaj, én egyelőre hiszek az ártatlanságában, bár szerettem volna pártatlannak megmaradni, azt hiszem, nem fog menni. – a lány mellé állok, és végig mérem.
- Üdvözletem, a nevem Kevin. Ha ennek vége, talán elbeszélgethetnénk. – mondtam mosolyogva, de halkan, hogy csak ő hallja, majd ismét a pattogó srácra néztem.
- Azok a pokémonok – mutatok a két Arcanine-ra. – pikk-pakk elintéznék a te szedett-vedett csapatod. De szerintem még én egyedül Alfa-val is. – a Cyndaquil leugrott a lábamhoz, és begyújtotta a lángjait, ami egyértelmű jele annak, hogy nem igazán kedveli a srácot és a csapatát.
Vissza az elejére Go down
N.

N.


Hozzászólások száma : 259
Hírnév : 6

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimeKedd Feb. 05, 2013 8:17 pm


Amint Derek fellépett az emelvényre, Jenny rendőr alig láthatóan bólintott, majd a fiú mondandója végén egy határozott köhécseléssel kívánta átvenni a szót. Pokémonjai egyelőre nem mozdultak, szemeik ide-oda cikáztak az összegyűlt tömegen, mintha bele tudnának látni az emberek gondolataiba. Ekkor hangzott el Ryuu füttyentése, s az utána elmondott szavai döbbent csendet idéztek elő. Még a rendőrnő se jutott szóhoz, csupán az Arcanine-ok morgása tudatta a nagyközönséggel, hogy ennél nagyobb bajt már nem tudott volna a fejére hozni.
Aura és Kevin felszólalása azonban láthatóan lecsillapította a kedélyeket, Jenny mindkettejükre hálásan mosolygott, örült neki, hogy a vendégek között akadnak kevésbé forrófejű gyerekek, mint ez a srác. A tömeg azonban inkább azt figyelte, vajon a kis pokémonok és trénerük hogy fognak reagálni az okító szövegekre. Úgy tűnt, mindenképpen botrányt akarnak, bár csak külső szemlélőként. Harcra buzdító kiáltások hallatszottak pár helyről, ám ekkor Jenny megelégelte a dolgot, és szája elé emelte a mikrofont:
- Minden trénert megkérek rá, hogy haladéktalanul hívják vissza pokémonjaikat! Az alsó szinten vannak kialakítva a csataterek, a léghajó egyéb területein tilos a pokémonharc! – aki közelebb állt, jól láthatta, hogy a nő türelme vége felé járt – Neked pedig – és itt Ryuu felé fordult, eltéve a mikrofont – Jobban meg kéne válogatni a szavaidat. A nyomozás és annak részletei bizalmas információk, így nem kívánok illetéktelen személyeket beavatni. Ezen felül, egy szóval sem mondtam, hogy ez a fiú a felelős a rablásért. Ha figyeltél, csak annyit kértem, hogy lépjen fel az emelvényre.

Ezek után útjukra engedték a vendégeket. Derek, téged félrevontak még egy kis időre (azaz Ryuu ha akartál se engedtek volna utána), és amikor már négyszemközt voltatok, megmondták a valódi okát az előző bejelentésnek: valóban rablás történt, egy újszülött Lillipup tűnt el. A gazdag hölgy éppen nem volt jelen, a kölyköket felügyelő inas pedig a vártnál tovább maradt távol, elmondása szerint egy vizes fiút kellett elkísérnie. Eredetileg bűnrészességgel vádoltak, ám becsületes jelentkezésed meggyőzte őket az ártatlanságodról. Elnézésedet kérték, majd elengedtek.

Az eset azonban még mindig a fő beszédtéma volt a hajón, így mind a négyen hamar szembesültetek vele, hogy sokan titeket néznek, rosszalló fejcsóválások követtek, bárhova is mentetek. Egy narancssárga, felzselézett hajú ficsúr még szitkokat is szórt rátok. Akár ezért, akár valami más okból, de mindannyian magányra vágytok, ám amikor végre magatok lennétek, hirtelen egy rendőrruhába öltözött férfi szólít meg, és megkér rá, hogy kövessétek. Egy üvegezett talapzatú terembe vezet titeket, ahonnan az alattatok hullámzó tenger is látszódik. Majd mikor már mind a négyen egy helyen vagytok, a semmiből feketeruhás alakok bukkannak fel, és körbevesznek titeket, kezükben mindannyian pokélabdát szorongatnak.
- Nyugalom, csak semmi hirtelen mozdulat. Főleg neked nem – mondja a vezér, mondandója végét Ryuu-nak címezve – Minden elismerésem, nektek hála sikerült megúsznunk az ügyet. Éppen ezért – itt gúnyos mosolyra húzza száját – Fel szeretném ajánlani nektek a csapattagságot. Szervezetünknek szüksége van ilyen bátor, és főleg ártatlannak tűnő ifjakra, mint ti. Természetesen nem kötelező elfogadni a meghívást, de elmondanám, hogy ez az üvegpadló nem jelent kihívást az Exadrill-jeinknek.

A teremnek csak egy bejárata van, azt pedig teljesen elzárják előttetek. Közel s távol nincs senki, aki hallaná ezt a beszélgetést, így magatokra és persze egymásra vagytok utalva. A főnök pedig várja a válaszokat.
Vissza az elejére Go down
Derek
Tréner
Tréner
Derek


Hozzászólások száma : 38
Hírnév : 0

Karakterlap
Szintpont: 100
Tapasztalat:
[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Left_bar_bleue16/100[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty_bar_bleue  (16/100)

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimeCsüt. Feb. 07, 2013 10:10 pm

Fent, a színpadon állva, Derek szörnyen elhagyatottnak érezte magát. Voltak ugyan, akik kiálltak mellette, de az ellene felszólalók még mindíg sokkal többen voltak. Jenny rendörnőre pillantva, fogalma sem volt arról, hogy érvelésével mennyire tudta meggyőzni, mivel semmit sem tudott annak arcáról kinézni. Ekkor következett egy váratlan fordulat: A tömegből egy fiatalabb srác szólalt fel előrelépve, pokémonjaitt akcióra utasítva, közben cifrábbnál cifrább szavakat vágott a jelenlévőkhöz, köztük Jenny rendörhez is. A srác egyik pokémonja, ami Derek számára ismeretlen volt, akárcsak a többi, egy pillanat alatt a fején kötött ki, elektromos támadását bekészítve, hogy bármely pillanatban elsüthesse azt. Derek ezen annyira meglepődött, hogy mukkani sem tudott. Nem mert megmozdulni, nehogy a pokemon a fején véletlen belé vezesse elektromos töltetét. Esze csakis azon járt, hogy ha ezt megússza ép bőrrel, egy ideig pihentetni fogja az ilyesfajta kalandokat.
De nem csak ettől a fura elektromos pokemontól tartott Derek, aki a fején kuksolt. A rendőrnő két lenyűgöző, ám most ilyesztő pokemonja igen csúnyán vicsorogtak mind a nagyszájú srác, mind pedig a pokemonjaira. Attól félt, hogy ha az az elektromos valami támad, az a két megtermett dög egy pillanat alatt darabokra szedi őt is, a fején levő pokemont is, a srác többi pokemonját és valószínűleg a magabiztos gyereket is. De ez szerencsére nem következett be. A tömegből egy lány emelkedett fel, akinek az oldalán egy újabb ismeretlen lényecske állt. Amennyire kiborító, ugyan annyira érdekfeszítő is Derek számára ez a kis utazás, ugyanis annyi pokemont látott, ami számára ismeretlen, hogy két kezén meg sem tudná számolni. Ebből a tekintetből örült, hogy itt van, csak az romtotta el az egész idillikus képet, hogy valami olyannal vádolják, amihez semmi köze.
A felszólaló lány nem tudta szónélkül hagyni a nagyszájú srác közbelépését. A szavai viszont azt sugalták, hogy ő is Derek pártját fogja, legalábbis a fiú ezt vette ki szavaiból, mikor az igazi betörőre célzott. Plussza az sem kerülte el a srác figyelmét, hogy a lány rámosolygott. Ezt már egy biztos jelnek vette, hogy egy újabb támogatóra lelt. Ő is visszamosolygott barátságosan a lányra és biccentett felé köszönetképpen.
Miután a lány végzett nem sokkal utánna, egy Dereknél nemsokkal idősebb srác állt fel a sorok között, mit ad Isten, ő is a fején egy ismeretlen pokemonnal. Szavaiból igencsak érződött a megvetés, amiket a Derek mellett kiálló sráchoz intézett. Dereknek úgy tűnt, hogy még ha csak minimálisan is, de provokálja a srácot kihívó hangnemével. Ez esetben viszont Derek nem tudta eldönteni, hogy a srác vele van-e vagy ellene, így nem intézett az irányába semmiféle gesztust, csak várta, hogy mitörténik, mivel a tömegből harcra buzdító kiáltások hangoztak el. Dereknek úgy tünt az egész, mintha az emberek már nem is a lincselést, hanem egy forró pokemoncsatát szeretnének látni. Jenny rendőr viszont rögtön cselekszik és lehűti a kedélyeket. A pokemonjaik visszahívására szólítja fel a jelenlevő edzőket, valamint arra, hogy itt tilos csatázni. Ezután az őrmesterasszony a mikrofont távolabb tartotta magától és kioktatta a nagyszájú gyereket annak viselkedéséről. Ezután Jenny fogta a megszeppent Dereket és félrevonta. Tájékoztatta, hogy valóban rablás történt és gyanusított volt ő is, de becsületessége miatt eltekintenek a vádaktól.
Derek nem is akart hinni a fülének. Annyira örült annak amit hallott, hogy nem is talált szavakat, csak hebegett-habogott. Annyi minden fogalmazódott meg egyszerre a fejében, köztük az is, hogy mért nem büntetik meg, amért illetéktelenül tartózkodik a hajón, de aztán eltekintett a kérdés feltevésétől, mert még ő maga járna pórul.
Miután végzett Derekkel a rendőrnő, elnézést kért tőle és elengedte.
A lakosztálya felé haladva arra gomdolt, hogy meg kéne keresnie a srácot és a lányt, akik kiálltak mellette és köszönetet kéne mondania nekik. Viszont gondolataiból hamar kizökkentették a hangok, amiket halott magakorül a mellette elhaladó járókelőktől. Összesúgtak a hátamögött, újjal mutogattak rá. Nincs szüksége nagy észre, hogy tudja, még mindig tolvajnak hiszik, pedig bizonyította ártatlanságát. Egy narancssárga hajú fiú, még durva és obszcén szitkokat is a fejéhez vágott. Derek szégyenében a talajra irányította tekintetét és meggyorsította lépteit, hogy minél előbb elérhesse lakosztályát és annak áldott magányát, ahol nincs senki, aki vádolja vagy káromolja. Már igen távol járt a fiútól, de még mindig hallotta a hangját.
- A francba is fogja már be! Rohadék. Legszívesebben...
Már ott járt a lakosztálya folyosóján, mikor hirtelen valaki megállította és vállon ragadta. Derek felpillantott az akadályozójára és ilyedten vette észre, hogy egy rendőr az.
- Csak nem meggondolták magukat és engem vádolnak? - kerekedtek el a szemei rémülten. Ám ekkor a rendőr megnyugtatja és felszólítja, hogy kövesse. Dereknek esze ágában sem volt, hogy ellentmondjon a rend őrének, hiszen nemrég bajban volt és nem akart ismét abban lenni. Szó nélkül fogtamagát és követte.
A hekus vagy egy tucat folyosón és lefelé vezető lépcsőn át kísérte, míg egy üvegezett padlójú szobába nem értek. A kilátás teljesen magával ragadta Dereket, mivel az átlátszó padló látni engedte az alattuk elterülő gyönyörűen hullámzó tengert. Ezért aztán fel sem tűnt neki, hogy a teremben mások is vannak rajta kívül, csak miután az őr hozzájuk kísérte. A srác és a lány voltak ott, akik kiálltak mellette, plusz a nála kicsit idősebb srác. A lánynak egy kedves mosollyal, míg a többiek felé egy biccentéssel köszönt. Már kérdezni is akarta őket, hogy mit keresnek itt, mire egy tucat feketeruhás alak állta körül őket, eltorlaszolva a kijáratot. Dereknek ez egyáltalán nem tetszett, főleg nem az a sunyi tekintetű alak, aki előlépett a többi közül. Bevallotta, hogy ők rabolták el az újszülött pokémont és hálásak a srácoknak, hogy elterelték róluk a gyanút. Végül felajánlotta a sötét alak a társaságnak, hogy csatlakozzanak a csapatukhoz, de a hangján érződött, hogy visszautasításnak itt helye nincs. Derek mégsem bírta ki szónélkül az egészet. Megvetette a pokemontolvajokat, akik másoknak szenvedést okoztak és mindig is küzdött az ilyenek ellen. Nem volt ugyan pokemonja és ja harcra kerülne a sor, fogalma sincs mit tesz, de ezt akkor sem hagyhatta annyiban.
- Pokemonokat loptok, megfenyegettek minket... Mégis kinek képzelitek ti magatokat, hogy ilyeneket tesztek?! Gyűlölöm a fajtátokat te rohadék és minden erőmmel azon leszek, hogy megállítsam szedett-vedett bandátokat! Most pedig adjátok vissza a bébit, különben...
Ám ekkor elhallgatott, pedig hatalmas indulat uralkodott benne. Viszont fogalma sem volt, hogy mit tehetne egymaga ennyi veszélyes ellenféllel szemben. Fél szemével társaira pillantott és bizakodott benne, hogy most is mellé pártolnak majd.
Vissza az elejére Go down
Andy Parker
Tréner
Tréner
Andy Parker


Hozzászólások száma : 30
Hírnév : 1
Tartózkodási hely : A semmitől egy picit messzebb.

Karakterlap
Szintpont: 90
Tapasztalat:
[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Left_bar_bleue16/100[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty_bar_bleue  (16/100)

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimePént. Feb. 08, 2013 8:15 pm

Úgy tűnt, a felszólalásom jobbára egyre inkább szítja a különféle indulatokat. Igazam lett, de ugyanakkor tévedtem. A fiúnak szemmel láthatóan jólesett, hogy bár a mellette állók között is akadt nézeteltérés, kezdve azon, hogy még az őrmester pokemonjai se kedvelték a nagyszájú srácot. A mosolyt örömmel viszonozta, majd bólintott egyet. Az események hamar követték egymást: amint befejeztem mondanivalómat, egy újabb "jelentkező" szólalt fel a nagyszájú srác ellenében. Szinte ugyanazt gondolta, mint én, pedig véleményét egészen máshogy fejezte ki. Már-már elhumorizálta az egész nézeteltérést, de végülis minden olyat elmondott, ami értelemmel bírt és talán egy életre megjegyezte magának az a fiú. A hosszú monológ közepette az újonnan felszólaló váratlanul mellettem termett és bizalmasan bemutatkozott. Direkt csak suttogott, nehogy más is meghallja a "meghívását". Egészen váratlan volt, hogy új ismeretséget kötök már az utazás elején. Bájos mosolyt eresztettem el, lehunytam szememet.
- Hmmm, majd meglátom, lesz-e kedvem, Mr. Kevin... - feleltem a meghívására suttogva, miközben elgondolkodást szimuláltam. - Mellesleg a nevem Aura.
Miközben viszonoztam a bemutatkozást, a kedélyek egyre forrósodtak, s úgy tűnt, mintha tömeges verekedés kezdene kibontakozni.
- Minden trénert megkérek rá, hogy haladéktalanul hívják vissza pokémonjaikat! Az alsó szinten vannak kialakítva a csataterek, a léghajó egyéb területein tilos a pokémonharc! – aki közelebb állt, jól láthatta, hogy a nő türelme vége felé járt – Neked pedig – itt a srác felé fordult. – Jobban meg kéne válogatni a szavaidat. A nyomozás és annak részletei bizalmas információk, így nem kívánok illetéktelen személyeket beavatni. Ezen felül, egy szóval sem mondtam, hogy ez a fiú a felelős a rablásért. Ha figyeltél, csak annyit kértem, hogy lépjen fel az emelvényre.
Még mindig nem értettem, vajon miért kellett ezt az egészet így lereagálni, ám már nem számított. A felháborodott vendégeket az útjukra engedték, ám a korábban megvádolt fiút elvonták beszélgetni. Nem tehetettem mást, pedig érdekelt, mi történt "Bojtocskával", ám be kellett látnom, hogy ez a rendőrség hatáskörébe tartozott. Miután a nagyobb tömeg szertefoszlott a nagyteremben, úgy döntöttem, járok egyet. Intettem Noelnek, mire már fel is kelt a helyéről. Még mindig elég idegesnek tűnt, nyilván a kiéleződött ellentétek miatt, szóval két ok miatt hívtam vissza egy labdába. Természetesen érezhette az ellenszenves vendégek gondolatait rólam és azokról, akik védték a fiút. Az arcáról leírt gondolatok aggodalomra adtak okot, melyet hamarosan a saját bőrömön tapasztalhattam meg. Miközben járkáltam a léghajó fedélzetén, a szembejövő vendégek negatív visszajelzést adtak megjelenésünkre: rosszalló fejcsóválások, feszült pillantások kereszttüzébe keveredtünk.
- Nem érdekes, nem törődök velük, mintha itt se lennének... - gondoltam magamban, miközben próbáltam minden egyes vendéget levegőnek nézni. Ám nagyon nehéz volt, különösen egy zavaró tényező miatt. Miután a teremben dúló kedélyek csillapodtak, nyugodt szívvel előhívhattam Noelt. Út közben egy igazán furcsa és meglehetősen nevetséges kinézetű emberfigurával hozott össze a sors. Miközben csak haladtunk, követett és megannyi szitok, olykor Arceus-káromló szavakkal árasztott el. Nem hittem volna, hogy egyszer ezt is meg kell élnem. Egy ideig még tűrtem a megalázást, majd megfordultam és a szemébe néztem.
- Igen-igen már hallottam, nem kell ugyanazt századszorra megismételni. - mondtam komolyan, de némi gúnyossággal is. - Esetleg ki szeretnél hívni vagy mi a fenének követsz?
Mire válaszolhatott volna, idegesen elviharzottam Noellel az oldalamon. Ő sem tudta volna tovább türtőztetni magát, már az öklébe csapva készült egy rohamra az utóbbi sértegetővel szemben. Csakis egy dologra gondoltam: találnom kellett egy olyan helyet, ahol végre egyedül lehetek és nem kell néznem a negatív kisugárzású tömeget és továbbtűrni a szitokszavak záporát. Gondoltam, lesz valahol egy kávézó a léghajón, szóval elkezdtem azt keresni. Addig is nem tehettem mást, minthogy keresek és keresek. Miközben kutakodtam, egy rendőrruhás férfi áll elém. Valamiért még a vér is megfagyott bennem. Noelre nézve csak annyit láttam az érzés pokemonon, hogy elbizonytalanodik és remegni kezd. A férfi ujjúval hívóan intett, majd megfordult és elindult. Nem volt más választásom és ötletem, minthogy követem az alakot, bármi is legyen a szándéka velem. Percekig csak mentünk, míg egy olyan terembe érkeztünk, ahol üveg volt a lábunk alatt és tökéletesen láthattuk a tengert, ha lefele néztünk. Ha nem lett volna az a helyzet, minden bizonnyal még sokáig csodáltam volna a vizet. A teremben ott volt a megvádolt férfiú, a nagyszájú srác és a korábban bemutatkozó Kevin is. Egy mosollyal és szemkontaktussal üdvözlöm őket. Mire bármit is megkérdezhettem volna tőlük, mégis mi a jó Arceus folyt ott, éjfekete ruhás alakok gyűltek össze, kezükben labdát szorongattak. A vezérnek tűnő alak szólalt fel:
- Nyugalom, csak semmi hirtelen mozdulat. Főleg neked nem – ennek a felszólításnak a végét annak a srácnak címezte. - Minden elismerésem, nektek hála sikerült megúsznunk az ügyet. Éppen ezért - itt gúnyos mosolyt engedett meg magának. – Fel szeretném ajánlani nektek a csapattagságot. Szervezetünknek szüksége van ilyen bátor, és főleg ártatlannak tűnő ifjakra, mint ti. Természetesen nem kötelező elfogadni a meghívást, de elmondanám, hogy ez az üvegpadló nem jelent kihívást az Excadrilljeinknek.
A kijelentés hallatán rögtön elfogott a visszafojtott indulat. A Riolun pedig látszott, hogy tartott a fekete alakoktól, mégis próbált elém állva védelmezni. A korábban megvádolt fiú elkezdett feleselni a "főnökkel", s mire a fenyegetés módszerét vethette be, hangja elcsuklott. Valószínűleg még ő sem tudhatta, mivel lehet megfenyegetni a rosszfiúknak tűnő személyeket.
- Akkor nem fogjuk annyiban hagyni, bárkik is vagytok, bármi is legyen a szándékotok. - fejeztem be a férfiú mondatát. Noelre nézve láttam, hogy valamelyest visszanyerte az önbizalmát, s ökölbe szorított mancsokkal támadópózt vett fel. Nagyon éreztem, hogy ebből az egész helyzetből egy pokemonharc fog kibontakozni. Ha erre kerülne sor, állok elébe.


A hozzászólást Aura Daimon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Feb. 12, 2013 5:59 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
N.

N.


Hozzászólások száma : 259
Hírnév : 6

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimeHétf. Feb. 11, 2013 6:07 pm

A 3 napos határidő ma le fog járni, és mivel Kevin indokoltan hiányzik, megkérném Ryu-t, hogy folytassa a kalandot. A bonyodalomra való tekintettel kap még (maximum) 2 nap haladékot!
Vissza az elejére Go down
N.

N.


Hozzászólások száma : 259
Hírnév : 6

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimeHétf. Feb. 18, 2013 7:34 pm


A vezér gúnyos grimaszra húzta mosolyát, miközben Derek monológját hallotta, ám a „rohadék” szóra alig láthatóan felhúzta a szemöldökét. Még a saját emberei is távolodtak tőle egy lépést, amikor a fiúhoz hajolt, egészen közel, szivarfüstös leheletét tisztán érezni lehetett.
- Különben? – kérdezte, majd felnevetett. Látszott rajta, hogy roppantmód szórakoztatja a szituáció, s ügyet sem vetett az előhívott pokémonokra – Ha jól tudom neked nincsen társad… vagy elég jól tudsz hazudni a nyilvánosság előtt. Így is úgy is a markomban vagy, kölyök, így jobb lesz, ha befogod a szádat! – még mindig nevetett, egyszerűen nem tudta abbahagyni. Miután befejezte, Aura felé fordult, alaposan végigmérve őt, közben füttyentve egyet, mint aki elégedett a látvánnyal. A Riolura csak egy pillantást vetett, s ugyanígy tett a másik két fiúval és az esetlegesen előhívott pokémonjaival: mivel ők nem szóltak semmit, eleve úgy tekintett rájuk, mintha már elfogadták volna a tényt.
- Cöh-cöh-cöh… hát, sajnálom – sóhajtott, majd hátat fordított nektek, és odaszólt az egyik beosztottjának – Fél óra múlva a kabinomban szeretném látni ezt a négyet – mondta, majd kilépett a teremből – Ja, és pokémonok nélkül. – tette hozzá, majd eltűnt.

Így ott maradtatok a csapat feketeruhással, akik egykettőre előhívták zsebszörnyeiket. Ha megfigyelitek, nem mindegyik fickó dobta föl a gömböt, egyelőre csupán kettő, a többiek nézőként kívánták élvezni a csatát. Persze az Exadrill-es sztori blöff volt, a harctéren csupán két Patrat jelent meg, de azok máris a potenciális ellenfeleiket keresték. Támadni még nem támadtak, várták gazdájuk utasításait.

Pokémonok:

-----------------------------------------

Feladat: legyőzni az ellenfelek pokémonjait.
Amennyiben ebben a körben nem ír, Ryu kiesik a kalandból, illetve reagkövetelménye a következő posztjánál 500 szó.
Vissza az elejére Go down
Derek
Tréner
Tréner
Derek


Hozzászólások száma : 38
Hírnév : 0

Karakterlap
Szintpont: 100
Tapasztalat:
[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Left_bar_bleue16/100[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty_bar_bleue  (16/100)

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimePént. Feb. 22, 2013 5:42 pm

A férfi közel hajolt Derekhez,szinte az orruk össze ért. Miközben beszélt hozzá, a fiút megcsapta undorító dohányszagú lehelete, amitől a srác elfintorodott. Egy apró félsz benne volt a fiúban, viszont arcán nem látszódtak érzelmei. Egyedül szemeiben égtek haragos tüzek, amivel - ha képes lenne rá - lángra lobbantotta volna az egész társaságot.
Elmondhatatlan undort érzett a fickó iránt, viszont miután végzett vele, nem szólt semmit neki vissza. Egyedül kezei szorultak ökölbe haragjában, elmosva minden eddigi félelmét és szemeiből még több gyűlölet áradt.
A férfi miután megvető pillantásokat vetett az összeverődött csapatra, távozott a szobából. Megfordult Derek fejében, hogy a fickó után rohan, de amint előhívta két sötét ruhás alak a pokémonját, minden reménye elszállt, hogy utolérje. Neki nem voltak pokémonjai, amivel leküzdhette volna az akadályokat, így tétlen állt és figyelte az eseményeket.
Noha két Patrat volt az ellenség, látszólag nagyon gyengék, nem próbálkozott meg semmiféle őrültséggel, elvégre ezen a kettőn kívül még több fekete ruhás alak is volt a teremben, akiknél viszont már rejtőzhet a labdáikban Exadrill.
A többiek mögé sétált, nem akart az arcvonalban lenni, ha a csata elkezdődik, tisztában volt vele, hogy csak akadályozná a többieket a harcban. Viszont miközben a többiek mögött állt és nézte őket, hogy mit tesznek, felmerült benne egy ötlet.
- Figyeljetek! Mit szólnátok, ha Ryyu és még valaki elég nagy felfordulást okozna a teremben és addig én és a negyedik ember kilopóznánk a főnökük után. - súhta oda a többieknek, hogy csak ők hallják. - Rád azért gondoltam Ryyu, hogy itt maradj - nézett a srácra -, mert ahogy láttam ott a színpad termében, neked és a társaidnak igen kedvetekre való az, hogy összevisszaságot okozzatok. Viszont kell melléd valaki, mert félő, hogy ennyi ellenféllel te sem bírsz el. Mellém meg ugye nem kérdés, hogy mért kel valaki... - intézte immár minden jelenlévőnek (a kis csapatból) a mondandóját. - Nekem nincs pokémonom és félő, hogy akadályokba ütköznék a főnökük lakosztályáig. Mit szóltok? - nézett kíváncsian, elhivatott tekintettel a többiekre.
Vissza az elejére Go down
Andy Parker
Tréner
Tréner
Andy Parker


Hozzászólások száma : 30
Hírnév : 1
Tartózkodási hely : A semmitől egy picit messzebb.

Karakterlap
Szintpont: 90
Tapasztalat:
[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Left_bar_bleue16/100[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty_bar_bleue  (16/100)

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimePént. Feb. 22, 2013 6:50 pm

Elég zavaró volt azt látni, hogy a bagós pasast nem hatotta meg a fenyegetés. Sőt, inkább egyre gúnyolódóbb lett, ami már-már kezdett kibillenteni a béketűrésemből, ennek ellenére ott álltam csendben három társam mellett. Rám pillantva füttyentett egyet, s már sejtettem is, miért. Nyilván elégedett lehetett velem, bár azt nem tudom, miért is. Azt várhatta, hogy majd egy olyan szivarnak, aki pokemonokat akar csenni, segítek? Nos, ezzel ráfázott, ugyanis az ilyen alakokat, amilyen ő is, kicsit sem komáltam. Ha nem lettem volna nő, biztosan arcon köpném minden olyan becstelenségéért, amit elkövethetett a pályafutása során. Ami furcsállt, hogy a további két partner egy mukkot sem szólt hozzá a beszélgetéshez. Aggodalomra adott okot, amikor hátat fordított nekünk és továbbra is csak gúnyolódott.
- Cöh-cöh-cöh… hát, sajnálom. - mondta, azzal egyik talpnyalója felé fordult. - Fél óra múlva a kabinomban szeretném látni ezt a négyet. Ja, és pokémonok nélkül. - ezek után kilépett az ajtón, s eltűnt.
Ott maradtunk mind a négyen a teremben, miközben a fekete ruhás rossztevők előhívtak két rágcsálónak tűnő pokemont. Gúnyos, féloldalas mosolyra húztam számat, miközben Noelre pillantgattam. A Riolu, bár az a játékos és kissé félénk zsebszörny volt, abban a pillanatban képessé vált minden félelmét latba vetnie, hogy megküzdjön az ellenfeleivel. Ujjával hívogatóan intett a veszélyes pokemonoknak, hogy az effajta gúnyolódással kihúzza náluk a gyufát és meggondolatlan cselekedettekkel elősegítse a győzelmünket. Már mondtam is volna az utasítást a harcos pokemonnak, mikor a fiú, akit korábban megvádoltak, egy tervvel állt elő. Neki és még egy embernek ki kellene lopóznia a "nagyfőnök" után, hogy elfogják, ám valakiknek - az elterelés gyanánt - muszáj maradnia, a fedezés érdekében. Aggódtam amiatt, hogyha sikerülne is egy kis időt nyerni neki és annak a személynek, a többi fekete ruhás más, jóval erősebb pokemonokat is hívhatnak ránk és akkor nem csak a figyelem elterelő "osztagnak" lőttek, de a lesben állás terve is könnyen elveszhet. Ám nem kételkedhettem így magamban, tudtam, hittem benne, hogy ez a terv beválhat.
- Rám bízhatjátok ezeket a nyámnyilákat, egyedül is elbánok velük! - kacérkodtam, persze ezeket nem gondoltam komolyan, s ezt a pimaszkodó mosolyom hitelesítette meg. - Azért jó, ha siettek, mert ha tényleg van náluk... öhm... Excadrill, akkor biztos valami óriás dögöt akarnak ránk ereszteni és fújhatjuk a tervet. - ezeket már halálos komolysággal mondtam. Amint úgy éreztem, eleget beszéltünk meg, szembeálltam az ellenfelekkel.
- Jólvan, az a csetepaték, lássuk. - szóltam kihívóan, Noelnek címezve. - Remélem készen állsz, pajtás, mert ez rázós lesz.
A Riolu határozottan biccentett.
- Csak nyugodtan. Várd meg, míg ők indítanak a támadással. Cikázz el előlük a gyors támadással, majd te indíts rohamot arra az egyikre*. - adtam ki az instrukciókat kis társamnak, majd tűkön ülve vártam, mi lesz.

*Lv. 4-es Patrat
Vissza az elejére Go down
Kevin Turner
Tréner
Tréner
Kevin Turner


Hozzászólások száma : 36
Hírnév : 1

Karakterlap
Szintpont: 95
Tapasztalat:
[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Left_bar_bleue15/100[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty_bar_bleue  (15/100)

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimeSzer. Márc. 06, 2013 6:01 pm

A teremben senkinek sem tetszett a pöttömke magánakciója, főleg nem az, ahol a rendőrség munkáját méltatta, nem éppen kedves szavakkal. Jenny őrmester állította le végül, és mindenkit nyomatékosan megkért, hogy a pokémonokat hívják vissza a labdájukba.
- Bocs, kishaver, le kell lécelned. – mondtam Alfának, aki majmokat meghazudtolóan mászott le a hátamon, megnyomta az orrával a pokélabda gombját, majd belemászott. Nagyon jól tudtam, hogy hol vannak a küzdőterek, és eszem ágában sem volt itt nekiesni a másiknak. Jenny végül félre hívta a megvádolt srácot, Aura pedig megígérte, hogy megfontolja az ajánlatom. Széles mosollyal nyugtáztam a kijelentését, majd ahogy a tömeg, mi is kivonultunk az óriási teremből. A folyosón minden vendég, aki rajtunk kívül ott volt, minket bámult, én legalábbis így voltam vele. El akartam vonulni a tömegtől, hogy átgondoljam, mi a fene történt itt. A levegőben vagyunk, szóval a tettesnek még a hajón kell lennie. Hacsak nem hozott magával ejtőernyőt. Akkor buktuk a pokémont és a tettest is. Minket meg egész életünkben, de az út hátralevő részében biztosan, megbélyegeznek majd. Az emberek arcáról mindent le lehet olvasni, és nem is nagyon tudják leplezni az utálatukat, mikor elhaladok mellettük.
- Mit nézne? Nem láttak még egészséges szakállat? – erre persze mindenki hátrahőköl, és sietősebbre veszi lépteit, de nem foglalkozom vele. Őszintén szólva örülök, hogy hallom a lépteik távolodó zaját.
Végre egyedül lehettem, és itt ütött be megint a krach. Egy alak követett, és mintha terelni próbált volna, bár látszólag nagyon nem arra mentem, amerre szerette volna, végül egy üveg padlós teremben kötötem ki, ahol minden új barátom ott volt, akikkel a teremben ismerkedtem meg, nem is olyan rég.
- Helló-belló, oly rég láttuk egymást, megkértem ezeket a nindzsa fickókat tereljenek minket össze, úgy vágyom egy grill partira. – léptem közelebb és emeltem fel karjaimat, mintha meg akarnám ölelni mindannyiukat. Beljebb léptem, lepacsiztam a hímekkel, és kézcsókkal köszöntöttem a hölgyet, majd megfordultam, és láttam, hogy elrontották a poénom. Egy alak lépett be, aki arról hantázott, hogy köszöni szépen a segítségünket, így ők már nem keveredhetnek gyanúba. Egy kicsit hosszú mesének tűnt, így úgy döntöttem, leülök, és hátamat egy falnak vetem, úgy hallgatom.
- Ébresszetek fel, ha gáz van. – szimuláltam egy ásítást, majd felkaptam a fejem az „Excadrill” kifejezésre. Ez pokémonnak hangzott, és a ’drill’ részéből ítélve biztos, hogy valamiféle fúróféleség lehet.
- Kamuzik. – böktem ki unott hangon. Ne nézzen engem senki hülyének. – Jó nagy disznó maga. Ezekkel az Exkavátorokkal fenyeget. Könyörgöm, ez az üveg padló még Alfa öklelését sem bírja ki, miért kéne ide bármiféle Ex-izé is? – lehet hogy tévedek, de lehet hogy nem, és a gondolatmenetem helyes. Ettől függetlenül a csávó közelebb mászik Aura-hoz, és eléggé…nos nem mondom milyen fejet vág, de ahogy az előbb, most is minden leolvasható róla. Magamat meghazudtoló gyorsasággal pattanok fel, és ökölbe szorított kezem tökéletesen ágyazódik bele a fickó jobb pofazacskójába. Lehet, hogy még egy-két fogát is sikerült kiütnöm, de a szivar biztos, hogy a földön landolt. A fickó csak elmosolyodott, de semmilyen szóbeli vagy fizikai megtorlást nem eszközölt. Két dolog lehet az oka: vagy rájött, hogy nem veheti fel velem a versenyt, vagy pedig egyszerűen most adtam neki valamiféle nyomatékot. Majd nyomatékosítom neki, mikor Alfa halálra égeti. Kivonult a teremből, és a fekete ruhás tagok elővettek egy-egy pokélabdát, amiből egy fogpiszkálóra emlékeztető pokémon bújt elő. Egy még hátravolt, neki lehet, hogy másfajta pokémonja van, és nem akarják rögtön kijátszani az összes lapjukat, ezért nem küldte még ki. A többiek előálltak egy tervvel: kettő kijut valahogy a főnök után, kettő itt marad és lenyomja a nindzsákat.
- Én Ryuu-t nem hagyom a teremben, vagy nem maradok itt vele. Még a végén betöri alattam az üvegpadlót, amilyen meggondolatlan, aztán nekem reszeltek. Fiatal vagyok én még a halálhoz. – osztom meg a véleményemet.
- Szerintem te és Ryuu menjetek a főnök után, nincs rá garancia, hogy van nála pokémon, de ha mégis kell, mindketten ottvagytok, mi Aura-val pedig elintézzük ezeket. – vetettem fel az újabb lehetőséget. Túl sokan voltak ezek egy embernek, és így, hogy egy trainer és egy pokémon nélküli megy a főnök után teljes mértékben logikusnak tűnt.
- Nem kell tovább várnod kisöreg, pattanj, bunyó van. Figyeld jól a mozdulataikat, és amint nyitott védelmet találsz, mehet egy kőkemény öklelés, de vigyázz az üveg padlóra. Mutasd meg milyen fából faragtak! - hívtam elő a Cyndaquil-t.
Vissza az elejére Go down
Abakura Ryuu
Tréner
Tréner
Abakura Ryuu


Hozzászólások száma : 25
Hírnév : 0

Karakterlap
Szintpont: 5
Tapasztalat:
[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Left_bar_bleue10/100[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty_bar_bleue  (10/100)

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimeCsüt. Márc. 07, 2013 1:44 pm

Nem különösebben zavart egyik leszidás sem, és a rendőrnő leteremtése sem hatott meg igazán. Én csak azután hívom vissza a barátaimat a labdáikba, miután már a legtöbb ember megtette ezt. Természetesen Pichu először nem nagyon akart visszamenni, de másodszorra csak sikerült. Miután a megvádolt fiút elkülönítették tőlünk kicsit vártam, majd miután elengedték már indultam is. A szitkozódások, és rosszalló tekintetek leperegtek rólam, sőt még magabiztosabbá váltam. Pichu anélkül, hogy szólítottam volna, már elöl is volt, és fel is futott fejemre. Sejthettem, hogy ez fog majd történni, de azt hittem később fog tudni csak kiszabadulni a labdájából. Már majdnem elérhettem volna egy csendes kis zugba, ahol nyugodtan gondolkodhatnék, mikor is leszólítottak, hogy kövessek egy személyt.
- Cöh… - mondom, de azért követem.
A kis sétálás nem rontotta el kedvemet, végül csak megálltunk. Egy üvegezett talpazatú szobában voltunk. Meglepetésként ért, hogy az eddig „megismert” személyekkel is találkoztam, miközben körbekerítettek. Visszabiccentek a fiúnak (Derek), majd kelletlenül, de pacsizok a férfival (Kevin). Figyelmesen végighallgattam az előadást.
- Hm... Milyen csááábító ajánlat. – mondom jól hallható iróniával – Szívest örömmel csatlakoznék, ha nem gyűlölném a tolvajokat! – eközben a többiekre nézek.
A lány és a fiú is az én véleményemen voltak. Elmosolyodok, mert éreztem, hogy egy igencsak érdekes csatának lehetünk majd tanúi, illetve szerves részei. Kezem máris a labdáimon voltak, amibe társaim lapultak. Pichu máris harcra kész volt, de hát a többiek mérgesek lennének, ha kimaradnának a poénból.
- Exadrill. És jobb ha itt szabadul el egy, akkor remélem van repülő Pokemonod, vagy tudsz repülni! Na de koncentrálljunk a csatára….
Nem szándékoztam elsőként hívni, éppen ezért megvártam, míg a többiek hívják elő a labdákat, és reménykedtem, hogy nem lesz dumálgatás, és mindenki belecsap a lecsóba, úgy ahogy kell.
- Caterpie, Buizel, Pidgey gyertek elő! – hajítom el a labdákat, mikor a banda másik fele is előhívott két nyamvadt Pokemont.
A látszólagos vezetőjük nagyon bízott embereiben. A fiú (Derek) ötlete tetszett, miszerint kevernem kéne a balhét, így munkához is kezdtem volna, ám a férfi közbe szólt.
- Nem vagyok én annyira felelőtlen! – háborodok fel – De nekem végül is tökmindegy… talán a másik nagyobb falat, mint ezek. Menjünk! – szólok oda a fiúnak (Dereknek).
Arra fordulok, amerre a fickó kiment, majd ha mellém csatlakozik, akkor indulok is. Mivel a fiúnak nincsen Pokemonjai, így nem nagyon örültem, hogy itt fog kellemetlenkedni, viszont azért jó érzés, hogy megbíz bennem… legalábbis a bajkeverésemben bízik. Pichu Villámcsapásokkal, Buizel Hangrobbanásokkal próbálja távol tartani azokat, akik közénk és az ajtó közé próbálnak állni. Ha épségben eljutunk az ajtókig, akkor eszembe jut valami.
- Valakinek el kéne mennie, szólni Jenny rendőrnőnek. Habár nem szeretek partyban harcolni, mégiscsak kéne kis erősítés. Látszólag benned megbízik. Szóval, ha megtennéd, szólnál neki? Pidgey majd elkísér, és megvéd, ha valami rossz történne... Bár ne nyúlj a csőréhez… gondolom, szereted mind az öt ujjadat. – mondom oda csak így poénból.
Amennyiben (Derek) nem megy, akkor Pidgey-t küldöm a rendőrnőért. Benne van a pakliban, hogy nem sikerül kitörni, így viszont ebben az estben felvesszük a boxkesztyűt, ám ha sikerült kijutni és a segítségért menés is megvolt, akkor már keresem is a főnök szobáját, hogy szembeszálljak vele.
Vissza az elejére Go down
N.

N.


Hozzászólások száma : 259
Hírnév : 6

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimeCsüt. Márc. 07, 2013 6:13 pm


Nagy nehezen csak összeállt a terv, így amíg Derek és Ryu a kijárat felé tartott, Aura és Kevin lefoglalták a feketeruhás fickókat.

A két Patrat közül az egyik (lv 4) az őt támadó Noelt nézte ki magának, így egy ökleléssel meg is indult felé, ám a Riolu, hála a sikeres gyors támadásnak, elkerülte a becsapódást. A Patrat azonban nem lassított, újra irányba fordult, és a közeledő Riolut egy Szikraszemmel (Leer) igyekezett lelassítani. Akár bejött neki, akár nem, már elrugaszkodásra készen állt, majd egy újabb ökleléssel ment neki Noel második támadásának, ami sebezte őt is, ám még nem ájult el tőle.
- Öklelés, öklelés, mire vársz még? – ordította a trénere, így a pokémon, felborzolt bundával próbálta meg felöklelni ellenfelét, újra és újra, a második után viszont tartott egy kis szünetet.
Eközben a másik Patrat Alfával hadakozott, szemeit idegesen forgatta, várta edzője utasítását. Amaz viszont teljesen el volt foglalva a másik harc figyelésével, így a pokémon egy idő után már nem bírta a tétlenséget, és megindult: mint a társa, ő is ökleléssel indított, s annyira nagyra volt magával, hogy a Cyndaquil első támadását felszegett fejjel fogadta: a becsapódás közben azonban kitámasztotta lábait, és ellenfelét a farkával akarta elgáncsolni, majd a köztük lévő minimális távolságot kihasználva, egy újabb öklelést indított.

- Hé, nem mehettek ki innen! – mordult rá az egyik háttérben álló férfi Ryura és Derekre, ám amikor szembe találta magát Picuval és Buizellel, rögtön meggondolta magát. Reflexből állt félre az utatokból, ám kisvártatva leeshetett neki, hogy szökni próbáltok, így elővette saját pokélabdáját, és egy mérges Geodude-ot küldött a nyomotokba. A fickó azonban nem követte pokémonját, helyette egy második labdát vett elő, ám még nem hívta ki. A többi feketeruhás még mindig a Hangrobbanás hatása alatt volt, így egyelőre próbáltak magukhoz térni, nem foglalkoztak a körülöttük zajló eseményekkel.
A folyosón szerencsére halvány dohányszag jelezte, merre ment a főnök, ám egy idő után már nem tudtátok beazonosítani a pontos irányt. Csupán egy ölelkező szerelmespár és egy dolga után siető pincér akadt az utatokba, a Geodude meg már majdnem utolért titeket. A Jenny rendőrért szaladó Pidgey (vagy Pidgey és Derek) se tudta pontosan, merre van a rendőrnő. Vajon milyen ötletek jutnak az eszetekbe, amivel a főnök és Jenny nyomára bukkanhattok? (Még ne találkozzatok egyikkel se!)
Vissza az elejére Go down
Derek
Tréner
Tréner
Derek


Hozzászólások száma : 38
Hírnév : 0

Karakterlap
Szintpont: 100
Tapasztalat:
[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Left_bar_bleue16/100[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty_bar_bleue  (16/100)

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimeSzomb. Márc. 09, 2013 3:00 pm

Ryuu is előállt egy tervel, mégpedig, hogy ő megy a főnök után, míg Derek megkeresi Jenny rendőrnőt. Ez így még logikusnak is tűnt, így hát a fiú belement és örömmel vette, hogy egy kis kísérete is lesz. Ki tudja, lehet még vannak máshol is ilyen fazonok.
Így hát míg Aura és Kevin lefoglalták a fekete ruhás gazfickókat, Derek, a Pidgey-vel az oldalán kisomfordált ott, ahol bejöttek, Ryuu pedig elindult a főnök után.
Céltalanul futott Dereka folyosókon, fogalma sem volt, hogy merre találhatná meg a rendőrnőt. Először arra gondolt, hogy bemegy a nagy teremben, ahol megvádolták. Röpke tíz perc gyilkos tempójú futás után meg is érkezett a terembe, ahol vendégek sokasága nyüzsgött és poharakkal a kezükben társalogtak. Valami állófogadásféle. Derek szeppenten torpant meg és idegesen nézett körbe.
- Ha látod valahol Jenny-t szólj! - szólt oda a Ryuu pokémonjának, aki bólintott egyet.
- Hol lehet... - vizslatta a tömeget, ám sehol nem találta az őrmesternőt. Rájött, ha egy helyben áll, azzal nem megy semmire. Elindult az emberek között tekintetével minden arcot jól megnézve, hogy nem-e az előtte álló nő a keresett személy.
- Figyelj... - szólt oda a madárpokémonnak. - Szerintem ha kettéválunk úgy hatásosabb és gyorsabb lesz a keresés. Menny a magasba és nézd át úgy is a tömeget. Van egy olyan érzésem, hogy a te látásod picivel élesebb az enyémnél. Ha nem látod itt, repülj el addig a hajón, amíg tudsz és ahonnan visszatalálsz és ahol sejted, hogy lehet Jenny rendőr. Ha megtalálod gyere vissza és vezess hozzá! Itt találkozunk.
A pokémon bólintott egyet, jelezve, hogy megértette a fiú kérését és elindult a terem teteje irányába. Ez idő alatt Derek folytatta a keresést a teremben. Volt egy olyan érzése, hogy itt nincs, de mindent meg kell próbáljon, nehogy tévedjen. Csak sajnos az idő most igenis sokat számít, mivel a srácok, akikkel összetalálkozott bajban vannak, mégpedig nem kicsiben.


A hozzászólást Derek összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Márc. 18, 2013 6:53 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Andy Parker
Tréner
Tréner
Andy Parker


Hozzászólások száma : 30
Hírnév : 1
Tartózkodási hely : A semmitől egy picit messzebb.

Karakterlap
Szintpont: 90
Tapasztalat:
[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Left_bar_bleue16/100[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty_bar_bleue  (16/100)

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimeVas. Márc. 10, 2013 9:39 am

A harc hamar elkezdődött és végül Kevin maradt ott velem, hogy lefoglaljuk a fekete ruhás alakokat. Kissé megnyugodtam, elvégre ebben a férfiban valahogyan jobban mertem megbízni. A csatározás rögtön elkezdődött, mikor Noelt támadásra ösztönöztem. Az egyik zsebszörny már meg is indult, hogy felöklelje a harcos pokemont, de a korábban kiadott gyors támadásnak hála elkerülte a csapást. Ám nem sóhajthattam fel, ugyanis a rágcsáló kinézetű zsebszörny már be is vetette a szikraszemet, amivel sikerült valamennyivel lelassítani Noelt. Egy újabb ökleléssel indult meg felé és a két támadás egymásba talált. Noel hátrébb csúszott az üvegpadlón, és megrázta fejét. Az a csapás minden bizonyára nem eshetett túlságosan jól a társamnak, de ahogy csak tudott, kitartott. Rám pillantott rubinvörös szemeivel, s várta a következőket. Tudtam, hogy ez a harc akár ájulással is járhat, de volt is már ötletem, hogyan lehetne túlélni ezt a "vihart".
- Noel, használd az elviselést (Endure), várd meg, míg ő támad az ökleléssel, utána vágj vissza egy újabb gyors támadással! - adtam ki a következőket. Noel egy kicsit meglepetten nézett: nem vallt rám az, hogy kivárjam, míg az ellenfél támad. Ám abban a helyzetben muszáj volt gyorsan cselekedni, elvégre ez a harc nem babra ment. Figyelmem a rágcsáló-pokemon gazdájára összpontosult. Egy kicsit sem tetszett az, ahogyan bánt azzal a szerencsétlen kis zsebszörnnyel. Én személy szerint sosem mertem volna így beszélni a Riolummal, még akkor sem, hogyha megtagadná a kéréseimet. Ám erről szó sem volt: noha Noel félhetett, de én értem túllépett ezen a gátlásán. A harcban túlságosan elszántnak nézett ki, hogy szinte rá sem ismertem. Olyan elhatározottan állt ott, a támadássorozatot fogadva, hogy úgy éreztem, mindenképpen sikerülni fog a csel, vagy legalábbis sikerülnie kell. A Riolu kinyújtott karokkal, befeszített tagokkal várta az ellenséget és csak reménykedhetett, hogy az elviseléssel szerencsés lesz és megállítja fajtársát. Közben Kevin felé pillantgattam: az ő ellenfele látszólag kissé tapasztalatlanabbnak tűnt, ráadásul az az alak inkább a mi harcunkra figyelt, így megkönnyíthette a férfi dolgát. Sebaj, amúgy is a kihívásra vágytam, hát megkaptam, csak reménykedtem, hogy győztesen kerülök ki a harcból.
Vissza az elejére Go down
Kevin Turner
Tréner
Tréner
Kevin Turner


Hozzászólások száma : 36
Hírnév : 1

Karakterlap
Szintpont: 95
Tapasztalat:
[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Left_bar_bleue15/100[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty_bar_bleue  (15/100)

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimeSzer. Márc. 13, 2013 6:53 pm

Épphogy csak sikerült a két srácnak lelépnie, mi pedig ott maradtunk, hogy lerendezzük a fekete ruhásokat. A két fura pokémon ellen jó kört nyitottam. A pokémon edzője nem igazán a saját harcára figyelt és ezzel igen komoly előnyhöz juttatott engem és Alfát, viszont a kis izét nem kellett félteni, mert mikor rájött, hogy külön utasítást nem fog kapni, magától kezdett el cselekedni. Ökleléssel indított, de Alfa megfigyelése (Leer), bevált, és mikor az ellenfele megállt előtte, és újabb mozdulatot akart eszközölni a Cyndaquil egyszerűen elrugaszkodott, és átugrott a pokémon fölött, majd egy erőteljes öklelést intézett az általam ismeretlen pokémon hátába, amitől az hasra vágódott, és még egy métert csúszott a földön.
- Bocs haver, nem tehetek róla, hogy a trénered egy gyökér. – néztem le a pokémonra, majd Alfával kezdtem szemezni.
- Jól van pajti, most ugorj fölé és használjuk ki a fizikát, ökleléssel (Tackle) célozd meg ezt a szerencsétlent, majd gumilabda módjára pattogja a két fekete ruhás trénerre. Üssük ki őket, aztán legyen végre vége. – Alfa bólintott, majd megindult, remélem azért nem lesz olyan vészes, mint amilyennek hangzott. Miután kiadtam a következő utasítást, Aura és partnere csatájára tekintettem, és rájöttem, hogy tele van a terem tök ismeretlen pokémonokkal. Legalábbis általam ismeretlenek. Sokat láttam már képeken, de nem tudtam őket hova tenni. Mondjuk az a kőgömb izé, ami megpróbálta megállítani a két szökött társunkat, egész jól illene a csapatomba.
- Csak nekem bűzlik a dolog? Ha a főnök az irodájában akar minket fogadni pokémonok nélkül, akkor miért nem kobozták el egyszerűen a labdáinkat, és hurcoltak be főnökhöz? – teszem fel a kérdést Aura-nak, miközben fél szemmel Alfa akcióját figyelem, beválik-e vagy sem, illetve, hogy tudjak reagálni, ha nem várt dolog történik. De ez nekem nem gyerebe. Itt valami más is lesz, mint szimpla pokémon lopás. Aztán lehet, hogy csak a paranoiám alakult ki ismét.
Vissza az elejére Go down
N.

N.


Hozzászólások száma : 259
Hírnév : 6

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimeHétf. Márc. 18, 2013 12:29 pm

Ryu, már két napja lejárt a határidő. Ma éjfélig van időd írni, vagy jelezni hiányzásodat.
Vissza az elejére Go down
Abakura Ryuu
Tréner
Tréner
Abakura Ryuu


Hozzászólások száma : 25
Hírnév : 0

Karakterlap
Szintpont: 5
Tapasztalat:
[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Left_bar_bleue10/100[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty_bar_bleue  (10/100)

[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitimeKedd Márc. 19, 2013 8:46 pm

- Hé, nem mehettek ki innen! – ordítja az egyik bűnöző.
Pichu máris célzott, és szikrákat vetett, Buizel pedig már mély levegőt vett, hogy erőt gyűjtsön a Hangrobbanáshoz. A fickó erre berezelt, és félreállt az utunkból. Nem kellett több. Mosolyogva belépek a folyosóra, és futok tovább. Egyszer csak dörömbölésre leszek figyelmes, és mikor hátra nézek egy Geodudot pillantok meg. Na, nem kellett több nekem. Nagyobbra vettem lépteimet, de egy gyors búcsúzást elejtek Dereknek.
- Sok sikert! – mondom, majd kettéváltunk.
Buizel szállt csak akcióba, mert Pichu elektromos támadásai nem használnak a szikla Pokemon ellen. Hangrobbanások repülnek az ellenfél felé, míg én csak a főnök megtalálására törekedek. Caterpie a fejem tetejéről nézte a dolgokat és eszembe jutott valami.
- Caterpie Fonallövedék! – utasítom a kis bogarat.
Reménykedtem, hogy ez elég volt, ám ha nem keresek valami vizes dolgot, és azt a sziklapokemonra próbálom borítani (már ha találok). Nem álltam meg egy percre sem, és ezért kezdtem már kicsit kifulladni. A cigarettafüst, amit eddig követtem most már alábbhagyott, és végül semmi sem maradt belőle. Jobb ötletem nem lévén a kabinoknál keresem a férfit, és ha néha akadt kis előnyöm, akkor gyorsan körbekérdezgetem az utasokat, hátha ráismer valaki a férfi személyazonosságára, ám amint a Geodude ismét beért szedtem is a nyúlcipőt. Már kezdett idegesíteni ez a kis gömbfej, és már terveztem, hogy mindjárt belerúgok egy jó nagyot a képébe, ám nem akartam egy nagy dudort a lábamba, és emiatt inkább csak vésztervnek raktároztam el ezt a lehetőséget. Végül, ha nyomra bukkanok, akkor afelé kezdek elkeresgélni, amerre az információt mondták, és reménykedem, hogy a sziklapokemonnak mostanra már vége.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Empty
TémanyitásTárgy: Re: [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben   [Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Riadalom - Luxus kivitelben
» Kaland Szabályzat
» [Kaland] Át a kőtengeren!
» [Kaland] A Jégkristály csapdája
» [Kaland] A kardforgatók arénája

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Pokemon Szerepjáték :: JÁTÉKTÉR :: KÖZTES TERÜLETEK-
Ugrás: