Ivy Sapphire
Koordinátor
Hozzászólások száma : 37
Hírnév : 1
Karakterlap
Szintpont: 40
Tapasztalat:
    (15/100)
 |  Tárgy: Ivy Sapphire pokémonjai  Kedd Feb. 19, 2013 6:39 pm | |
| Fajta: Bulbasaur
Beceneve: Bulba
Neme: hím
Szint: 6
Pokelabda: egyszerű pokelabda
Támadások: Öklelés, Morgás
Jellem:
Bár a pokerarcok királya, és kevésbé bízik meg idegenekben, Ivy felé folyton lelkesen mosolyog. Örömét gyakran fejezi ki indáinak céltalan lóbálásával a levegőben. Mint már említve volt nehezen bízik meg idegenekben, ez ugyan csak a felnőttekre igaz, a gyerekeket bármikor közel engedi magához és elszórakoztatja őket, csupán az idősebekkel támadnak ellenérzései. Ő tőlük gyakran elfordul és struccot alakítva rájuk sem hederít, amennyiben nem tesznek valami olyasmit, mellyel kivívnák elismerését. Roppantul engedelmes, szinte bármire rávehető, ámbár huzamosabb ideig ő sem viseli el a nyaggatást, ha elege van valamiből, akkor morog, és ha nem ér el különösebb sikereket vele, akkor indájának apró ütésével is ki szokta fejezni ezt. Bulbasaur sokkal határozottabb és előrelátóbb, mint Ivy.
Fajtajellemzők:
Külsőleg teljes egészében megegyezik fajtársaival, jellemben azonban sokkal nyitottabb az emberek irányába.
Rossz szokása:
Ha valamiből elege van azt morgással vagy indájának apró ütésével (csak sajgó csípés nyomát lehet érezni utána) fejezi ki azt. Nem szeret túl sok időt a labdában tölteni, ha bizonyos időközönként nem engedik ki, magától jön elő.
Milyen lesz a kapcsolatotok:
Igen pozitív pokemon – edző kapcsolatot tudhatnak magukénak, voltaképpen kiegészítik egymást. Bulbasaur könnyedén kezeli Ivy néha – néha elszállt viselkedését és egyes kéréseinek is beadja derekát, míg jómaga, ha kell, előre gondolkodik az edzője helyett is. Ivy pedig igyekszik minden jót megadni a Bulbasaurnak és kitartóan próbálkozik már most koordinátori trükkök betanítgatásával.
Megszerzése:
A karakter előtörténetében szerepel rész folytatása. >.<
Halk motozás szűrődött ki a szobából. Ivy szélsebesen, azonban minél halkabban igyekezett összecsomagolni, és olyan ruhát magára ölteni, amely kitűnően alkalmas erdei ösvények járására. Hosszú útra indul, s nem holnapután készül hazatérni vagy este, mint már számtalanszor előfordult próbálkozásai alkalmával. Ezúttal üzenetet is hagyott szüleinek, a szándékának komolyságáról, s elhivatottságáról. Hátára kapta a kék szín hátizsákját, majd még egyszer utoljára körülnézett az elegánsan berendezett szobába. Nem voltak már játékai, azonban kedvenc plüssfigurája egy Lugia hevert beágyazott heverőjén, mellette az apró Eevee szunyókált, kitől nem vett érzelgős búcsút, mert félő akkor nem tudta volna elhagyni a családi kúriát.
Igen, Ivy és szülei hatalmas területen éltek egy nagyobb faluban. Családja egy edzőtermett vezetett a híres Sapphire csillagkőért. A merész trénereknek három Eevee fejlődést kellett, hogy legyőzzön általa nevelt zsebszörnyekkel, illetve egy bizonyos jellembéli tulajdonságot kellett megmutatnia a csata alatt, mellyel kiérdemelheti a jelvényt. Azonban, hogy mifélét, ezt szülei még sohasem osztották meg vele. Csak 16 éves kortól léphet be a családi vállalkozásba, akkor változtathatná át az Eeveejét egy kő segítségével, azonban ő sosem akart ebben részt venni. Számára kegyetlenség volt, mintsem erőpróba, s most itt volt az alkalom, hogy kiléphessen ebből a körforgásból új életet kezdve. Sikerült elegendő úti pénzt összespórolnia hozzá, így nem is volt más dolga, mint útra kelni.
A kezét a kilincsre helyezte, majd nagyot sóhajtott, biztatva magát, hogy menjen, mielőtt felébrednek a szülei. Azonban ez nem volt olyan könnyű, mégiscsak itt élt, több mint 14 éven keresztül és most hirtelenjében úgy döntött, hogy szerencsét próbál? Való igaz, némi kétsége volt afelől, hogy sikerrel jár, de nem akarta már most az első lépés előtt feladni. Nagy levegőt vett, s lenyomta a kilincset, lábujjhegyen osont le az emeletről, majd a hátsó ajtóhoz. A bejáratnál nagyobb zajt csapott volna, s a kertnél már könnyű dolga volt.
Hevesen dobogó szívvel tett meg minden lépést, mikor kiiért a házakat övező földes utakra. S majdhogynem halálra rémült a kedves szomszédúr üdvözlésétől, ki már kora reggel a kertjét gondozta. Ijedten húzta össze magát is makogva viszonozta a köszönést.
- Ilyen korán útnak indul a kisasszony? Nem bízza a véletlenre az első pokémonjának a megválasztását! Biztosan az elsők között lesz! – értetlenül ráncolta homlokát a kérdésre, s mivel egyáltalán nem tudta kikövetkeztetni mire gondolhatott az úr, ezért inkább rákérdezett.
- Ne haragudjon, de a bácsi miről tetszik beszélni?
- Oh, hát a Professzor kezdő pokemonokat ajánl ifjú edzőknek. A kisasszony elég fiatalnak tűnik, azt hittem, hogy a választásra készülődik, minden ifjú erről beszél a faluban.  – mosolyogva nézett rá, amelytől apró vörös pír lepte el Ivy arcát zavarodottságában. Elméje azonban nem fagyott le, szüntelen pörgött és azon merengett, hogy miért is ne mehetne el? Ha elég korán odaér, akkor úgy választhat kezdő zsebszörnyet, mielőtt bárki is odaérne és megtudná, hogy engedély nélkül mászkál a családi rezidencián kívül.
Illedelmesen elbúcsúzott a szomszédúrtól, majd nyomban a professzor háza felé vette az irányt, sietősebb léptekkel, hisz a lakás a falu túl végében volt, s ha nem szándékozott lebukni, akkor mielőbb oda kellett érnie. Mikor megérkezett megkönnyebbülten fogadta, hogy még senki sem várakozott a kovácsoltvas kapu előtt, nem hitte volna, hogy volt bárki rajta kívül, ki hajnalok – hajnalán tolakodjanak ide, hogy lebonyolítsa a professzor úrral az igen lényeges választást, így hát bátran csöngetett be a kaputelefonon.
Ivyt némileg álmos hang köszöntette a hatodik csengetés környékén, s miután közölte a szándékát hitetlenkedve engedték be a község végén helyet foglaló nagy teleken kiemelkedő épület területére.
- Elnézést kérek a korai zavarásért… – kissé elszégyellve magát kért bocsánatot, mikor meglátta a professzort hálóköntösben és laborköpenyben, piros kockás mamuszban és cseppet sem rendbe tett külsővel, egy Diglet mintás kávésbögrével a kezében.
- Ne aggódjon az ifjú hölgy, ki korán kell, aranyat lel! Igaz, cseppet sem hittem, hogy az ifjak még hisznek az ilyen aranymondatokban. Nos, gyere, ejtsük meg a választást, ha te itt vagy, hamarosan jöhet a tömeg is. – kacsintott, majd elnyomott egy hatalmas ásítást, aztán megigazította orrnyergén pihenő vékony keretes szemüveget és vezette be őt egy tágas szobába, amelynek közepén egy asztalra ki volt helyezve három pokélabda.
Ivy kicsit bizonytalanul állt a helyzet előtt, hiszen végig sem gondolta a választást, azt sem tudja, a professzor mely kezdő pokemonokat tárta az ifjú kalandozni vágyók elé. Alsó ajkát harapdálva, tétován helyezte súlyát egyik lábáról a másikra, mindeközben jobbjával gyűrögetve bal ruhaujját.
- Biztos nehéz a választás, ezért jó harmadikként érkezni, mert akkor nincs mik közül válogatni.
- Nem professzor úr, téved! Nem az a baj, hanem… csak… nos… – emelkedett picit a labdák fölé, hátha átlát a falukon és megpillanthatja a benne megbúvó lényt. ~ Csak azt sem tudom, mely pokemonok rejtőznek a labdákban…~
Nagyot nyelve nyúlt az asztal fölé, nyitott tenyérrel körözve az asztal felett, mintha csak így kívánná belevonzani azt a labdát, amelynek lakosa az ő pártját kívánja fogni hosszú, kalandosnak ígérkező útja során. Lélegzetvisszafojtva bűvölte a piros-fehér szín labdákat, mikor egy éles csörgő hang meg nem zavarta a koncentrálásban. Rémülten fogta meg az egyik labdát és emelte le az asztalról, s azt szorongatva nézett a professzor irányába, ki mindeközben egy csörgő vekkert kívánt mindenáron elhallgattatni.
- Áh, választottál? Remek, remek… – a professzor megengedett magának egy apró mosolyt és utána nyomban matatásba kezdett egy szekrényben. Ivy dermedten állt és a labdát nézte, vajon mi lehet benne? - Nem nézed meg? – hallotta a kérdést, mely kirángatta émelyítő gondolataiból.
- Tessék? P-persze, igen! – megnyomta a pokemon labda nyílógombját, majd vörös fénycsík kíséretében láthatóvá vált a kis fekvő dinószerű, gumós hátú pokemon, mely kíváncsi pillantással illette őt, indáival kinyúlva a hátán helyet foglaló levelek közül és lengette azokat a levegőben, mintha csak ki szeretne nyújtózkodni a szűkös hely után.
- Egy Bulbasaur? – lehelte elhűlten, ahogy ragyogó és egyben csodálkozó szemekkel nézte a pokemont.
- Igen! ^o^ Nem erre számítottál? – kérdezi csodálkozva a professzor, melyre fejét rázva intett nemet, hogy egyáltalán nem ez a problémája, csupán hatalmas meglepetésként érte a labda tartalma. Igazán kellemes meglepetés! - A Bulbasaurok kifejezetten kezdő edzők számára ajánlják. A levelek a hátán a születésekor hátára helyezett magokból fejlődik ki. – meséli a professzor, majd további instrukcióba fogott, amely nem igazán kötötte le a figyelmét, sokkal inkább foglalkoztatta új bajtársa, ki örömmel fogadta a törődést, miután kijöhetett a szűkös helyről…
A hozzászólást Ivy Sapphire összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Feb. 19, 2013 9:49 pm-kor. | |
|
