[Kaland] Riadalom – Luxus kivitelben

- Igen, ez valóban gyanús dolog. De gondolod, hogy ezek után nagyobb kaliberű gonosztevőkkel kell szembenéznünk? - feleltem Kevin gyanakvására egy kérdéssel.
Nagy szerencsére úgy jöttek össze a dolgok, ahogy azt reméltem. Noel megvárta a pokemon támadását, amit kinyújtott karokkal fogadott. A Riolu szemében az elszántság szelídebb tüze égett, s kihívóan méregette a némileg habozó ellenfelet. A rágcsáló pokemon szemei szikrákat vertek, amikor a harcos zsebszörny hívogatóan intett mancsával. Vad öklelőrohamba kezdett, s egyenesen Noel felé tartott. A társam összeszűkült szemmel, teljesen ráhangolódott arra, hogy az elviseléssel ki kell tartania. Az ellenség végül olyan erővel ment neki Noelnek, aminek a puszta látványa is fájdalmas volt. Ám látszólag Noel csak hátrább csúszott, mikor sikeresen eltolta magától vetélytársát. Mind a zsebszörny, mind annak gazdája meghökkenten figyelték a történő eseményeket. Huncut, bájos mosolyt eresztettem el, Noel pedig büszkélkedve hunyta le szemét.
- Fejezzük be elegánsan, pajtás. Gyors támadás! - adtam ki pokemonomnak a végső utasítást. Noel tényleg igyekezett a harcban elegánsabb énjét hozni, de leginkább arra összpontosított, hogy a legjobb ponton vigye be a kegyelemdöfést. Mint mindig, a győzelem egy pacsival lett megkoronázva. Ám mégsem lejthettünk örömtáncot, még akkor sem, amikor Kevin is győzelmet aratott. A két fekete ruhás visszahívják a pokemonokat, majd a harmadik eldob egy újabb labdát, amiből egy különös, gömb alakú lény jelenik. Egy "Ezt nektek!" felkiáltás után a számomra ismeretlen pokemon füstöt permetezett a terembe. Könnyem kicsordult az erős gáz hatására és olyan köhögés jött rám, mint még soha. Lefele pillantva feltűnt, hogy a léghajó elkezdett közelíteni a föld felé, ami újabb gyanúra adott okot. Minden bizonnyal benne lehetett a dologban, hogy gonosztevőink át akarták venni a hajó feletti irányítást vagy már meg is tették azt! Miután a füst elillant, azzal együtt az ellenfeleknek is hűlt helye volt. Noel gyanakodva tekintgetett jobbra-balra, de nem talált semmi nyomra vezető dolgot. Végül a Riolu megbökött, mert észrevette azt a füstcsíkot, amit az a bűzös szagú pokemon hagyott maga után. Nem is kellett szólni, hogy a nyomába eredjek, de közben igyekeztem Kevin oldalán maradni. Amint ő is elindult, úgy loholtam, ahogy csak bírtam.
- Mit gondolsz, szerinted ők intézték úgy, hogy a léghajó ereszkedni kezdjen? - vetettem fel a férfinak a gyanakvásomat. Miközben csak követtük a füstcsíkot, egy fonalba bebugyolált sziklagolyó pokemon mellett haladtunk el. Lefékeztem Noellel előtte: a szerencsétlenje szinte bociszemekkel próbált meggyőzni arról, hogy szabadítsuk ki. Nem tudtam akkor, mi volna a helyes megoldás a problémára.
- Jó ötlet lenne kiszabadítani? - fordultam Kevin felé a kérdéssel. - Mivan, hogyha ez csak egy trükk arra, hogyan csapjon be bennünket? - bizalmatlankodva, néha-néha megnéztem magamnak a különös külsejű pokemont, s Noelre néztem. Ő keresztbe font karokkal állt ott és látszólag ő sem tudott jobb megoldást. Reménykedtem, hogy Kevin megadhatja a választ erre a "talányra".

Bejött! Alfa remekül kivitelezett mindent, amit kértem tőle, és ezzel azt hiszem, megütöttünk egy magasabb szintet is. Vagy csak a másik team csapatmunkája ennyivel rosszabb. Végülis mindegy, lényeg a lényeg, hogy a fekete ruhás csóka kiterült, a pokémonja meg kárörvendően nevetett a tehetetlen „gazdin”. Ahogy láttam, Alfa már várta a következő kört, de elnézve ezt a muris jelenetet, vétek lett volna tennem bármit is, így inkább annyiban hagytam.
- Hagyd Alfa, nézz rá, a csávó tehetetlen, az a pokémon meg röhög rajta. Aligha lenne most jobb móka számára. – mondtam, mire társam visszabaktatott hozzám, és megállt a lábam mellett, várva a következő ellenfelét. A fickók végül feladják, úgy néz ki Aura is leverte a saját „párját”. Egymás között kezdenek sugdolózni, végül a harmadik lép előre, és a pokélabdából egy lila gömb alakú pokémon tör elő.
- Egy lila lufi?! Ez a nagy terv? – ezek a fickók eddig is röhejesek voltak, de ennél a pontnál már nem bírtam tovább, és kitört belőlem a nevetés. Nyilván nekik nem esett ennyire jól, de ez nem érdekelt most. Az az izé előrelebegett pár centit, mire összehúztam a szemem, és Alfa izmai is megfeszültek, de nem tudtunk semmit sem tenni. Sűrű füst öntötte el a termet, ami irritálta a légző járataimat, és először csak kaparta a torkom, végül köhögni kezdtem tőle.
- Bakker! Aljas mocsadékok! – szóltam utánuk, noha az orromig sem láttam. Egy idő után a füst magától oszlani kezdett, és hamarosan újra képet kaptam a körülöttem elterülő világról, ami perpillanat azt a termet jelentette, ahol eddig is voltunk.
- Jellemző. Lelépnek, mikor vesztésre állnak. Papírkutyák! – kiáltottam utánuk, de biztos voltam benne, hogy nem hallották már. Tovább indultam, követtük Alfával a lufi által hagyott nyomot, Aura pedig próbálta tartani velünk a lépést. Szívügyemnek vettem a dolgot, bár több sebből vérzett ez a gondolat.
- Nem tudom. Nagyon remélem, hogy nem. – válaszoltam Aurának, visszafordulva, hogy meg tudjak állni, és egy percre elgondolkozzak, merre is akartam menni. Amint újra elindulnék, egy pokémont pillantok meg, akin valami fehér anyag van. Valószínű, hogy egy bogár pokémonnal akadt össze.
- Na, téged jól elintéztek pajti. – a Geodude próbált mondani valamit, de teljesen beterítette a fonal.
- Jó ötlet, vagy sem, nem hagyom így. – igazából nem mondtam el a lánynak, de ez az apróság szikla pokémon, így duplán nem hagyhatom itt. Leguggoltam, és elkezdtem lefejteni róla a fonalat, közben Alfa is neki esett a fogaival, majd nem sokkal később már sikerült is teljesen megszabadítani a Geodude-ot a fonalaktól.
- Jól vagy? – kérdeztem, mire csak hevesen bólogatott.
- És most…elkapjuk azokat a mocskokat, mielőtt leszáll a hajó, és végleg lelécelnek. – mondtam határozottan.

Miután sikeresen kiszabadítottuk a Geodude-ot a korai mumifikálástól, a folyosón haladtunk tovább, és nem sokkal később el is értük a kabinokat, ahol a díszes társaság ismét egybeolvadt, kivéve Ryuu-t, aki eltűnt, mint a kámfor, és nem is került elő. Még csak a pokémonjai sem voltak sehol, egyszerűen mintha a föld nyelte volna el, ami azért elég érdekes mutatvány a levegőben. Tovább haladva megéreztük, hogy a léghajó süllyedni kezdett, és lassan, de biztosan veszített a magasságából. Mikor elvetettem a zuhanás ötletét, beugrott, hogy a nagy teremben a kifüggesztett programok között volt egy rövid megálló. A jármű magasság csökkenését Derek sem hagyta szó nélkül.
- Na, ne mondd, tényleg?! – kérdeztem vissza a fiúnak tettetett hülyén, majd tovább siettünk, bár fogalmunk sem volt, hogy merre megyünk, vagy merre kéne menni, hogy a fekete ruhás tolvajok nyomára bukkanjunk. Alfa a nyakamban pihent, fejét pedig a fejemre helyezte, és onnan sasolt, hátha meglát valamit. De nem látott semmit, és én sem. Vagyis láttam, csak azt nem láttam, amit kellett volna, mindegy. A lényeg, hogy rendőrt kerestünk, de egy teremtett kék ruhás sem volt, és Jenny őrmesternek sem láttuk se hírét, se hamvát.
~ Hát ezek meg hova a pitlibe tűntek? – fut át az agyamon, de nincs idő tétlenkedni. Elérünk egy kabint, aminek az ajtaja résnyire nyitva, és néhány szófoszlányt elkapunk, méghozzá a „kölyök”, a „kevés idő” és a „gyémánt” szavakat. Korábban a Derek által mutatott papír alapján – ami egy nőt ábrázolt, és a pokémonjait, amint valami kupát, vagy díjta vesz át – nem volt nehéz összerakni a képet. A képen szereplő nőnek volt egy nem túl kedves ismerőse, aki elől elhappolta a trófeát, mire az illető berágott, összeállított egy tolvajbandát, hogy bosszút állhasson a nőn, közben rájött, hogy nem fog menni, talált egy óriási gyémántot, és most az a célpontja. Fogadni mernék, hogy a gyémánt is kapcsolódik a nőhöz. Mekkora pancser. Az elméletem megosztom Derekékkel is, majd mikor Derek hátrál, elkerülve a fekete ruhás tolvajok fürkésző szemeit, melyek esetleg észrevehetnek minket, tőlünk vár megoldást. Megrázom a fejem, majd rögtön akcióba is lépek.
- Jól van Alfa, támadd őket egy ökleléssel (Tackle)! – a meglepetés ereje. Erre biztosan nem készültek fel.

Spoiler: