[Event] Titkok tojása!

Hozzászólások száma : 259 Hírnév : 6

„A pokémonok világában különleges események zajlanak, melyekről csupán pár érdekeltnek van tudomása. Ám ők is csak emberek, nem érthetnek meg mindent, hiszen a jelek nem mindig mutatják a valót: néha csak annyit jelentenek, amennyit szeretnénk, hogy jelentsenek. És ha a téves tudás és a kellő eszközök mind egyetlen ember kezében vannak…”

Pokémon! Titkok tojása!

Reagminimum: 500 szó
Jelentkezők:

Kaname Yukino
Aura Daimon
Kevin Turner
Annie Collins
Ivy Sapphire
Matt Villiers
Sophie Nightfall
Derek

Sorrend: nincs!
Határidő (1. kör): 03.30. (szombat)
Új kör kiírása: vasárnap, illetve hamarabb, ha mindenki megírta az első körét

-------------------------

Húsvét. Ez a nap mindenkinek mást és mást jelent, és a pokémonok sincsenek ezzel másképp. Habár kevesen tudják, ők is ünnepelnek ilyenkor, ám hogy pontosan mit és hogyan, azt mindmáig rejtély övezi.
Reggel van, locsoláshoz gyönyörű, napos idő, így ti is korán kezditek a napot, ki-ki a maga módján. Rajtatok múlik, mivel ütitek el az időt, ám egyszerre csak sietős lépteket, jobban mondva ugrálások zaját halljátok a közeli erdős-mezős részről. Közelebb érve felfedezhetitek, hogy egy fiatal Buneary az: mintha menekülne valami elől, idegesen kémlel körbe, majd miután meglát titeket, odaszalad hozzátok, és a hátatok mögé bújik. Hamarosan megpillanthatjátok azt is, mitől ijedt meg:

Yuki:

Aura:

Annie:

Sophie:

Kevin:

Ivy:

Matt:

Derek:

Feladat: győzzétek le a pokémonokat (mindegyik Lv 6-os)!
Ellenfeletek már nem tudja folytatni a harcot, ám nem menekül el. Továbbra is ott marad, még mindig a Buneary-t vizslatva szemével, látszik, hogy nem véletlenül támadott: valamit akarhat a pokémontól. De vajon mit?

Megtudhatjátok a következő körben!

Tárgy: Re: [Event] Titkok tojása! Kedd Márc. 26, 2013 8:45 am

Eljött a reggel, egy újabb nap virradt Derekre, akit egy hatalmas mezőn vitt keresztül az útja, de éjszakára megállt itt pihenni egy kisebb tó mellett. A mezőt az egyik oldalról egy hegyvonulat szegélyzi, a másik oldalról egy hatalmas erdő.
A fiú álmosan, kissé még kómásan tér magához, ugyanis nem magától kelt fel. A mellette lévő tóban Basculinek ugrándoznak össze-vissza és valamelyikük a ficánkolásával véletlen Derekre loccsantott egy kevés vizet, amitől ő azonnal felriadt.
- Köszi fiúk az ébresztő, jól esett! - intett oda a pokémonoknak, miközben kivette pulcsija alól a nemrég megszerzett tojást, amit egy professzortól kapott.
Gyakran szokta oda berakni, főleg éjszakára, egy észt azért, hogy véletlen se lopják el, ha elakarnák, másrészt meg, hogy melegen tartsa és fejlődhessen benne a csöppség.
A tojást lhelyezte magamellé, miközben valami élelem után kutatott a táskájában, de szomorúan tapasztalta, hogy az utolsó pitéje is elfogyott, amit Eawens nénitől kapott.
- Hát ez van…Nem lehet mindig süteményen élni… - mondta kissé lehangoltan, majd az erdő irányába pillantott el. - Mit gondolsz Tojás? Szerinted találok ott bogyókat? - nézett a mellette lévő tojásra, de az - akár csak a többi tojás ebben a helyzetben - néma maradt. - Sejtettem, hogy ezt fogod mondani. - kacagott magán a fiú, majd összeszedte a cuccait, hogy elinduljon az erdő irányába valami bogyók vagy gyümölcs után kutatva.
Nem akart annyira bemenni az erdőbe, mivel a hegyvonulatokat tűzte ki céljának és nem szeretne itt bent bolyongani, de ha enni kell, hát enni kell, itt nincs mese. Végül hosszas keresgélés után rálelt egy bokorra, amin lila kis bogyók nőttek.
Derek nem igazán értett a ”mit ehetünk, mit nem az erdőben” dologhoz, így hát csakis a szerencséjére bízhatta magát. Borzalmasan éhes volt, mivel hozzá volt szokva a rendszeres táplálkozáshoz és nem hagyott magának sok választást. Egy gyors határozott mozdulattal megfogta az egyik kisebb bogyót és letépte.
- Figyelj Tojás! Ha meghalok… Mí? Hogy nem halok meg? Ha te mondod… - kacagott ismét a mellette heverő meszes héjú burokra, majd nyelt egy nagyot és hirtelen bekapta a lila bogyót, hogy jól megrágja és lenyelje.
Ízre édes volt, lédús. Úgy döntött, hogy vár öt percet, ha az alatt nem veszti el az eszméletét vagy bármi más, nekilát reggelizni.
Unottan ült a bokor előtt, ez a kevés perc is egy órának tűnt neki, mivel nem akart haladni. Ekkor hirtelen megzördült az előtte lévő bokor és egy kis barna pokémon ugrál ki belőle.
Vadul tekinget hátra, szinte észre sem veszi Dereket, csak mikor beleütközik annak lábába.
- Hát te meg? - né rá a fiú csodálkozva, mivel ilyen pokémonnal sem találkozott eddig ebben a régióban.
- Lássuk csak miféle vagy te… - veszi elő a professzortól kapott pokédexet, majd a kis barna pokémon felé tartja, hogy bemérje azt. A Dex fel is ismeri és gépies női hangon megszólal, közben képet is közölve a pokémonról:

"Buneary, a nyúl pokémon. Buneary ha veszélyt érzékel, mind két fülét kihegyezi figyelmeztetésképpen. Ha hideg van, összegömbölyíti a füleit és nyugovóra tér.
Az összegömbölyödött füleinek kiengedésével hatalmas támadást képes mérni egy rátámadóra."

Derek szemügyre vette a pokémont és észrevette, hogy a kis pokémon fülei igencsak ki vannak hegyezve.
- Vagyis veszélyben van… - állapítja meg az állát vakarva.
Időközben, amint a pokémonnak feltűnt Derek, gyorsan bebújt a háta mögé és ijedten tekintett ki onnan.
- Na-na! Kicsi! - nézett hátra a fiú. - Mi elől menekülsz?
A Buenary remegő mancsaival előre mutatott és rá egy másodpercre a bokor ismét elkezdett zörögni és egy Purrloin vetett ki magát belőle.
A pokémon vadul magyarázva saját kis nyelvén közeledett feléjük, majd mikor Derekhez mancstávolságon belül ért kiengedte karmait, amin valami piros anyag volt található.
Derek egyből a legrosszabbra gondolt, majd összekapcsolta az elméletét és az ijedt kis pokémont.
- Te bántottad ezt a Bunearyt, igazam van? - pattant fel hevesen a talajról, egyik kezében természetesen a tojással, nehogy valami baja essen. - Harcképtelenné tetted és még mindig akarod bántani?! Mégis mit képzelsz te magadról?! - toppantott egyet a fiú a Purrloin felé, amitől az kicsit hátrébb húzódott, de nem futott el, csak bambán nézte őt.
- Menj innen és hagyd békén szegény párát!
Purrloin nem hátrált, helyette inkább magyarázott valamit a saját kis nyelvén, viszont továbbra is szemmel tartva a rémült kis Bunearyt.
- Mit akarsz tőle? - nézett rá fenyegetően Derek.
A macskaszerű pokémon először a karmaira kezdett mutogatni, majd a fejét rázta és ezt a folyamatot addig folytatta, míg a fiú fejében el nem kezdett az értelme szikrája kigyúlni.
- Nem akarod bántani?
A pokémon kétszer is megrázta a fejét, a másodiknál sziszegve, hogy a fiú értésére adja, hogy nem akarja bántani, de a találgatása nem jó.
- Értem… Akkor talán az nem az ő vére?
Derekből eltűnt minden harag, amit a kis pokémon után érzett, helyét átvette a kíváncsiság, hogy mit akarhat mondani.
Az előző találgatására a pokémon ismét csak a fejét rázta és magyarázott a saját nyelvén.
- Akkor passz… Talán nem vér? - próbálkozott Derek, mire egy heves bólogatás volt a válasz, majd a kezében lévő tojásra mutatott és az egyik mancsával elkezdte imitálni, mint ha festené.
- Csak nem festék? - nézett rá kíváncsian a fiú, mert elképzelése sem volt, hogy mért akarhat egy Purrloin festeni. - Értem, oké, festék, de mégis mit szeretnél Buenarytól? - nézett kíváncsian a pokémonra.
Időközben a nyuszi feliramodott a fiú vállára, mert ott nagyobb biztonságban érezte magát, mint a talajon a Purrloin közelében, aki összehúzott szemekkel vizslatta a fiú vállán ülő pokémont. Látszólag elhatározta, hogy egy tapodtat sem fog innen elmozdulni, amíg meg nem kapja azt, amit szeretne.

Tárgy: Re: [Event] Titkok tojása! Kedd Márc. 26, 2013 4:37 pm

Tavasz van, és ez sajnos jár olyan kellemetlen tényezőkkel, mint például a húsvét. A húsvét pedig úgyszintén jár nem egy, és nem kettő olyan kellemetlen tényezővel, ami miatt még inkább úgy döntök, hogy elkerülöm az embereket. Első sorban például a locsolás az, ami miatt a hímnemű példányokat messziről elkerülöm (és persze emiatt a nagyobb városokat is). Büdös parfümökkel locsolnak le, aztán még ők várják el, hogy adjunk nekik ezért valamit cserébe. Ha máskor nem is, most az egyszer tényleg képes vagyok együtt érezni a hozzám hasonló női példányokkal. Rendellenes az egész ünnep, és ezért csak ez dolgot tudok hozzá fűzni: UTÁLOM!
Miután az újdonsült ismerősömtől sikeresen elszakadtam, és a fiúval lévő beszélgetés után egy életre elegendő szociális energiát szedtem fel magamba, így érthető, hogy most inkább a nagyobb erdőkben érzem jól magam, vagy éppen egy kellemes tavaszi réten, ahol hét ágra süt a nap. Tenshit is előhívtam a pokélabdából, had élvezhesse ő is ezt a kellemes időt, és ezt a különösen szokatlan, de szintén kellemes csendet. Úgy döntöttem, hogy szórakoztatás képen elkezdek virágokat szedni, és készítek egy szép csokrot, hiszen olyan régen volt erre alkalmam. A tél sokáig bezártságra ítélt, és gyakran még arra sem volt lehetőségem, hogy szívjak egy kis friss levegőt, mert éppen eltorlaszolta a hó a kijáratot. Kellemetlen dolgok, és éppen ezért örülök annak, hogy megjött a változások, és a születések évszaka, a Tavasz. Szerencsére olyan dolgok mellett, amiket utálok, vannak olyan dolgok is amiket szeretek. A kis zsebszörnyem is szorgalmasan gyűjtögette a számára értékes, és szép virágokat, és fűszálakat, hiszen szerette magát fontosnak hinni, és ilyenkor számomra különösen fontos is volt. Bár nem pontos a megfogalmazás, hiszen végül is én mindig imádom a kis rózsaszín üstökűt. Ahogyan a réten szedtük a csokorhoz szükséges kiegészítőket, hirtelen egy gyors léptek zaját kezdtük hallani, ami talán jobban hasonlított egy nyuszifüles ugrándozásaihoz. Hamar meg is láthattuk a hang okozóját, hiszen egy Buneary jelent meg az egyik bokor mögül. Úgy tűnt, hogy sietett valahova, ami egész poénosan jött ki, hiszen húsvét van, és ilyenkor a "húsvéti nyuszi" is sietősre szokta venni a tempóját. Viszont nem volt ilyen kellemes dolog, mint amire számítottam, hiszem a zsebszörny amint meglátott engem, rögvest a hátam mögé ugrált, és nem is akart onnan előbújni. Talán menekült valaki elől? Meglehet. Erre a válaszra viszont nem kellett sokáig várnom, ugyanis egy dühös Panpour jött ki ugyanilyen sebességgel pár perces késéssel a bokor mögül. Gyorsan, és hadarva mondta a magáét, amire Tenshi csak lesett. Én mivel nem igazán értem a pokémonok beszédét, így inkább a kis audinora bíztam az értelmezést, bár lassan szavak nélkül is megértettük, hogy mit szeretett volna. Egy pillanatra kikandikált a kis nyuszi a lábaim közül, és a majom pokémon mihelyt meglátta, egyszerre megrohamozta víz elemű támadásokkal.
- Meg vagy veszve? Mit ártott neked ez a szegény nyuszifüles? Tenshi, kapjuk el ezt az elvetemültet. - kiáltottam kicsit idegesen, majd elindultam a támadó pokémon felé, aki védekezésemet egy elég mély karmolással díjazta az arcomba. Ez egy jó darabig meg fog látszani, na meg persze a fájdalom sem nagyon hagyta, hogy még egyszer nekitudjak indulni a kis szőrmóknak. Most minden esély az én zsebszörnyemen van, de vajon le képes győzni egy ilyen agresszív ellenfelet? Ezt most megtudhatjuk. A két ellenfél heves küzdelembe kezdett, és mivel egyikünk sem volt valami iszonyat magas szinten, így az alap támadásokon kívül semmi egyedit nem sütöttek el. Néha még Tenshi elsütötte a felfrissülés képességét, hogy hamar kilábaljon az előző támadás alól, majd egy újabb erős ütéssorozattal jutalmazta a makimajmot. Végül megérkezett az eredmény, hiszen a Panpour teljesen elfáradt, az Audino pedig még simán kibírta volna jó pár percen keresztül az ütéseket. Bár elfáradt az ellenfél, de még mindig szúrós szemmel figyelte a kis védtelen Bunearyt. Vajon mit követhetett el ez a butus nyuszi, hogy így felbőszített egy ilyen zsebszörnyet? Remélhetőleg hamarosan fény derül az igazságra, mert elég kellemetlen lenne, ha éppen a rossz pokémont büntettük meg. Mindenesetre én még fájlalom a karom nyomokat az arcomon, mivel elég mélyre sikerült támadnia a kis ..izének.

Tárgy: Re: [Event] Titkok tojása! Szer. Márc. 27, 2013 11:20 am

A tavasznak, az újjászületés évszakának ideje jött el. Habár semmi gondom sincsen a hideggel, azért a langyos idő sosem árthat. Csak ne legyen kánikula, mert az egyszerűen elviselhetetlen, ám szerencsére ott van nekem Cordy, aki ha teheti, egyszerűen lehűt. Legalábbis addigra meg kéne tanulnia azt a mozdulatot... Végülis volt egy csomó időm, hogy fejlesszem a kis vidra pokemonom, Oshawott képességeit, hisz' a Kikelet hava még a negyedénél se járt.
A reggelemet egy hatalmas tölgyfa odvában töltöttem, békésen szundikálva. Cordelia a szokásához híven a labdában kuksolt, egy odú-béli sziklára helyezve. A nap első sugarai pontosan az odúba hatoltak, ám mély alvást színlelve a bal oldalamra dőltem. Véletlenül karlendítés során sikerült a szikláról legurítanom a pokemonom labdáját és a földre pottyanva, az azon lévő gomb benyomódott, ezáltal az Oshawott szándéktalanul kijött belőle. Álmosan cincogott a maga nyelvén és persze dühös is volt, amiért megzavartam az alvását. Rá nem vallóan bosszút fogadhatott: egy gyengébb ökleléssel elérte azt, hogy gyomorszájamnál fogjam a hasamat és persze hogy dühös legyek. Az egészet álcáztam, egy gúnyos mosollyal. Tiszta véletlenből gurítottam le a labdát, de nem akadtam ki Cordy hisztis énjén, hanem inkább jól fejbe pöcköltem. A vidra pokemon hátrabukfencezett a hirtelen "támadástól", s mire felocsúdhatott az egészből, már kint voltam, az odú szája előtt. Miközben követett, a "Hogy tehetted ezt?!" hisztijébe kezdett, amit egy ideig csak hallgattam, utána már meguntam az egészet és "büntetés" gyanánt visszahívtam a labdájába. Egy erdő szélén töltöttem az éjszakát és az a fa, aminek az odvában aludtam, egy dimbes-dombos vidékre nézett, mely egy földi ösvényre vezetett. Friss, tiszta, nedves levegővel töltöttem meg tüdőmet, miközben lecsukott szemmel engedtem, hogy a nap szelíd fénye áthasson. Miután kinyitottam szememet, a halványan pislákoló holdra néztem fel. Annak látványa valahogy mindig megbabonázott: mintha a hold beszélne, sőt, mintha érezne. Néhány percig ott álltam, teljesen megdermedve. Miután felocsúdtam az egészből, már a dimbes-dombos vidékeket róttam. Egy lélek sem járt arrafelé, de még egy pokemon sem. Ezek szerint nagyon korán keltem föl, bár nem sajnáltam. Szerettem egyedül lenni és inkább kerülő utat tettem volna, a közérzetem érdekében. Cirka tíz percig ugyanez a csend uralkodott, míg egy bokortengerbe nem érkeztem. A bokrok nem a széltől vagy én miattam rezdültek meg, hanem valami más okból. Összeszűkült szemekkel kerestem annak okát és ezért még Cordelia is hajlandó volt sértettségén túlépni és előjönni a labdájából, hogy segítsen. Ám az ismeretlen nagyjából fél perc elteltével megmutatkozott. Egy nyúlszerű pokemon, Buneary szökkent elő és nevét idegesen ismételgette. Kérdően néztem rá, ő pedig rémülten én rám és habozás nélkül a lábam mögé bújt és remegett.
- Téged meg mi lelt, nyúlam-bulam? - kérdeztem tőle csúfondáros mosollyal az arcomon, majd érdeklődést nem mutatva továbbhaladtam. Cordelia egy ideig csak vizsgálgatta a Bunearyt, de hamarosan őt sem érdekelte a dolog, így felzárkózva mellettem haladt. Buneary amúgy is jól el volt saját magával: bundáját nyalogatta, miközben nevét ismételgette. Idegesen csóváltam meg a fejemet és úgy tettem, mintha misem történt volna, ám akkor egy újabb pokemon bukkant elő. Egy dühös Roggenrola volt az, ami dühödten rontott neki Bunearynak. Visszanéztem Cordyra és egyszerre bólintottunk. Az Oshawott egy ökleléssel hárította a szikla zsebszörny rohamát, így az egy bokornak esett. Cordelia fájdalmasan fogta a fejét, ám a Roggenrola folytatni akarta a küzdelmet.
- Csinálj vele, amit akarsz, engem nem érdekel. - vetettem oda unottan kis társamnak, aki kagylójával kihívóan játszadozott a Roggenrola előtt. Az előbbi újabb dühös öklelésbe kezdett, ám közben a megkeményedést is használta, így amint eltalálta a vidra zsebszörnyet, valamennyivel több fájdalmat okozott annak. Miközben a két fél hadakozott, én unottan leültem az egyik bokor elé és vártam, mikor lesz vége az ütközetnek. Cor erős öklelésekkel és kagylóütésekkel támadt, míg Roggenrola ezt az egyetlen, korábbi taktikáját választotta. Nem szóltam egy szót sem, de a fáradt Cordelia végül magától rájött, hogyan nyerheti meg a harcot. Több nem támadt, hanem egyszerűen eltáncolt Roggenrola összes támadása elől, mint valami balerina. A szikla pokemon mindig egy bokornak vagy nagy ritkán egy kőnek ment neki, ami nem kis fájdalmat okozott neki. Cordelia önelégült arcokat vágott annak érdekében, hogy feltüzelje Roggenrolát, ezáltal a terve be is váljon. De a harc nem tarthatott örökké és ezt jó értelemben mondom: a Roggenrola végül úgy kifáradt, hogy a hátára dőlt, az Oshawottom pedig magát dicsérő örömtáncba kezdett. Unottan keltem fel a földről, hogy továbbhaladhassunk, ám a szikla pokemon szemmel láthatólag nem végzett vagy csak nem akart.
- Már meg lettél verve, mit akarsz még? Egy nyaklevest? Egy boxer szendvicset? - kérdeztem tőle morogva és nagyot ásítottam. Roggenrola mindvégig a Bunearyval szemezgetett, melynek okát nem tudtam. Kezdett egy kicsit érdekelni a dolog, ám hamar akartam végezni, hogy legyen időm a "dolgaimra".

Tárgy: Re: [Event] Titkok tojása! Csüt. Márc. 28, 2013 4:13 pm

Ivy előző napján igen kalandos eseményekben részesült Bulbával, az erdőt járva új, számukra még ismeretlen pokemonokkal találkoztak. Ugyan, csak a távolból figyelték meg őket, de ez is nagy öröm volt mindkettőjük számára. Azonban Ivy a mai napot, cseppet sem tartotta oly’ ragyogónak, mint a tegnapit. Csüggedt volt és levert, kifejezetten szótlan. Oka igen egyszerű volt… húsvét napjára ébredtek, ezt az ünnepet pedig eddigi élete során mindig családjával töltötte el. Ezen a napon a házukhoz közeli erdőség által közre fogott tó melletti tisztásra mentek piknikezni, ahol különböző vidám játékokat játszottak, amiért famíliájuk csak az ünnepekkor tudott igazán együtt lenni boldogságban, szeretetben, békében, s legfőképpen távol a pokemon csaták gondolatától.
Ezek a fájó emlékek, melyek fel-felelevenedtek benne roppantul kifordították viselkedését, melyet Bulba is észrevett. Kis bajtársa rendkívül tanácstalan volt afelől, hogy egy ilyen nagyszerű napon miért viselkedik Ivy ilyen furcsán. De látva levertségét apró barátja igyekezett felvidítani őt, szedett neki virágot, önállóan megcsinált egy táncos mozdulatot, melyet pár napja tanított neki, s próbálkozásai egy kis idő után nem voltak reménytelenek. Ivy apró mosolyt erőltetett az arcára, mély levegőt vett, igyekezett összeszedni magát, hogy a kis zsebszörny ne aggódjon miatta tovább. A múltat el kell felednie, csak előre kell néznie, a döntéseit meghozta már és nem változtathat azokon, ennek terhével kell élnie tovább.
- Köszönöm Bulba – simogatta meg a fűpokemon kobakját hálája jeléül, majd felállt ültéből, hogy leporolva ruháját hátára kapja a táskáját és újulterővel elindulhassanak, hogy folytathassák útjukat az erdőben. Ugyanis a térképe szerint pár napig eltart, mire eljutnak a következő városig, szóval nem lazsálhatnak túl sokat. - Indulunk, rendben? ^^ – oldalán apró barátja lelkesen ugrált, majd futott egy kört körülötte, amint látta, hogy sikerült némileg jókedvre derítenie őt. Ivy nem tudott nem elmosolyodni Bulba ragyogó boldogságát látva. S alig tettek meg nagy vidáman pár lépést, amikor is oldalukon bokorzörgésre lettek figyelmesek. Feszülten néztek a sövény irányába, melyből lassacskán feltűnt a zaj okozója: egy barna, nyúlszerű pokemon. Meglepetten néztek Bulbával a feléjük ugráló vadpokemonra, melyről lerítt, hogy valamitől éppen menekül, és most éppen Ivyt választotta menedékéül.
- Hát te? Mi a baj picike? – kérdezte tanácstalanul a pokemontól, mely remegve kémlelte a bokrot, amelyből előbukkant. Érdeklődően halászta elő a professzortól kapott pokemon kódexét, hogy némi információhoz jusson a felbukkant nyúlszerű vadpoké felől, mielőtt bármit is tett volna.

„Buneary, nyúl pokemon. A Bunearyk képesek összehajtani a fülüket, ha meg vannak rémülve, akkor mindkét fülüket feltekerik.”

Az információk tudtában pillantott le a pokemonra, mely valóban meg volt ijedve, s hosszú fülei tényleg úgy álltak, ahogy az eszköz ismertette neki az imént. Bulba hirtelen eléjük toppanva, hangos morgásba kezdett a bokor irányába, mely ismét heves zörgésbe kezdett, mi arra utalhatott, hogy jön valami.
Ivy megszeppenve nézte a bozótost és várta, mi bontakozik ki lassacskán onnét. Nem is kellett sokáig várniuk, egy hihetetlenül felbátorodott vízipokemon rugaszkodott ki onnét buborékot lőve az ártalmatlan Buneary irányába. Ivy szerencséjére hű társa, Bulba még éppen időben reagált és eléjük ugorva, lábaival kitámasztva magát felfogta a feléjük zúduló vízbuborékokat. A fűpokemon a támadás után fejét rázta a saját testével feltartóztatott víz mennyiségétől.
- Bu-bulba – hebegte kétségbeesetten Ivy. Nem szerette kis barátját csatába küldeni, nem is várta el tőle, hogy küzdelmekben vegyen részt, de bajtársa szándékát nem változtathatja meg. Bulba számtalanszor tanúbizonyságot tett bátorságáról és a harcra való rátermettségéről, ennek ellenére mielőtt újabb csapást mért volna rájuk a számára ismeretlen vízipokemon a kezében lévő dextől nyomban ismertetést kért róla, hogy ne értetlenül álljon a dolgok előtt, s legalább segíthessen valamit apró társának a küzdelemben.

„Poliwag, ebihal pokemon. A Poliwagok sokkal ügyesebbek a vizes területen, mint a szárazföldön, lábaik sokkal inkább hátráltatják, mintsem elősegítenék mozgását.”

- Oh, ezek szerint mi vagyunk előnyben Bulba – közli lelkesen társának, ki bólintással jelezte, hogy értette, s ennek tudtában már készen is állt arra, hogy kihasználja helyzet adta előnyeit. Látva, hogy kis barátját nem tántoríthatja el a harctól megadóan sóhajtott. - Bulba, azért légy óvatos, rendben? – szögezi le Ivy a legfontosabbat, miközben komolyabban szemügyre vette az előttük álló, kissé haragos Poliwagot, kinek pillantása, mellyel a nyúl pokemont illette, igencsak sokatmondó volt számára. Pár másodpercig eltartott neki, mire összerakta lelki szemei előtt a kirakós darabkáit, ami során rájött, hogy talán mi is az oka mindennek.
- Várj, állj meg Bulba! – reméli, hogy még időben szólt kis barátjának, s nem vitte be még a cseles öklelését a vízipokemonnak. - Azt hiszem, nem kellene bántanunk. Úgy vélem egy alapos megbeszélés is segítene, ahol félrehelyezzük ellentétinket – próbálta megmagyarázni Bulbának, hogy miért is állította meg ilyen hirtelen a támadás bevitele előtt.
- Mond csak Poliwag, miért haragszol Bunearyra, hm? – guggol le a pokemonok társaságába, majd tekintetét egyik félről a másikra vezeti, s várta a magyarázatot. Nem szeretne senkit se bántani, de ha a békés megoldás nem szülne jó eredményeket, bízik abban, hogy Bulba hatástalanítja az erőszakoskodó felet az indáival, s ha minden kötél szakad akkor öklelésével. Bulba úgy is formában van, ha nincs más kifárasztják a Poliwagot mielőtt kérdőre vonnák kettőjüket, de ha lehetséges, akkor inkább elkerülné az értelmetlen küzdelmet.

Tárgy: Re: [Event] Titkok tojása! Pént. Márc. 29, 2013 3:11 pm

Már megint fogalmam sem volt, merre tovább. Nem az irányérzékemmel voltak gondok, sőt, legutóbb még egy viszonylag részletes térképet is sikerült szereznem, igaz, hogy csak a Johto régióról, de kezdetnek ez is megtette. Apró fekete pöttyel jeleztem rajta, hol is volt a falu, ahol nevelkedtem, majd kezemet végighúztam az útvonalon, amerre jöttünk. Az első pár képzeletbeli vonal után azonban elvesztettem a fonalat, s egy vállrándítással hajtogattam össze a map-ot, begyűrve azt a táskámba. Ezzel se lettem előrébb.
Nagyot sóhajtva néztem körül: minden oldalról egybefüggő bokortenger, néhol egy-egy fával tarkítva, a távolban pedig már látni véltem a hűs erdőt, ami pihenőhelyül szolgálhat ezen a meleg napon. Mütyür, mint mindig jóval előttem járt, végigszaglászva mindent, ami az útjába akadt. A kis pokémon igazán nem volt válogatós, belesétált ő a sáros pocsolyába is, ha annak közepén mozgott valami, nem beszélve a tucatnyi eredménytelen próbálkozásáról, hogy feljusson egy fatörzsön. Most éppen egy szerencsétlen bokrot ugrált körül, ami az átlagnál jobban mozgott.
- Cyn, ne, megint ránk akarsz hozni egy Ursaringet? - korholtam, ám ő rám se hederített – Te dolgod – tettem hozzá, majd direkt irányt változtattam. Egy dombra kaptattam fel, onnan nézve, ahogy a Cyndaquil szerencsétlenkedik. Ha az előzményeket vesszük figyelembe, volt már méhkaptárunk, szúrós bokor, síró bébipokémon és dühödten ordító szülők: kíváncsi voltam, ezúttal milyen kalandba keveredünk Mütyür fene nagy érdeklődése miatt. Ezúttal valami nyúlszerű pokémont sikerült megijesztenünk, ám az se nagyon foglalkozott Akahival, inkább engem szemelt ki magának: négy-öt hosszú ugrással már utol is ért, és megszeppenve szemlélte a tájat a lábam mögül.
- Hát ez meg…? – vontam fel a szemöldököm, majd elnevettem magam – Látod, milyen ijesztő vagy? – fordultam pokémonom felé, aki erre nagy lamentálásba kezdett, sőt, még füstöt is eregetett magából.

Ekkor viszont megjelent a nyuszi ijedtségének igazi oka, egy Spinarak.
- Na lám, nem is tudtam, hogy a pokémonok is félnek a pókoktól – vigyorogtam – Ne aggódj, nem bántanak, habár ez egy csöppet nagyobb, mint amik a padláson voltak – hümmögtem, fél szemmel azért érdeklődőn figyelve, ahogy a zöld poké mindent beborít a fonállövedékével. Már akartam is volna mondani, hogy „kár, hogy nem tudsz még tüzet fújni”, ám inkább csöndben maradtam: ígyis elég messzire mentem, és nem szerettem volna, ha Mütyür igaziból is besértődik. A fejlődést amúgy se lehet siettetni, majd megtanulja, ha eljön az ideje. Ráérünk.
- Akahi, csillapítsd már le kérlek – mondtam inkább, amikor már a fél lábam gúzsba volt kötve. A Cyndaquil erre csak jót nevetett a szituáción, ám abba is hagyta, ahogy a következő őt célozta meg. Quil egy elegáns ugrással hárította a támadást, majd megindult, és egy ökleléssel jó fél méterrel hátrébb lökte ellenfelét. Mire a Spinarak felocsúdhatott volna, már jött is a szokásos füstfelhő, és mire sikerült letépkednem magamról a pókhálót, annak gazdája kimerülten rogyott össze a gyepen. Nem oldalgott arrébb, csak morcosan szemezett a nyúllal, nevét ismételgetve igyekezett tudtunkra adni valamit.
- Te érted? – kérdeztem Cyn-t tanácstalanul, ám ő is elég rendesen kapkodta a levegőt, így aligha törődött a földön pihegő pókkal. Fejemet vakargatva léptem közelebb, majd le is guggoltam hozzá: biztosan jó oka volt követni a nyulat, ha még egy csúfos vereség se tántorította el. Érdekelt, igen, hát hogyne érdekelt volna?

Tárgy: Re: [Event] Titkok tojása! Szomb. Márc. 30, 2013 9:50 am

Kissé hideg, csípős reggelre keltem eme tavaszi napon. Nem tudtam, hogy azért-e, mert még korán van, vagy egyszerűen folytatódik ez a szörnyű időjárás. Nem szeretem a hideget. Jobb lett volna, ha akkorra már egy pár meleg napsugár érinthette volna arcomat, de semmi. Csak a hideg levegő mardosott. Egyáltalán nem volt tavaszi hangulatom, végképp nem húsvéti. Pedig erre a napra ébredtünk. Jól be voltam bugyolálva takarókkal és alattam is volt 1-2 pokróc amin feküdhettem. Amúgy is nagyon fázós vagyok, így a hideg még jobban idegesített. Crocky még aludt, így nem akartam felébreszteni. Éjjel nem akart visszamenni a labdájába, ezért megengedtem, hogy mellettem hajtsa álomra a fejét. Ahogy telt az idő, éreztem magamon, hogy kezdem megszokni az időt, ami eközben kicsit langyosabb is lett. Ránéztem az órámra, és már fél nyolc volt.
" Ideje felkeltenem Crockyt" - gondoltam, és a kis krokodilpoké felé hajoltam a nevét ismételgetve. Az ugyan kicsit morcosan, de felkelt, és elkezdte kidörzsölni az "álomport" a szeméből.
- Jóreggelt!- mosolyogtam, és tettetve, hogy én is most keltem fel elkezdtem nyújtózkodni. A zsebszörnyem követte a példámat.
- Tudod ma milyen nap van? Húsvét! - mondtam boldogan pokémonomnak - Ilyenkor az embereknél az a szokás, hogy a fiúk meglocsolják a lányokat, a lányok pedig cserébe hímestojást adnak nekik. - meséltem Crockynak a húsvét lényegét. - Tulajdonképpen ez egy vallási eredetű..- kezdtem el mondatomat, ám hirtelen valami nagyon hideget éreztem az arcomon. Crocky vízágyút használt a fejemen. Mikor dühösen magamhoz kaptam és összeráncoltam a szemöldökömet, csak annyit láttam, hogy a Totodileom majd megszakad a nevetéstől. Nem bírtam visszatartani, és én is elnevettem magam.
- Ilyen viccesek lennénk uracskám? - kérdeztem gúnyolódva és elkezdtem csikizni a hasát, mert tudtam, hogy azt nem bírja elviselni. Felpattant és elkezdett szaladni, mindeközben még mindig hangosan hahotázott nevét ismételgetve.
- Na csak álljál meg te rosszcsont! - nyúltam a táskámban levő törölköző után, hogy megtöröljem az arcomat. Crocky hangos nevetése egyszer csak abbamaradt. Irányába néztem , és láttam, hogy egy nyúlszerű pokémon pánikolva rohan felém.

Kép

A pokémonom nagyon meg volt lepődve, valószínűleg ezért maradt abba a felhőtlen jókedve. A kis pokemon a lábam mögé bújt és csak azt ismételgette, hogy " Buneary Bun-bun buneary ". Pokémonos ismereteimből már tudom, hogy minden zsebszörny a fajának nevét ismételgetve társalog, ebből rájöttem, hogy ez egy Buneary. Totodile is közben visszaérkezett hozzám és érdeklődve bámulta a félénk kis jövevényt. Leguggoltam, és felé fordultam.
- Mi a baj, kedves kis jószág? - simogattam meg mosolyogva a fejét. Az továbbra sem nyugodott le és egy közeli szikla felé mutogatott. Nemsokára kiderült, hogy miért. Egy lávaszerű számomra ismerős pokémon jelent meg . Hamar eszembe jutott, hogy ez milyen faj. Ez egy Slugma! Egy régi ismerősömnek pont ilyenje volt, míg át nem alakult Magcargová. A tűzpokemon nem habozott és egyből parazsat küldött felénk. Szerencsére Crocky időben reagált és egy vízágyúval megállította a parazsat. A Slugma dühösen kémlelte a nyúl pokét aki még mindig remegve bújt meg a lábaim mögött. Vajon mi lehet a baj? Valamin összevesztek? Nem volt időm rajta gondolkozni, ugyanis a poké ismét támadott, de az én zsebszörnyem megint csak sikeresen hárította a parázstámadását.
- HÉ! Neked meg mi a bajod? Mit ártott neked ez a Buneary? - kérdeztem, de az csak aggresszív tartással közeledett felénk folyamatosan. Úgy látszott nem akar tárgyalni.
- Nem akartalak bántani, de most elérted! Crocky, vízágyút! - s azzal a vízpokemonom egyből egy erős vízágyút indított felé. Akkora erejű volt a szuper hatékony támadás, hogy a Slugma visszarepült a sziklának, amely mögül kibújt. Meg volt szeppenve egy kicsit, és mintha valamit magyarázni kezdett volna, de egy mukkot sem értettem... Eszembe jutott a lehetőség, hogy mivan, ha neki van igaza, és a mögöttem reszkető Buneary csak egy álszent pokemon? Feszülten vártam a fejleményeket, hátha valami kiderül.

Tárgy: Re: [Event] Titkok tojása! Szomb. Márc. 30, 2013 4:03 pm

Karácsony reggel. Várjunk csak, valami nem oké, tuti, hogy valamit eltévesztettem. Újév lenne? Nem, az sem stimmel. Kikászálódom az ágyból, és ahogy elhúzom a függönyt, az első dolgom egy éles felszisszenés volt. Ahogy elrántottam a világot és a szobámat elválasztó vásznat, annak a nyomoronc napocskának a sugarai úgy égették ki a retinámat, mintha valamiféle vámpír lennék, épp csak nem csillogok. Hála az égnek. Alfa se nagyon rajongott az ötletért, mert egyetlen villámgyors mozdulattal bevágta magát az ágy alá, mintha egy háború kellős közepén lenne, és az életet jelentő lövészárkot találta volna meg.
- Nyugi kispajtás, csak süt a nap. – nem is kicsit. Alig hogy kimondtam, elődugta a fejét az ágy alól, és figyelte az eseményeket. Nehogy már csak nekem legyen rossz, egy nála is gyorsabb mozdulattal ragadtam meg, és rángattam ki az ágy alól, aminek természetesen nem örült, és épp csak nem gyújtott fel.
- Nyugi, nyugi! – csitítottam, majd elengedtem, és kivánszorogtam, hogy tápoljak valamit. Ahogy a konyhába értem, az első dolog, ami feltűnt, a renden kívül persze, az az étkező asztalra kikészített, még meleg rántotta volt, egy bögre kakaóval, és egy cetli mellette. Az asztal közepén kikészítve egy tálban különböző méretű és csomagolású tojások.
- Anya sok vendégre számít idén. – jegyzem meg, többek közt magamnak, de Alfának is szól, bár aligha érdekli. Felugrott az asztalra, és rögtön rácuppant a csokitojásokra.
- Hé! Azok nem a tieid! – nem igazán hatotta meg a dolog, rögtön le is nyúlt belőlük kettőt, és már rohant is kifelé a házból. Pokélabda? Francnak kell korán reggel. Senki ember fia nem gondolja, hogy a pokémonja majd csoki tojás tolvaj lesz, és vissza kéne hívnia. Meg amúgy is. Mindegy, hagytam, had menjen, majd elbeszélgetek még vele. Leültem, és neki álltam reggelizni, közben elolvastam az üzenetet. Semmi extra, anya bement a városba. Itt volt a remek alkalom, hogy egy friss húsvéti mókát próbáljak ki. Eléggé elkopott és szakállas dolog, de húsvétkor senki sem gondolt erre. Pedig mekkora ötlet! Az udvaron megtöltöttem egy vödröt félig vízzel, majd egy roppant bonyolult mechanikai szerkezetet létrehozva a kilincsre kötöttem az egész vödröt, így mikor anya hazajön és kinyitja az ajtót, a víz pont a nyakába fog ömleni. Király! Amint kész voltam vele, már csak meg kellett várnom, hogy anya haza érjen, ami nagyjából fél óra múlva be is következett. Bent ültem a konyhában, tökéletes rálátással az ajtóra. Kattant a zár, megindult lefelé a kilincs, ééés…csobbanás. Anya úgy összerándult, pedig direkt ügyeltem, hogy ne legyen túl hideg a víz.
- Ez meg mi?! – fakadt ki.
- Boldog húsvétot! – pattantam fel, aztán jót nevettünk ezen mind a ketten. Miután mindent lerendeztünk, Alfával kimentünk kicsit a házunk mellé az erdőhöz ejtőzni. Pár perccel később neszezést hallottunk. A Cyndaquil egyből felugrott és a hang irányába fordult, én pedig csak lustán átnéztem a vállam fölött, hogy mi a fene lehet. Nem sokára a bozótosból egy kis nyúl ugrált elő, látszólag eléggé zavarodott volt. Felém fordult, és amint meglátott, rögtön felém vette az irányt.
- Hé, hé, állj már meg! – kiáltottam rá, de nem foglalkozott vele, elbújt a hátam mögé, és még Alfa sem tudta kiugrasztani onnan.
- Ezt vehetjük úgy, hogy megjött a húsvéti nyuszi? – kérdeztem Alfára nézve, majd mintha melegebb lett volna. A nap fényesebben sütött, pedig lassan lefelé kéne már mennie. Erre felfigyeltünk, és fel is álltam, pedig olyan kényelmesen ültem. Az apró nyulacska nem tágított, és hamarosan kiderült miért. Egy Sunkern jött elő a nyúl után, nagyjából ugyanott.
- Hát ez meg? – Alfa rögtön ellenségesen lépett fel a fű típusú pokémon ellen. Látszott, hogy nem kedvelik egymás, és ha már a nyuszi ilyen közvetlen volt, akkor nem ártana, ha viszonoznám. Ahogy a Sunkern felfogta, hogy a Buneary védelmet talált meg bennünk, rögtön támadásba lendült, és egy kicsit előrébb jött, majd megállt, és mintha megfagyott volna. Sosem voltam jóban a fű típussal, így fogalmam nem volt, hogy ez mit csinált, így Alfát rögtön egy öklelésre utasítottam, aki meg is tette, amit kértem, és beleszállt a Sunkern-be. A növény épp csak megdőlt hátra, de nem esett el, nem repült el, és…nem történt semmi.
- Valamit csinálj már, meg sem érezte. – mondtma Alfának, bár nem volt pontos a megfogalmazásom. A Sunkern megérezte a támadást, csak épp a talajba fúrta magát, és így kevésbé volt könnyű kiszakítani onnan. Alfa egy újabb rohamot intézett, és amint ismét betalált, a Sunkern egy újabb támadást intézett, és mintha nagyobb lett volna, mint mikor először láttuk.
- Alfa…ez nagyon nem lesz jó. – viszont ha nem tud kimozdulni, így sokkal könnyebb lesz eltalálni. Alfa újabb rohamot intézett, és a Sunkern gyengülni látszott, ám ez még nem a vége. Alfa is mintha gyengült volna, pedig nem jellemző rá, hogy ilyen hamar elhagyja az ereje.
- Jól vagy? – kérdeztem társamtól, aki csak bólintott, majd újabb öklelést vitt be a Sunkern-nek. Végül megelégeltem, és én is beszálltam a buliba. Megragadtam a növényt a tövénél és kitéptem a földből. Alfa rögtön kapott az alkalmon, mikor feldobtam a levegőbe, és ismét egy öklelést vitt be neki, mire a Sunkern úgy döntött, hogy egyelőre annyiban hagyja a dolgot, de még mindig nem hagyott fel a húsvéti nyúl terrorizálásával.
- Mi a fenét akarsz tőle? Miért érdekel ennyire? – forgattam a fejem a Sunkern és a Buneary között.

Hozzászólások száma : 259 Hírnév : 6

A pokémonokat sikeresen legyőztétek illetve jobb belátásra bírtátok, ám azok továbbra sem tágítanak. Nemsokára azonban megjelenik egy Joy nővér, látszik rajta, hogy régóta kereste a két pokémont, igen fáradtnak is tűnik. Miután kipihente magát, tájékoztat titeket, hogy a Buneary a közeli Pokemon Centernek segít (ugye az erdőben, a hegyek között is vannak pokékórházak), ám idén felmerült némi probléma, ami miatt az erdőben lakó pokémonokhoz nem jutott el időben a tojás, ezzel felbőszítve az adott fajtát (aki üldözte a nyulat). A nővért beszéltethetitek, amíg elmondja ezeket, ám a miértekre és hogyanokra ne válaszoljon!

Ezek után a Buneary előadásából arra is rájöhettek, hogy nemcsakhogy elvesztette a tojásokat, de össze is keverte őket! Segítsetek neki megtalálni azt az ÖT tojást, ami belefér az útszélen elhagyott és a nővér által utánatok hozott kosarába! Figyelem! Mindenkinek másik ötöt kell megtalálnia!

Yuki, Aura, Annie, Sophie:

Kevin, Ivy, Matt, Derek:

Tojások:

Miután sikeresen teleraktátok a kosarat (postotokban szerepeljen az elhagyott tojások száma és az 5 tojás kódja, illetve hogy a képen hol találtatok rá az 5re), elindultok a Pokemon Center felé.

--------------------------------

Új kör kiírása: április 7, vasárnap
Aura, ebben a körben 1000 szót kell írnod, ha pótolni szeretnél (amit érdemes ám! )!
A jelentkezős topicot megnyitottam, ott megbeszélhetitek a tippeket stb
A képeket feltehetem nagyobb méretben, amennyiben nagyon kicsik, de sztem így nehezebb a feladat, és ez a lényeg!

Tárgy: Re: [Event] Titkok tojása! Pént. Ápr. 05, 2013 12:31 pm

Ivy igazán megkönnyebbül, mikor látja, hogy a békés megoldás is járható út a Poliwag és a Buneary között felmerült nézeteltérésnek. Ugyan Bulba az oldalán nem tetszését nyilvánította ki ez felől morgásával, kis időre rá hamar megenyhült, mikor szemtanúja volt annak, hogy a Poliwag fajára jellemző hangon mesélni kezdi a miértet a Bunearyval kapcsolatban, elfeledve a harcot, vagy az erőszakos megoldást.
Ivy ugyan cseppet sem értett semmit az egészből, mégis hümmögve bólogatott a pokemonra, mint aki mindent megért a beszédéből és mutogatásaiból; a Buneary azonban felhozott valamit saját maga védelmére, mely a két fél rosszallását váltotta ki. Poliwag idegesen morgott a nyúlpokemonra, Buneary pedig rémülten bújt vissza Ivy háta mögé.
- Jól van, jól van. A vita, erőszak nem old meg semmit, csak a tettek – próbálja meg felidézni édesanyja bölcs intelmét régebbről, mikor nála idősebb testvérével hajba kaptak egy mondhatni apróság miatt. S mikor félretették a nézeteltérésüket és a megoldáson kezdtek töprengeni, annak kivitelezésén, akkor minden olyan egyszerűnek tűnt.
- Vegyük át. Poliwag, te rátámadtál Bunearyra mert csinált valamit, ami neked nem tetszett, igaz? De ennek ellenére nem kellett volna rátámadnod szegényre, hisz védtelen volt, ráadásul láthattad rajta, hogy nem is akart küzdeni, nemde? – pillant a Poliwagra, ki kikérte magának az előbbit, melyből úgy szűrődött le, mintha ő lenne a hibás, pedig Ivy cseppet sem gondolt erre. Szinte mentőövként bukkant fel egy nővér, fonott kosárkával a kezében, megkönnyebbülten állva meg a két zsebszörny mellett. Látszott rajta, hogy nagyon sietett és Ivy ezt figyelembe tartva megvárta, míg kipihegi magát az idegen, mielőtt kérdezősködni kezdene.
- Üdvözöllek, Joy nővér vagyok a pokékórház főorvosa, ami nincs messze innen. Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom neked, de nem kaphatod el a pokemont. Ez a Buneary a Pokemon Center segédje, csupán a mai ünnepnap miatt van idekint, kissé összekavarodott minden a kórház körül – kezdett bele a magyarázkodásba.
- Az én nevem Ivy, és eszem ágában sem volt elkapni a Bunearyt, se pedig a Poliwagot. Abból a bokorból bukkant fel mindkettő és nem éppen a legnagyobb puszi bajtárság tükröződött felőlük – felelte, hevesen gesztikulálva a kezével, hogy ő nem akarta valóban elkapni a két zsebszörnyet. Sosem folyamodna kegyetlen megoldáshoz a pokemon szerzésnél, mint sok tréner, még ha így meg is nehezíti saját maga dolgát afelől, hogy hat pokemonos kezdő koordinátorként vehessen részt versenyeken. - De mi történt? Miért estek egymásnak a pokemonok? A húsvét miatt, mégis…? Nem értem – billentette oldalra kobakját, hisz nem gondolná, hogy egy pokékórházban dolgozó zsebszörny csak úgy nekiesne, mondjuk egy páciensnek, esetleg egy vadpokemonnak.
- Minden húsvét alkalmából tojásokat osztunk ki az erdőben lakó pokemonok számára, de idén volt, ahova nem került oda időben az ajándék, és ez nem tetszett a megajándékozott pokemon fajtának – pillantott a nővér a szóba került Poliwagra, miközben megmagyarázta a dolgokat. Buneary mindeközben már Joy nővér takarásában volt, ott nagyobb biztonságban érezve magát, s mikor a doktornő ehhez a ponthoz ért a tényállás ismertetésében, akkor előmerészkedett búvóhelyéről és nagy mutogatások kíséretében igyekezett elmagyarázni, hogy mi is történt a tojásokkal.
- Hogyan? Elhagytad a tojásokat?! – kérdezi meghökkenve, még az oldalán ácsorgó Bulba is elképed, miközben hallja Buneary beszédét. S mikor a sokkoló hírt tetézi is azzal a kis nyúlpokemon, hogy mindemellett össze is keverte őket… aggódva néztek a kétségbeesett nővérre, majd az elszontyolodott Bunearyra. Egyszerre megsajnálta mindkettőjüket, képtelen volt itt hagyni őket annak tudtában, hogy vannak zsebszörnyek, kik nem tölthetik el boldogan eme ünnepet emiatt a kis „baleset” miatt.
- Ne aggódjatok, mi segítünk! Több szem többet lát, nem így van? Nos, Bulba, benne vagy? – pillantott le a mellette álló kis fűpokemonra, ki nevével megegyező hangot hallatva értett egyet a segítséggel, ráadásul még indáit is vidáman lóbálta, ami azt jelenthetett csak, hogy megkedvelte a kis nyúlpokét és a nővért, illetve az ebihalpokemont, hogy ilyen lelkesen beleegyezett ebbe.
Így elhatározásra jutván kezdtek kutatásba az elhagyott és összekevert tojások terén az erdőben. Egyszer sem csüggettek, mikor nem az a tojás akadt a kezükbe, mely nem az volt, melyet a Buneary elhagyott. Csak a haragos Poliwagra kellett gondolniuk, ki már tűkön ülve várta az ajándékot fajtársaival együtt. De a legkülönfélébb helyeken keresték és akadtak színes tojásokra, melyet a kis Buneary elvesztett. Mindegyiket gondosan helyezték a kosárkába, s boldog játékként gondoltak minderre, hisz a húsvét ünnepe nem úgy telik el számukra, mint egy átlagos nap, hanem valami különlegesség is történik velük.

Spoiler:

Tárgy: Re: [Event] Titkok tojása! Pént. Ápr. 05, 2013 2:07 pm

- Figyelj, Slugma, nyugodj meg! Az erőszak sohasem megoldás! - kiáltottam oda a még mindig dühösen replikázó tűzpokemonnak. A slugma mintha megszállta volna a jóság szelleme közelebb csúszott hozzánk, óvatosan - ezzel jelezve, hogy nem akar bántani -. Lávaszerű testével egyszerűen megtudta nyújtani nyakát, Buneary felé bökdösve fejével. A nyúlszerű pokémon erre csak lesütötte a szemét, és szégyenlősen mormogott valamit.
- Á , szóval végülis te vagy a hunyó, Buneary? - kérdeztem, közben hangomba próbáltam némi leszidás szerű hanglejtést rejteni, de amilyen aranyosan pislogott a föld felé hatalmas szemeivel ez nagyon nehezemre esett. Valahogy egyszerűbb volt, amíg szegény Slugma volt a bűnös a szememben. Bűntudatot éreztem, amiért Slugmára uszítottam Crockyt.
- Buneary, kérj szépen bocsánatot! - de a pokémon mérgesen összekulcsolta karjait és sértődötten emelte tekintetét a felhők felé. Igazi kis színésznő.. Már éppen leszidtam volna Bunearyt az undok viselkedése miatt, amikor egy Joy nővér jelent meg. Haja csapzott volt, nagy levegőket vett . Látszott rajta, hogy egész idáig sietősre vette lépteit, ha nem is rohant, és viszonylag nagy távolságot tehetett meg. Egyenlőre nem szólt semmit, gondolom kellett neki egy kis idő amíg összeszedi magát.
- Szia, én Joy nővér vagyok. - meglepődtem a hirtelen mosolytól, amit az arcán láthattam, mikor megpillantotta a lábam mögött most mégjobban összekuporodott Bunearyt. - Ő pedig ott Buneary, a közeli pokemoncenter egyik segédje. Az volt a feladata, hogy a húsvétkor megszervezett tojás- adakozás idei jelöltjeinek tojást osszon ki. Tudod, minden húsvét alkalmával megajándékozzuk a vad pokémonokat egy-egy aprósággal.
- Örvendek, a nevem Annie Collins - feleltem félénken a földet kémlelve. Buneary eközben előjött a lábam mögül , és mintha magyarázkodott volna, sértődötten mondogatott valamit.
- Ezt eddig értem, de miért haragszik rá az a Slugma? - mutattam a tűz pokémon felé.
- Azért, mert Buneary valamit csinált a tojásokkal, így azok nem kerültek a megfelelő helyre. De hogy mit, azért nem tudom.. Buneary? - fordult a nyúlpoké felé szigorú tekintettel. Buneary , hogy elmagyarázza a helyzetet elkérte a Joy nővér kezében pihenő kosarat. Egy fadarabot tett bele, amit a közeli, odvas és öreg fa mellett talált. Elkezdte játszani, hogy éppen sétál valahová, majd szándékosan kiejtette belőle a fadarabot, és tovább ment. A doktornőn látszott, hogy érti mit mond az általa már jól ismert pokémon.
- Áh, szóval elvesztetted őket, igaz? - Buneary csak bólogatott, majd újabb fadarabot szedett fel, azonban most mellé mégegyet helyezett a földre. A kosárt közben visszaszolgáltatta Joynak. A két fadarabot elkezdte kicserélni egymással, többször is. Miután láttam, hogy még a nővérke sem érti mit akar , félénken megszólaltam - hátha rájöttem mit akar magyarázni.
- Össze is ekverted őket?- a Buneary keserű boldogsággal kezdett ugrándozni, hogy végre rájöttünk, mit akar, majd elszontyolodva lehajtotta a fejét. Annyira megsajnáltam, hogy majd megszakadt a szívem. És Slugmára is gondoltam, akit bizonyíték nélkül vádoltam , igazságtalanul.
- Majd mi segítünk megkeresni a tojásokat! - mondtam a nyúlpokéra mosolyogva. Crocky helyeslően bólogatott nevét ismételgetve. Joy hálásan biccentett fejével, Slugma pedig majd kicsattant az örömtől, hogy mégis meg lesz ajándékozva fajtájával együtt. A tojások után sokáig kémleltünk, de végül megtaláltuk az összeset, és megtöltöttük vele Joy nővér kosárkáját.

[Event] Titkok tojása! 529942582husvetievent_www.kepfeltoltes.hu_

Spoiler:

Tárgy: Re: [Event] Titkok tojása! Szomb. Ápr. 06, 2013 8:11 am

A Purrloin csak lustán feküdt a talajon, egyik mancsán hanyagul támasztva a fejét, míg a másikkal -türelmetlenségét kifejezve- kopogtatta karmait a gyephez. Farkát lomhán lóbálta a levegőben, szemeivel lustán tekintett Derek felé, akinek a vállán ott csücsült a nyúlpokémon.
- Tudod, ha sikerülne elmagyaráznod, hogy mit szeretnél ettől a nyuszifülestől rengeteg időt megspórolhatnánk. Mert, hogy nem fogom hagyni, hogy bántsd ezt a teremtményt itt a vállamon, az hét szentség.
A sötét típusú pokémon egy pislantás nélkül meredt a fiúra, látszódott rajta, hogy mondhat vagy tehet bármit, ő nem tágít. Fura oknál fogva makacsul kitartott áldozata mellett.
- Megverlek...! - próbált ráijeszteni a konok zsebszörnyre az ujjait ropogtatva és toppantva egyet felé, ám az egy hatalmas ásítással a fiú irányába jelezte, hogy cseppet sem riadt meg tőle.
- Te aztán arcátlan egy izé vagy hallod-e. Szerencséd, hogy nincs semmi bántó szándék bennem, mert különben...
Purrloin hirtelen talpra szökkent, amiből Derek azt hitte, hogy felbőszítette a pokémont és harcolni akar vele.
- N-na-na! Nem gondoltam komolyan azt a megverlek-et, csak játszottam... - próbált mentegetőzni a srác, ám ekkor a bokor megzörrent és egy rózsaszín(!!!) hajú nő bukkant elő belőle.
Talpig fehér ruhában, sapkáján egy vörös kereszt. Teljesen úgy tűnt a srácnak, mintha egy orvos lenne az.
A Buneary ahogy észrevette az új jövevényt, rögtön lepattant Derek válláról és a nő lába mögött kötött ki.
A nőszemély végigmért mindenkit egy gyors pillantással, majd felvette a nyúlpokémont a karjaiba, közben pedig bemutatkozott: - Szervusz! A nevem Joy és a közeli pokémoncenterben vagyok ápoló. Remélem nem okozott problémát Füles.
- Én Derek vagyok és semmi problémát. Habár az a Purrloin...
Óóó! - nézett az imént említett pokémonra a nővér. - Ez tudod azért van, mert itt van húsvét és Bunearyt bíztam meg azzal, aki a pokémoncenterben segédkezik, hogy ossza szét a tojásokat a környező pokémonoknak. Viszont a kis drága elhagyta a tojásokat, ezért eredt a feldühödött Purrloin a nyomába és így keveredtek hozzád, minden bizonnyal.
- Elhagyta a tojásokat? - nézett a nővérre értetlenül Derek.
- El és rengeteg van és egyedül mire megtalálom mindent, talán már vége is lesz az ünnepnek. - válaszolta kissé letörten a nővér.
- Hát akkor majd én segítek nektek! - ajánlotta fel a fiú a segítségét. - Ne aggódj kis haver, megtaláljuk a tojásaidat. - guggolt le a Purrloin elé és próbálta megsimogatni annak a fejét, de az hirtelen belekarmolt a kezébe.
Derekben egy pillanat alatt felment a pumpa és már kapott is a pokémon irányába: - Na várj csak te kis rohadék! Én itt segíteni szeretnék te meg belém karmolsz...
- Álljatok le fiúk! Ezzel nem oldotok meg semmit! - állt hirtelen közéjük Joy. - Ezzel az energiával a tojásokat is kereshetnénk.
A Purrloin farkát magasba emelve hátat fordított a többieknek, majd elvonult a saját kis kereső akciójára. Derek és Joy is elindult megkeresni a megfelelő tojásokat, ám ez nem bizonyult valami könnyű dolognak, mert mint kiderült, rengeteg tojás bujkált itt az erdőben. Kitartó kereséssel és rengeteg idő múlva végül sikerült a megfelelő tojásokat fellelni és a Joynál lévő kosárba helyezni őket, így talán megmentve ezzel ezt az ünnepet a pokémonoknak.

Tojások: A2, A10, B7, C3, E5

Tárgy: Re: [Event] Titkok tojása! Hétf. Ápr. 08, 2013 3:33 pm

Csak beszélt és beszélt, és már komoly azon voltam, hogy felállok (a guggolás amúgyis fárasztó egy idő után) és faképnél hagyom. Kezdett idegesíteni, bár látszólag ő nem vette észre, nem is értem, azt feltételezi rólam, hogy megértem amiket makog? Hiszen pokémonnyelven prédikál, vagy mi… mondjuk az nem kétséges, hogy Mütyürt lekötötte a mondanivalója, kis társam elgondolkodva nézegette egy darabig, majd felugrott a vállamra, és onnan kémlelt körbe.
Majd ő is rákezdett.
- Cyn, nem értem – sóhajtottam lemondóan, ám a poké leugrott a fűbe és lábával előre mutatott. Ahogyan elnéztem, valaki érkezését jelentette be, és nem is kellett csalódnom: hamarost egy igen zilált állapotban lévő nővérke jelent meg, kezében üres kosárral. Én csupán félrebillentett fejjel néztem végig a magánakciózását, megvártam, amíg kipiheni magát, majd feltettem a nyilvánvaló kérdést:
- Melyik a te pokémonod? – és karomat széttárva intettem a Spinarak és a nyúl felé – Valamin nagyon összevesztek, de egyikük se túl jó az Activity-ben - Erre ő szépen elmondta, amit el kellett, közeli pokécenter, Buneary meg miegymás, én pedig szépen bólogattam, mint akit nagyon leköt a mondóka. Persze valamilyen szinten tényleg érdekelt, segíteni szerettem volna a szerencsétlen nyuszin és persze a pókon is, ha már így megvertük semmi ok nélkül. A tojáskeresés meg… Új volt, számomra legalábbis biztosan, hiszen a falucskában igaz megünnepeltük a húsvétot, de én a menekülési lehetőségnél többet nemigen fogtam fel belőle. Mindig felállították a téren a kis emelvényt, és unalmas szövegeket olvastak fel, miközben egy szegény Exeggcute ugrándozott, próbálva szórakoztatni az elbóbiskoló öregekből és ásítozó fiatalokból álló közönséget. Ilyenkor azonban senki se keresett, így egyetlen műsorra sem emlékszem, amelyiken végig ott lettem volna. Azokkal ellentétben itt viszont másról lehetett szó, és a reggeli pokémoncsata remek bemelegítést nyújtott egy kiadós kereséshez… nem is beszélve az ezt követő dolgokról.

- Yoshi! Induljunk! – emeltem kezem a magasba, majd elkezdődött a Nagy Keresés. Megnézegettünk minden bokrot, Quil nyomozókutya módjára haladt elöl, füstöt eregetve magából, ha talált valamit. A tojások azonban eléggé el voltak rejtve, és nem is mindegyik kellett nekünk, így egy jó fél órába beletelt, mire végeztünk. Joy nővér kosarában öt tojgli csücsült szépen sorban:

B4 – C1 – C5 – E3 – E10

Azért feladták a leckét, van, amihez fára kellett mászni, valamelyik másik egy bokorban rejtőzött, vagy éppen egy fa törzse mögött. (Bővebb információ: KÉP.) Összesen 27-et számoltam, ám hiába foglalkoztatott, nem kérdeztem meg a párost, hogy vajon mihez fognak kezdeni a többivel. Rendesen megéheztem a nagy keresésben, ám nem akartam, hogy esetleg rossz fényben tűnjek fel előttük, hiszen volt egy olyan érzésem, hogy tartogat még számunkra kalandot ez a mai nap.

Hozzászólások száma : 259 Hírnév : 6

Nos hát, akik előző körben kimaradtak:
Yuki, Kevin, Matt: következő körben 1000 szó
Aura: ha nagyon ráérsz és szeretnéd az eventet, 1500 szó

A többiek: mindenki megfejtése helyes volt, igaz a 3 feladatból sokan nem teljesítettek, csak egyet (és hiába kértem nem módosítottak), és volt valaki aki azt se magától, ám most utoljára! szemet hunyok felette. Máskor kérlek kövessétek a mesélő utasításait, nincs olyan, hogy nem, ha valami nem tetszik, ki lehet szállni. Köszönöm.
Határidő: április 14, vasárnap

-------------------------------------------------

Mindenki örül, és a sikernek hála Joy nővér megkér titeket, hogy kövessétek. A vad pokémon se indul útjára, végig mellettetek marad, út közben Joy elmeséli a miérteket. Kiderül, hogy a Pokemon Center beteg pokémonjai, illetve a közeli árvaház gyermekei számára a húsvét egy különleges eseményt jelent: minden évben ilyenkor, a két csoport közösen fest tojásokat az erdő pokémonjai számára, akik cserébe egy igen különleges műsorral szórakoztatják őket. E műsoron csupán néhány kiválasztott személy vehet részt, valamint Mr. Easter egyik fia. Az említett úriember volt az, aki kitalálta és először hajtotta végre eme önzetlen cselekedetet a vad pokémonoknak, és az évek során a szimpla festésből és ajándékozásból igazi hagyomány lett – persze szigorúan zárt körben.
Hamarosan meg is érkeztek a kórházba, ahol nagy nyüzsgés fogad. Néhány árva gyermek éppen a festékesdobozokat szedi össze, majd odaszalad Bunearyhoz, és rögtön játékba kezdenek. A vad poké kint marad, és csatlakozik a Center előtt várakozó pokémontömeghez: majdnem minden típusból megtalálhatók ott a régió gyakori és néhány ritka pokémonjai, izgatottan beszélgetnek, veletek nem foglalkoznak.
- Kérlek egyet se akarjatok elkapni belőlük – figyelmeztet titeket Joy, majd bevezet a hallba, és megkéri, hogy várjatok egy kicsit. Nemsokára megérkezik a fent említett fiú, élénk fekete haja van és furcsa tekintete, egyelőre a noteszébe irogat, nem foglalkozik veletek.

Tárgy: Re: [Event] Titkok tojása! Kedd Ápr. 16, 2013 5:45 pm

Örömteli pillanatoknak voltunk részesei miután átnyújtottuk a tojásokat Joy nővérnek. Megkért minket, hogy kövessük őt. Nagy meglepetésemre Slugma sem távozott, sőt, lelkesen velünk tartott.
- Tulajdonképpen - kezdte Joy nővér - ez az egész kavalkád egy jótékonysági esemény miatt van. Így ajándékozzuk meg a vad pokémonokat, mint már mondtam, de ez nem minden. A pokemoncenter és a közeli árvaház gyerekei sem maradnak ki a jóból, hiszen közös erővel festik ki a tojásokat a vadaknak, cserébe azok pedig egy különleges műsort adnak. Annyira jól esik az ember szívének látni azt a sok boldog mosolyt, melyet a gyerekek ejtenek a festegetés közben. Ilyenkor mindegy , hogy ember vagy vagy pokémon, egy kislány vagy egy nagyfiú, vagy éppen egy Oddish vagy egy Slugma, neked is meg fog telni a szíved szeretettel. - elmosolyodtam azon, hogy Joy nővér mennyire lelkes. Valóban, még meg sem érkeztünk , de már örült a szívem. Kis idő múlva oda is értünk a pokemoncenterbe. Tömérdek vad pokémon készült a neves műsorra, a kisgyerekek pedig éppen valamiféle dobozkákat szedtek össze. Nagyon jó élmény volt.. Az a sok festékes arcú, boldog kisgyerek, és bár a láztól kipirult de mégis boldog pokémon látványa... Szívesen átélném még egyszer bármikor azokat a pillanatokat.
- Majd elfelejtettem! Nem sok felnőttet fogsz látni itt, ugyanis pár kivételes személyen és Mr. Easter egyik fián kívül nem szokott senki sem jönni. Mr. Easter találta ki ezt az egészet, s azóta már hagyománnyá vált nálunk- szakította meg ábrándozásomat az ehhez hasonló örökké tartó boldogságról a doktornő.
- Értem. - válaszoltam neki kicsit elszégyellve magam, hogy mennyire elkalandoztam és nem figyeltem rá.
- Kérlek egyet se akarjatok elkapni belőlük - mutatott Joy a vad pokemonokra. Dehát én ilyent nem is terveztem.. Nem akartam mondani, mert csak feleslegesen jártattam volna a számat. Egy kicsivel később joy beinvitált a központba, s pár perc múlva - ahogy joy is kérte, hogy picit várjunk - megérkezett Mr. Easter fia. Élénk, fekete haja volt és egy kicsit furcsa arckifejezése. Valamit a noteszébe írogatott.. Gyanús egy alak volt, az már biztos. Reméltem, hogy semmi rosszban nem sántikál, de ezt a fajta aggodalmamat csírájában elfojtottam. Mégis, hogy lehetne egy ilyen esemény szervezőjének a fia gonosz alak?

Tárgy: Re: [Event] Titkok tojása! Pént. Ápr. 19, 2013 3:13 pm

Kezdett kényelmetlenné válni a séta, valamiért úgy éreztem, mintha akaratomtól függetlenül követni kéne a nővérkét és a vidám Buneary-t. Felettébb furcsa helyzet volt, legszívesebben elrohantam volna, mindegy merre, be a sűrűbe vagy fel a mező közepén lévő, kusza ágakkal teli fára. Nem éreztem teljesen szabadnak magam, sem függetlennek, ahogy félig Joy mögött, lemaradva ballagtam a kórház felé.
De mégsem hagytam ott a bandát. Mintha egy láthatatlan kötél tartott volna helyben, s én csak annyit fogtam fel belőle, hogy ami a végállomáson várhat ránk, azt legalább annyira szeretném látni, mint amennyire nem. Rettentő kíváncsi voltam, de mégis, annyi más felfedeznivaló váratott még magára, szinte hallani véltem hívogató hangjukat a bokrok susogásában.
- Aham, szóval erre kellettek – feleltem lassan, lehet kicsit későn is. Unottan nézegettem a felettünk úszó felhőket, majd tekintetem Akahira vándorolt, aki addigra már élénk csevegést folytatott a vad pókkal. Biztosan nem tűnt volna fel neki, ha időközben lelépek, eggyel több ok, amiért követtem a kis társaságot. Hiába, az idő előrehaladtával szívemhez nőtt Cyn, habár pokélabdát továbbra sem használtunk. Kívülről nézve érthetetlen kapcsolat lehetett, ám nekünk annál fontosabb.

Aztán csak megérkeztünk, s csapongó gondolataimat az épület előtt nyüzsgő pokémonsereg szakította félbe. Volt itt minden fajtából, Sentretek és Sunflorák, meg néhány egészen ritka példány is. Kicsit lelassítottam lépteim, úgy nézegettem őket, félrebillentett fejjel igyekeztem feltérképezni az állományt. Mindannyian vad egyedek, ez nem is volt vitás, csakúgy, mint Mütyür. Azaz nagyjából úgy. A Cyndaquil rám ügyet sem vetve folytatta a diskurzust, amibe hamarosan más pokémonok is becsatlakoztak, én pedig hamar kint hagytam őket. Belépve a Pokemon Centerbe, felerősödött a hangzavar, éles kiáltások és nevetés hallatszott mindenfelől. Elhelyezkedtem az egyik ülőalkalmatosságon, egy pillanatra behunyva szemeim, s a csöndes, madárdallal vegyített természetre gondoltam. fejemben Joy szavai jártak, próbáltam értelmet és okokat keresni, ám ez kevéssé sikerült jelen helyzetben. Végül egy legyintés kíséretében feladtam a dolgot, és inkább kisétáltam Akahihoz. Ahogy keresztülhaladtam az automatikusan nyíló bejáraton, majdnem sikerült jól összeütközni egy befelé igyekvő fekete hajú sráccal. A fiú nagyon el lehetett foglalva valamivel, nem is vett észre, helyette a noteszébe irogatott valamit. Elhúztam a szám, a következő pillanatban azonban már alig érdekelt, s vállvonogatva sétáltam ki a kertbe.
- Akahi, merre vagy? – néztem körbe, majd letelepedtem a fűbe, és hátradőltem. Ha Joy akar tőlem valamit, itt is biztosan fog keresni, kár lenne bent csücsülni ilyen jó időben. A szél békésen fújdogált, a körülöttem lévő pokémonok ismeretlen beszéde pedig monoton háttérzajt szolgáltatott. Lehunytam szemeim, és átadtam magam a feltétlen pihenésnek. Nemsokára nyomást éreztem a hasamon, s mosolyogva simogattam meg Cyn bundáját, aki éppen próbált elhelyezkedni.
- Szerinted bízhatunk benne? – kérdeztem kis idő után, még mindig csukott szemmel. Mütyür természetesen tudta, miről van szó, válaszul csupán egy elgondolkodó motyogást hallatott, s már tette is vissza fejét a mellkasomra. Végtére is, lehet, hogy csak egy fontos ember, ennyi az egész – gondolkodtam tovább, habár számomra elképzelhetetlen volt, hogy miért nem kíváncsi az Újra, a körülötte lévő több tucat pokémonra. Vagy lehet, hogy minden évben itt van? Én biztosan megtalálnám az Újat minden húsvétkor, furcsa, hogy vannak emberek, akik teljesen máshogy működnek, mint mi.
Talán nem is volt olyan rossz ötlet belevágni ebbe…

Tárgy: Re: [Event] Titkok tojása! Vas. Ápr. 21, 2013 12:19 pm

Ivy roppantul örült, hogy kis bajtársa megtapasztalhatta a Húsvét ünnepének ízét, még ha az egy tojáskereséssel is merült ki. Bulba mindenesetre végig élvezte a dolgot és Bunearyval is egészen összebarátkozott a festett tojások keresése közben. Miután sikerült összeszedniük az összes elhagyott mintás tojásokat a kosárba, megkönnyebbülten sóhajtottak fel, hiszen így a kis Poliwag sem lehet dühös tovább a szegény nyúlpokemonra.
- Reméljük nem maradt ki egy se – mosolygott Ivy, tarkóját vakargatva, mire a nővér leellenőrizte az összegyűjtött tojásokat, majd csak köszönetet mondott a kitartó segítségükre és arra kérte őket, hogy tartsanak velük. Mivel Bulbának nem volt ellenére a dolog, így követve a doktornőt elindultak utána a Buneary és a Poliwag társaságában.
A Pokemon Centerbe vezető útjuk során Ivy csodálkozva hallgatta mindeközben Joy nővér meséjét az itteni tojásfestés kialakulásról, amelyben az árva gyerekeket és beteg pokemonokat szerepeltetik. Sosem gondolta volna, hogy akadnak olyan emberek, kik ilyen kedvességgel állnak a vad pokemonokhoz. Már csupán hallomásból is megtetszett neki az egész, és gondolataiban elismerését nyilvánította Mr. Easter-nek kinek munkásságát fenomenálisnak találta. Szívesen megismerné az urat, hogy szóban is gratulálhasson neki, bár annak is örülne, ha szót válthatna Mr. Easter fiával.
Mikor megérkeznek, mosolyogva illeti az árva gyermekeket, kik lelkesen szaladtak oda a Bunearyhoz. Kis idő után azonban azt vette észre, hogy a Poliwag hirtelen eltávozott mellőlük, egyenesen a Center előtti tömeghez. Meglepetten pislogott abba az irányba, ahol változatosabbnál – változatosabb vad pokemonok sorakoztak fel és váltottak szót saját nyelvükön a visszatért ebihal pokemonnal, mintha ott se lennének az emberek.
- Kérlek, egyet se akarjatok elkapni belőlük – tette szóvá nekik a nővér, melyre Ivy el is vezette a tekintetét a pokemonokról.
- Ne aggódjon, eszembe se jutna ilyesmit tenni – felelt Ivy, majd intett Bulbának, hogy kövesse, kinek pillantása éppen pár fajtársán akadt meg túlbuzgó kíváncsisággal. Miközben betértek a hallba Ivy azt tapasztalta, hogy apró bajtársa még mindig áhítozva nézi az ajtót, amelyben bejöttek ide és a pokemon sereghez vezetne.
- Itt várjatok legyetek szívesek – mondta a nővér, melyre Ivy egy bólintással felelt és pár pillanatig figyelte a távozó doktornő alakját. Pillanatokig csak ácsorgott, s megelégelve apró bajtársa szomorkodását leereszkedett mellé fél térdre, hogy megsimogatva a fejét jókedve derítse őt.
- Ugyan már Bulba ne legyél ilyen, gondolj arra, hogy az előadáson láthatod őket. Joy nővér talán megengedi, hogy megnézhessük, szóval ne csüggedj, rendben? – mosolyogva nézett a fűpokemonra, ki indáit lóbálva, csillogó szemekkel már az előadás nézőterére képzelte magát gondolataiban. Ivy mindeközben megpillantott egy fekete hajú fiút, ki a külvilággal nem törődve a noteszébe írogat csak. Kissé tétován figyelte az illetőt, majd kisvártatva elég bátorságot gyűjtött, hogy megszólítsa.
- Öhm… elnézést… uram… ízé… ne haragudjon, de ha nem figyel a lába elé, még eleshet – igyekszik figyelmeztetni az idegent kedvesen. Reméli, nem sérti meg vele az urat, de csak tapasztalatból beszél, olvasott ő már sétálva és nagy orra bukással végződött a mestersége, igaz az már jó pár évvel ezelőtt történt meg vele. De szinte érezte testében a fájdalmat, ami akkor érte mikor nagyot csattanva kikötött a szoba padlóján, ráadásul a Center csempés padlózata nem éppen kényelmes esési pontnak látszik.

Hozzászólások száma : 259 Hírnév : 6

Hamarosan újra megjelenik Joy, és tudatja veletek, hogy az ünnepség minden előkészülete megtörtént. Az úrfi is becsukja noteszét, és mosolyogva üdvözöl, valamint Ivy, neked illedelmesen megköszöni a jótanácsot. Kilépve a PokemonCenter ajtaján, észreveszitek, hogy figyelmét az eddigiekkel ellentétben nagyonis leköti az összegyűlt pokémonsereg, összeráncolt homlokkal járatja végig a szemét rajtuk, mintha keresne valamit. Esetleges kérdéseitekre kitérő választ ad, majd csatlakozik Joy-hoz és az árva gyerekekhez, akik az erdő felé veszik az irányt.

A vad pokémonok eközben fokozatosan visszavonulnak, csupán egy Exeggcutor marad, a halomba szedett, festett tojások között kutakodik, idegesen botorkálva közöttük. Kéz híján a lábával görgeti őket, de mire odaérnétek (nem muszáj), már megoldódik a probléma: hat darab, talpig kékre festett, érdekesen csillogó tojás ugrál ki az élettelenek közül, nevetve ismételgetve nevét, majd anyjával együtt elindul vad társai után.
Hamar rájöttök, hogy ha benne akartok lenni az eseményben, bizony az emberek után kell szaladnotok. Még éppen idejében éritek utol őket, mert nemsokára egy titkos ösvényre térnek rá: a nővér egy Hoothoot segítségével egy eddig láthatatlan utat fed fel, nyilvánvalóan az erdő szellempokémonjai védték a bejáratot. Mintegy öt percnyi kellemes séta után megérkeztek: a fából készült lelátó előtt egy kisebb tisztás terül el, a helyet mindenhonnan hatalmas fák ölelik körbe. A gyerekek rögtön helyet is foglalnak, s izgatottan várják a műsor kezdetét.

A szót egy Chansey veszi át, élénken magyaráz valamit az egybegyűlteknek, ám mikor meglátja a feketehajú fiút a lelátón, elhallgat. Érdekes módon a ti jelenlétetek nem zavarja, ám a srácot sokáig méregeti, majd – befejezve mondókáját – sarkon fordul, és átadja a helyet a műsor első produkciója számára. Miközben a színpadon Bellosomok táncolnak, a szemetek sarkából látjátok, amint Mr. Easter fia észrevétlenül egy pokélabdát vesz elő a zsebéből.

-----------------------------------------------------------

Határidő: április 28, vasárnap
Pótlási lehetőségek: az event végéig, ám minden kimaradt kör +500 szót jelent. Pótolni 1 reagban, a köröket vonallal elválasztva (vagy valahogy jelölve) lehet.
Figyelem! Ez az utolsó előtti kör, még egy lesz ezen kívül, ám előre szólok, hogy aki nem pótol a zárókör határideje előtt (valószínűleg május 5), az nem kap jutalmat!

Kellemes írást!

Tárgy: Re: [Event] Titkok tojása! Pént. Ápr. 26, 2013 2:40 pm

Emlegetett szamár. Már meg is jelent, noteszével a zsebében, ám én csak a fél szememet nyitottam ki, jelezve neki, hogy jól elvagyunk mi itt magunkban, nem feltétlen kell a társasága. Mütyür is csupán egy lusta tekintet erejéig figyelt rá, beleszaglászott a levegőbe, majd újra elhelyezkedett. Az úrfi vagy emiatt, vagy más okból, de egyelőre nem jött oda hozzánk, helyette csatlakozott a mindig mosolygós Joy nővérhez, aki – mint megtudtuk – elvégzett minden fontos dolgot. Nem volt más hátra, mint elindulni.

- Yoshi! – sóhajtottam, majd energikusan talpra ugrottam, közben leverve szegény Akahit a földre. Amaz morgolódott egy kicsit, de nem volt túlságosan haragtartó, így egy pillanat műve volt, és máris az elmenőben lévő vad pokémonok után vetette magát, előbb gondosan körbeszaglászva a feketehajú srácot. Elnéztem egy darabig, ahogy felfedezi környezetét, ám tekintetem hamar megakadt a fiún: elkerekedett szemekkel bámulta a pokémonokat, mintha idáig nem is léteztek volna. Vagy nehézfelfogású volt a srác, vagy csak nagyon figyelmetlen. Vagy valami teljesen más cél vezérli a mozdulatait most, mint tíz perccel ezelőtt. Akárhogy is történt, innentől érdemesnek tartottam jobban szemügyre venni, már csak a biztonság kedvéért is.
- Hát te meg mit keresel? – sétáltam oda a kókuszpálma-pokémonhoz, a hátamon érezve Mr. Easter fiának tekintetét. Nem akartam feltűnő lenni, így természetes volt, hogy egy ideig totál mással legyek elfoglalva, például egy rejtélyes Exeggcutorral, aki beállt tojásforgatónak. Nem mellékesen, még érdekelt is, mire föl ez a nagy keresgélés, hiszen ha jól tudom, ezeket a tojásokat a gyerekek festették az erdőlakó pokémonoknak. Talán ez az egyed még a műsor előtt meg akarja szerezni az övéit?

Aztán persze fény derült mindenre, s amíg én ámulva csodáltam az enyhén csillogó, talpig kék Exeggcute-hatost, szépen otthagyott mindenki. Szerencsére azonban nem tudtak ilyen könnyedén lelépni, így még az elágazás előtt utolértem őket: éppen egy Hoothoot által kreált, piros fénycsóva nyomán felfedett ösvényre tértek rá, amikor befutottam. Legszívesebben ugrándozni tudtam volna örömömben, annyi mindennel gazdagodtam ezalatt a kis kirándulás alatt.
- Te aztán jól itthagytál. Már megint – korholtam szelíden a Cyndaquilt, aki erre csak felnevetett, és egy füstpöffentés kíséretében előretrappolt. Nem követtem, inkább visszacsatlakoztam a nővérkéhez, majd leültem a fából tákolt kis lelátófélére, minél távolabb a gyermekek hangos visítozásaitól, és minél közelebb a színpadhoz és a titokzatos fiúhoz. Mütyür is megjelent végül, s az ölembe véve vártam, hogy elkezdődjön a műsor.
Ami egyre érdekesebbé vált. Nem a táncoló Bellosomok miatt, inkább a Chansey reakciója volt muris és egyben gondolatébresztő, ahogyan félbehagyta majd folytatta mondandóját, ahogyan úgy ámblock hozzáállt a sráchoz. Biztos voltam benne, hogy történt valami a múltban, ami befolyással bírhatott kettejük kapcsolatára, vagy éppen csak a rózsaszín pokémon volt az, aki a leghamarabb észrevette a fiú szándékait?

Felálltam. Túl sok volt a kérdés, túl sok a megválaszolatlan hipotézis, ám egy dologban biztos voltam: az a pokélabda bizonyosan nem jó szándékból került elő. Cyn is leugrott a fűbe, s miközben az előadás tovább folytatódott, odatopogott az elővett pokélabdához, és – egyelőre morgás nélkül – megszaglászta. Én a részemről közelebb húzódtam a noteszes kölyökhöz, és fülébe suttogtam:
- Szerintem tartogasd a műsor utánra.

Tárgy: Re: [Event] Titkok tojása! Vas. Ápr. 28, 2013 6:27 pm

Nem sokkal később újra megérkezett a doktornő.
- Készen vagyunk minden előkészülettel! - jelentette boldogan Joy, mire én csak mosolyogva biccentettem egyet. A fiú is abbahagyta a noteszezgetést és mosolyogva lépett elém.
- Üdvözöllek az eseményen! Remélem, jól fogod magad érezni! - valahogy olyan más volt, nem volt már olyan ijesztő. Talán kellemeset fogok csalódni?
- Köszönöm. - válaszoltam lehajtott fejjel kissé szégyenlősen. Mivel már mindenki kint volt én is kimentem a pokemon center elé. Ott azt vettem észre, hogy Mr. Easter fia valami után kémlel... Nem tudtam szó nélkül hagyni, nagyon furdalt a kíváncsiság.
- Mit keres? Esetleg segíthetnék.. - böktem neki oda.
- Óh, semmit, csak nézelődtem. - látszott rajta, hogy féligazságot mond és , hogy legszívesebben a képembe vágta volna, hogy semmi közöm hozzá. Nem is szóltam hozzá többet. Hogy még véletlenül se tudjak többet kérdezni csatlakozott a Joy vezette csoporthoz , akik az erdő felé meneteltek. Jobbnak láttam, ha én is így teszek, azonban észrevettem, hogy egy exeggcutor kutat valami után a tojások között. Mire odaértem volna, már rájöttem, hogy csak a kékre festett exeggcute-jai után kutakodott. Nagy mosoly húzódott az arcomra az aranyos jelenet miatt. A fejemhez kaptam.
- Jaj! - kiáltottam fel mikor belém hasított a rádöbbenés, hogy így a többiek le fognak késni, így a kalapomat a fejemhez fogtam, hogy nehogy leessen és minden erőmet arra használtam fel, hogy utolérjem a már az erdőben haladó embereket és pokémonokat. Éppen időben érkeztem meg, mikoris Joy nővér egy bagoly pokémon segítségével egy titkos átjárót fedett fel. Elővettem a pokédexem és a madár-poké felé fordítottam.

" Hoothoot, a bagoly pokémon. Az időt képes pontosan meghatározni. Néhány helyen bölcs barátként emlegetik és világszerte verseket írnak róla. "

~ Érdekes.. - gondoltam, miközben átvillant az agyamon, hogy talán elfoghatnék egy példányt ebbőla fajból, de a gondolatmenetet későbbre halasztottam. körülbelül 5 perc kellemes séta után érkeztünk a helyszínre. Az eseménynek egy gönyörű tisztás adott otthont. Nem sokat kellett várni, hogy a műsor elkezdődjön. A színpadta egy Chansey lépett fel , és elkezdte mondókáját, de mikor észrevette Mr. Easter fiát abbahagyta, és végigmérte a fekete hajú srácot. Láttam rajta, hogy gyanús neki az alak, ahogy nekem is az volt eleinte. A szemem sarkából láttam, hogy a fiú egy pokélabdát csúsztat elő a zsebéből.. Mi a fene? Nem úgy volt, hogy egyetlen pokémont sem szabad elfogni? Joy külön mondta nekünk! Kicsit furcsálltam a dolgot, de úgy gondoltam, lehetséges, hogy csak előhívja pokémonját, így megnyugtatva magamat nem foglalkoztam a dologgal, de azért továbbra is figyeltem mit csinál a fiú.

/ bocsi, hogy ilyen összecsapott lett, de kevés időm volt megírni a posztot, késni viszont nem akartam Sad

/

Tárgy: Re: [Event] Titkok tojása! Szer. Május 01, 2013 3:36 pm

Ivy tekintetét az ismét felbukkanó nővérre vezette, ki boldogan osztotta meg vele ama információt, hogy a rendezvény minden aprócska részlete készen áll, így hamarosan kezdetét veheti a nagy attrakció. A férfi mindeközben becsukta a noteszét, majd feléjük fordulva üdvözölte, illetve megköszönte az imént hangoztatott jó tanácsot. Ivy illendően viszonozta a köszönését és nem feledkezett meg bemutatkozni sem az úrnak, bár beszéde kissé zavartan sikeredett, hiszen cseppet sem gondolta volna, hogy Mr. Easter fiával áll éppen szemben. Ivyvel ellentétbe Bulba nem éppen repdesett az örömtől az új ismerősük láttán, morogva illette a férfit, pedig nem szolgált rá. Bár kis bajtársától már megszokhatta az efféle viselkedést, hiszen az idegenek többségéhez így áll hozzá. Így hát elnézést kért Bulba neveletlensége miatt, majd csak ezután követte a felnőtteket a Pokemon Center kijárata felé.
- Lehetnél sokkal kedvesebb is – szólt Ivy halkan a mellette kullogó zsebszörnynek, némi bűntudatot ébresztve a lelkében előbbi goromba cselekedete miatt.
Mikor kiléptek az ajtón kíváncsian várta, hogy mi jön most, s akaratlanul is, de észrevette az úr nehéz terhet cipelését tükröző tekintetét, mellyel mintha keresett volna valakit, vagy valamit a tömegben úgy fürkészte a vadpokemonokat.
- Elnézést… netán elvesztett valamit? – érdeklődi udvariasan, ha kell fel is ajánlja segítségét, hogy mielőbb megleljék az adott dolgot.
- Nem, nem vesztettem el semmit, ha megbocsátasz… – ezzel berekesztve beszélgetésüket csatlakozott a gyerekekhez és a nővérhez, kik az erdő irányába indultak meg rendezett sorokban. Tétovázott követni őket, hiszen meg is feledkezett arról, hogy engedélyt kérjen arra, hogy Bulbával részt vehessen az ünnepségen, pedig kis barátját nagyon érdekelné fajtársainak szereplése a húsvéti ünnepségen, ráadásul megígérte, hogy utánakérdez ennek. S míg Ivy ezen merengett váratlanul érte Bulba jel nélküli előreszaladása; önállósítva magát csatlakozott a vonuló csapathoz, így nem volt más választása, mint követni a fűpokemont.
Miközben haladtak előre, kérdő tekintettel figyelte a festett tojások között botorkáló pokemont, melyet nem igazán tudott hova tenni, így a pokemonkódexért nyúlva előhalászta a szerkezetet a zsebéből, hogy némi információt szerezhessen róla.

Exeggutor, fűpokemon az Exeggcute továbbfejlődött változata. Három feje mindegyike önálló gondolkodásra képes, ezek azonban békés barátsággal élnek egymással, eddig a kutatók nem tapasztaltak olyat, hogy bárminemű perpatvar is kialakulhatna közöttük.

Álmélkodva nézett a színes tojásokra, melyek elhagyták a festett héjúakat és követték a nagytermetű pokemont, s egyre inkább kíváncsi volt, hogy milyen új vadpokemonokat láthat még az ünnepségen, hiszen az előzőhöz sem volt még szerencséje. S mikor utolérték a gyerekeket, élükön a megismert úrral és a nővérrel, ki éppen egy számára ismeretlen madárpokemon segítségével tárta fel előttük az ösvényt, melyen tovább kell haladniuk. Csodálkozva nézett a zsebszörnyre, s örült, hogy még nem rakta el a pokekódexét, mert így rögtön információhoz jutott a Hoothoottal kapcsolatban is.
Az újdonsült pokemonok felől megokosodva örült, hogy ezzel a vidám társasággal tartott végül, mert egyáltalán nem kívánt volna szellempokemonokkal találkozni egyedül. Ivy még a gondolatától is megborzongott. De cseppet se félt, hisz kis barátja már itt is volt mellette, mintha megérezte volna rettegését úgy húzódott a közelébe.
Ivy lenyűgözve nézett körül a helyen, ahova a több mint öt percig tartó sétányról kilyukadtak. A gyerekek után, amennyiben maradt még hely ő is leült, karjaiba véve Bulbát, hogy ő is láthassa az előadást a fákkal körülvett helyen. A lelkes beszédbe kezdő Chanseyt látva elmosolyodik, s hirtelen elnémulását nem igazán értette, s azt sem, hogy Mr. Eastert miért illeti ilyen pillantásokkal a természetétől fogva jó lelkű vadpokemon. De a zsebszörny végül folytatta, s mivel nem beszéli nyelvüket feltételezte, hogy szándékosan toldott bele egy kis hatásszünetet és a Pokemon Centerben megismert úrhoz semmi köze nem volt hirtelen elhallgatásáról.
Még egy utolsó pillantást vetett Mr. Easter fiára a szeme sarkából, mielőtt átadta volna magát az előadásnak, így megpillanthatta a pokemonlabdát, amit az úr elővett a zsebéből. Homlokráncolva fogadta ezt, s fölállva ülőhelyéről, öléből a székre helyezve Bulbát, a sorok mögött, hátul kezdett odaosonni a férfihoz, hogy jobban láthassa, mégis mire készül azzal, hiszen Joy nővér direkt kiemelte, hogy a vadpokemonok közül egyet sem szabad elkapni.

Hozzászólások száma : 259 Hírnév : 6

Mintha minden csupán másodperceken múlott volna. A pokélabda előkerül, s a fiú már meg is nyomja a közepén lévő gombot, megnagyobbítva azt, amikor meglátja a reakciótokat. Legyen az pár szó, vagy egy érdeklődő, esetleg rosszat sejtő nézés, máris ráeszmél, hogy nem kéne tovább feszítenie a húrt. Óvatosan szemléli a jelenlévő pokémonokat, csak egy pillantás, egy ajakharapdálás, és elteszi a labdát. Ebből a többiek talán semmit se szúrhattak ki, de a színpad mellett álló Chansey-n és a befestett kicsijeivel foglalkozó Exeggcutoron látszik, hogy tisztában vannak az elmúlt eseményekkel, ugyanis a műsor végéig le sem veszik a szemüket a srácról és rólatok.

Miután az ünnepségnek vége, a lelkes kisgyerekek elindulnak a kórház felé, a vad pokémonok pedig magukhoz veszik a festett tojásokat, és visszatérnek az erdőbe. Egyvalami azonban hátravan, a titok, amibe csak nagyon kevesen vannak beavatva.
Úgy tűnik ti nem részesedhettek belőle, ám amikor Joy elköszönne tőletek, Mr. Easter fia odalép hozzá, és a fülébe súg valamit, amitől egykettőre megváltozik a nővér arckifejezése. Megkér titeket, hogy kövessétek, s nemsokára újra a rengetegben találjátok magatokat, ám ezúttal egy az előzőnél titkosabb ösvényen vezet utatok. A séta egy hatalmas, öreg tölgynél ér véget, roppant törzse mellett viszontláthatjátok a Chansey-t, más pokémon nem tartózkodik a közelben. A poké meglepődik, amikor meglát titeket, ám ezután elmosolyodik, és közelebb inti magához a társaságot.
- A műsor célja a gyerekek és pokémonok szórakoztatása volt, ám az egyezség, amit Mr. Easter kötött, ennél sokkal bonyolultabb – veszi át a szót Joy – Ez az erdő különleges, titkait azonban még én sem értem teljesen – folytatja – Mr. Easter viszont rájött, és éppen ezért, kapcsolatait kihasználva évről évre védelmezi az erdőt, és még párat más régiókban, megakadályozva, hogy akármi is kiderüljön. A segítségéért cserébe nem kért semmit, ám a pokémonok minden évben megajándékozzák egy tojással, a feltűnés elkerülése végett mindig húsvétkor.
- A Titkok Tojása – vágott közbe a fiú izgatottan – Apám sokat mesélt nekünk az erdőkről, ám rejtélyeiket sosem mondta el. Úgy érzem, az itt eltöltött idő során megtaláltam a megoldást – folytatta, merengve nézve a feletettek kúszó felhőket – S csak nektek köszönhetem, hogy nem engedtem a csábításnak, melynek apám oly sok éven át ellenállt.
A fiú mélyen a szemetekbe nézett, majd elmosolyodott.
- Hálám jeléül fogadjátok el az odúban rejtőző kincset, és kérlek, viseljétek gondját – mutatott a Chansey által őrzött bejáratra – Ne aggódjatok, apám mindenről tud, és beleegyezett.

A rózsaszín pokémon utat engedett nektek, így bátran beljebb léphettek. Ti rájöttetek az erdő titkára, amit a fiú is megfejtett? Mit akarhatott tenni, amit az apja sohasem tett, és miért pont Chansey és az Exeggcutor figyelte éles szemmel a történéseket? Gondolkodjatok el ezeken, hátha ti is meglelitek a válaszokat. Vajon ti mit tettetek volna a fiú helyében? Vajon fontosabbak a saját érdekek, mint a jóra való törekvés? Ha igen, létezik-e az a bizonyos határ, és ha létezik, vajon hol lehetne meghúzni? Meg lehet-e egyáltalán húzni?

----------------------------------------------

Határidő: Event. Nektek van, és éppen ezért, 1-2 embert minimum bevárok, hogy értelme is legyen, és legalább páran kapjanak jutalmat. Különben minek lett szervezve?

Posztotok addig tartson, amíg az odúhoz nem értek, a jutalmazás után lesz lehetőségetek leírni, hogy mi is várt ott titeket pontosan.
A kérdések második fele csupán elgondolkodtató jellegű, ám az elsőkre próbáljatok választ adni, a megoldás ott rejtőzik a mesélői reagokban, illetve némi pokémonvilág-ismeretet is igényel.
Kellemes írást! ^^

Tárgy: Re: [Event] Titkok tojása! Csüt. Jún. 06, 2013 4:47 pm

Azt hiszem, elértem, amit akartam. Többszörösen is. Vigyorogtam is, mint a vadalma, először persze Cyndaquilre, aki továbbra is a pasas labdáját szimatolta, egészen addig, amíg annak tulajdonosa el nem rakta azt. Helyes. Történt valami, amiről kevesen tudtak csak, én mégis benne voltam. Jó volt, nagyon, Új, hát persze, de egyben valamiféle melegséget is éreztem, hogy sikerült megakadályoznom valami rosszat. Merthát ha nem rosszra készült volna a srác, miért fogadta volna meg a tanácsom?

Aztán csak vége lett ennek is, a gyerekek kezdtek elszállingózni, s lassan mi is utánuk lépdeltünk. Végig a titkos ösvényen, kilépve a kitaposott útra, majd vissza a pokemon center elé. Én a magam részéről kicsit kimaradtam az ünnepség utáni csevejből, az összejövetel szélén álltam, és igyekeztem csak Mütyürre koncentrálni, aki lelkesen segédkezett a vad pokémonoknak, hogy mindenki megkapja a maga tojásait. Szép idő volt, s nem bántam meg, hogy belevágtam. Hiszen rengeteg új fajt ismerhettem meg, azok szokásaival és kinézetével együtt, mind közül pedig talán a legkülönlegesebb a befestett Exeggcute volt. Hogy miért? Hát miért ne? Kicsit Cynre emlékeztetett a kíváncsiságával, ugyanúgy beleütötte az orrát olyanokba, amibe nem kellett volna. Integettem is nekik bőszen, amikor eltűntek az erdőben, majd Joyhoz fordultam, hogy tőle is elköszönjek.
Amire, vagyis inkább akire viszont végképp nem számítottam, az Mr. Easter fia volt. Negédes mosollyal lépdelt közelebb hozzánk, ám a sugdolózásával csupán a nemtetszésemet tudta fokozni. Éreztem, hogy van még valami, amiből kihagytak, ám ha a ficsúrnak is köze volt hozzá, akkor köszi, de nem kértem belőle. Mégis velük mentünk. Mást úgyse nagyon tehettünk volna, hiszen pontosan tudtam, hogy Akahi nem fog kimaradni semmi rejtélyből, ő aztán nem, én pedig nem fogom őt magára hagyni. Így, jobb híján, illedelmesen megköszöntem a lehetőséget, és követtem a nővért, egészen a nagy fáig.
Aholis folytatódott a mese. Bólogattam, próbáltam értelmesen nézni, ám eközben a Chansey ábrázatát figyeltem, azon gondolkozva, vajon mennyire neheztelhet a srácra. Ám amint átvette a szót a fiú, felkaptam a fejem. Hangjában olyan érzelmeket fedeztem fel, amikről eddig nem is tudtam, hogy a birtokában vannak. Kezdtem megkedvelni őt, s miközben beszélt, én is átgondoltam a történteket. Követtem a tekintetét, figyeltem a felhők lassú mozgását, és akaratlanul is egyfajta béke szállt meg. Jól döntöttél – akartam volna mondani neki, ám ennek nem volt itt az ideje. Az odvas fa irányába fordultam, és elindultam.

A Titkok tojása. Ami különleges, bár nem annyira, mint az erdő és annak titkai. Régi értékek, új formában. Ezeket nyújtotta nekem a mai nap, s már alig vártam, hogy megtudjam, mit rejt az ismeretlen.

/Tudom, azt írtam, hogy én szeretnék utoljára írni, de mivel senki sem írt, mégis írtam elsőnek. Remélem írtok, mert alig várom már az ajándékot! Very Happy

/

Hozzászólások száma : 259 Hírnév : 6

Az eventet lezárom.
Sajnálom, amiért szinte senki sem vitte végig, de lehet, hogy így elsőre túl sok volt az 500 szó és a rejtvények. Legközelebb majd igyekszem lejjebb vinni a szintet. ^^

A jutalmazás a következőképpen alakul (megírt körök száma és a nehézség alapján):

Yuki, Kevin, Matt: 5 szintpont, 2 reagszám és 200 PD
Derek: 10 szintpont, 4 reagszám és 400 PD
Annie, Ivy: 20 szintpont, 8 reagszám és egy általatok választott, 50 reagszám alatti pokémontojás, plusz 800 PD és 5 tapasztalatpont a karakternek
Sophie: 25 szintpont, 10 reagszám és egy általad választott, 50 reagszám alatti pokémontojás 1db egg move-al, plusz 1000 PD és 5 tapasztalatpont a karakternek

A választott pokémon tojását fogjátok megtalálni az odúban, amíg nem kel ki, addig csupán az adatlapotokon jelezzétek, hogy melyik pokét választottátok. Köszi a lányoknak a lelkesedést, remélem a következő event majd jobban fog sikerülni. smile close

Edit: Elfelejtettem a szintbónuszt. ^^" Eszerint jár még az event teljesítéséért plusz 45(!) szintpont Annienak, Ivynak és Sophienak. smile close

» Húsvéti event - A Titkok Tojása!
» [Event] Tavasz
» [event] Szilveszter éjjel
» Nemesis - A fekete nap gyermeke [Event]
» [Event] Nemesis - A fekete nap gyermeke