[Játék] A nagy légszabadítás!

Újra itthon Shinnoh régióban. De rég is volt. Azóta jó néhány helyen voltam, elég sok misztikus kalandban volt részem és még mennyi van hátra. Valahogy mindig megtaláltak ezek a titkos dolgok, amik mögött vagy egy szellem pokémon vagy egy ember volt, aki nem akarta, hogy háborgassanak egy épületet vagy helyszínt, esetleg azt nem akarta, hogy kiderüljön, hogy a falu vezetősége, akiről azt hiszik, hogy valami ijesztő és brutális ember valójában egy aranyos pokémon, akinek elege lett abból, hogy lenézik. Nem tudom, hogy mi visz rá embereket, hogy védjenek valamit vagy elhitessenek magukról valamit, ami nem igaz, de az ő dolguk. Nem akartam haza menni, hiszen el akartam kapni egy pokémont, ami a közelben ólálkodott, így az erdő közepén sátoroztam le Teddel és az újonnan szerzett pokémon tojásommal. A tojásnak vettem egy külön szállítót, de most a sátorba volt, míg mi az alvóhelyünk előtt gyakoroltunk. Éppen a karmolást próbáltuk Teddel, amikor valaki a bokrok közül kiabált, hogy van-e valaki itt. Rajtam és a pokémonomon kívül nem volt senki, így visszakiáltottam: "Igen van!" Remélem az idegen előjön, hogy bemutatkozzon és nem egy újabb beszélő pokémonnal van dolgom, mert azokból egy időre elegem van. Amennyiben az illető nem jön elő rövid időn belül, akkor Tedet felkészítem a támadásra s ha továbbra sem mászik elő a kiabáló, akkor a karmolás támadást vetem be, hogy jobb belátásra térítsem a terület sértőt, mert nem akarom, hogy valaki a bokorban bujdosva figyeljen engem mikor én nem tudok róla semmit. Ted sem igazán kedveli az ilyet, így nem kell sokat biztatni.
- Gyere elő vagy rád uszítom a pokémonomat!
Kiáltom az illetőnek, aki még nem bújt elő és valóban meg is teszem, ha nem jön elő.

Valahogy sikerült a bokorban bujkáló idegent arra biztatnom, hogy előbújjon, hiszen egy támadó pokémon nem éppen kellemes érzés, ha a nyakadba ugrik főleg azért, mert a zsebszörnyek legtöbb támadása komoly sérüléseket okozni van és nem azért, hogy kellemesen megsimogassanak vele. Gondolom nem örült túlzottan a fenyegetésnek, ami hallatszott is a válaszán, de én sem örülnék neki, ha valaki a táboromat kifosztaná és amíg nem tudom, hogy mit akar a másik, jobb, ha fél. Nem akartam sokat várni, de szerencsére nem is kell, mert az ígéret meghozta az eredményt a bujkáló megszólal és lassan elő is kerül.
- Szevasz!
Válaszolok a köszöntésre, de továbbra sem veszem le a szemem az illetőre. Valami segítségre lenne szüksége, így egy kicsit megenyhültem és jeleztem Tednek, hogy oké, de azért a mozdulatban az is benne volt, hogy legyen résen.
- Mond!
Adom az utasítást, bár mindegy, hiszen az idegen magától is elkezdi.
- Milyen pokémonról lenne szó? És mért kéne a segítségem? Éppenséggel ráérek.
Mondom a társamnak és várom, hogy mi is lenne az a dolog. Látom, hogy a nemzetközi megadás jelét mutatja azzal, hogy felemeli a kezét ezzel jelezve, hogy nincs hátsó szándéka. Intek, hogy leteheti mert hiszek neki és várom a kérdését.

//Bocs a késésért, közbe jöttek a dolgok//
Nem akarok undoknak tűnni a sráccal, de ahogy apukámtól láttam nem igazán szeretem, ha valaki csak úgy a bokorból közelíti meg a táboromat. Lassan kezdek megenyhülni szegény srác felé, mert látom rajta, hogy nem akar rossza, egyszerűen csak eltévedt és véletlenül keveredett ide. Még akár meg is kedvelem, de egyenlőre nem mutatom ki. Szegény eléggé össze van zavarodva, így nem túráztatom tovább, így mikor elkezdené a mondandóját, amit már vártam, inkább a kezem nyújtom felé kedvesség gyanánt.
- Üdv ismét! A nevem Yamadachi.
Mondom most már sokkal kedvesebben, mint előbb ezzel is kifejezve, hogy sajnálom az eddigi viselkedésemet, de meg kell értenie, hogy nem igazán vagyok oda a területsértőkért. Közben elmondja a mondandóját, hogy a pokémonja nem hallgat rá és el sem éri. ~Mi vagyok? Talán madárnak nézek ki?~
- És hogyan tudnék az elérésében segíteni? Nem tudok én sem repülni.
Mondom valamivel kedvesebben, ha elfogadja a felé nyújtott kezet és megrázza. Valóban nem szép, hogy engedélyt adtam a kéz letételére, de szegény fiúnak szerintem még a levegő vételért is engedélyt kell kérnie, ha megtenné, de szerencsére ehhez még nem volt szerencsém. A mondat, hogy a pokémonja nem hallgat rá elég szerencsétlen gondolat volt, nem igazán tudom megérteni, hogy az ilyen mért áll trénernek, bár nekem is az elején voltak gondjaim Teddel, így nem ítélem el, Ted valamire felfigyel, hiszen látom, hogy az orra, de még a teste is mozdul, nekem is feltűnik, hogy a srác észrevett valamit, amit én nem. Hamarosan megtudtam az okát, ugyanis a srác jelzett, hogy a pokémonja bekúszott mögém. Megfordultam és egy elég bizarr lény nézett velem szembe. Nem vettem le teljesen a szemem a társamról, de csodáltam a pokémonját. Nem tudom, hogy mennyire viseli el az érintést, így lassan megindítom a kezem felé, hogy megsimogassam, miközben előveszem a pokékódexem, hogy megtudjam milyen lénnyel is állok szembe, mire a kódex közli, hogy egy solrockkal van dolgom, ekkor már nem igazán figyeltem a srácot.

A játékot lezárom.

Mindketten kaptok 3-3 reagszámot és a következő bogyókat:

Jehova: Kebia Bogyó, Haban Bogyó, Coba Bogyó

Yamadachi: Occa Bogyó, Yache Bogyó, Haban Bogyó