Fórum alapú szerepjáték a pokemonok világából.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share
 

 [Élmény] A mindennapok

Go down 
SzerzőÜzenet
Towa Carter
Tréner
Tréner
Towa Carter

Hozzászólások száma : 18
Hírnév : 0

Karakterlap
Szintpont: 4
Tapasztalat:
[Élmény] A mindennapok Left_bar_bleue10/100[Élmény] A mindennapok Empty_bar_bleue  (10/100)

[Élmény] A mindennapok Empty
TémanyitásTárgy: [Élmény] A mindennapok   [Élmény] A mindennapok Icon_minitimePént. Ápr. 03, 2015 12:20 pm

Ibolyavárosba vezetett utam, ahova végre sikeresen oda értem az erdőn átvágva, ahol egy különös nőszeméllyel kereszteződött utam, így mindketten túléltük a sűrűséget. A lány másik irányt választott, így elváltak útjaink, de remélem találkozok még ezzel a nem normális személyiséggel. Mert hát normálisnak semmi kép volt mondható kirohanásaival, és furcsa viselkedésével, hozzáállásával, nem is értem az a Sunkern hogyan tudja elviselni. Na mindegy ezen hiába töröm magam. Az utcákat mindenhol fák lepték, mint ha még mindig az erdőben sétáltam volna, csak éppen épületek is helyet foglaltak köztük, mellékesen. Kimerült voltam már, Crocky pedig a vállamon csüngött az éhségtől, de lennie kell valahol egy PokéCenternek. Volt is én hülye, annyi nem telt tőlem ki, hogy a központot keressem. A mozgásérzékelős ajtó nyílt is előttem, a Center pedig tömve volt edzőkkel és zsebszörnyeikkel. Reménykedtem, hogy még van üres szoba az estére, hisz öt óra alig volt, de már így is alig fértem be a csarnokba. Joy nővér pultjához mentem, közbe próbálva nem szemet vetni egy-két formás popsira. Joy-t szemmel nem bírtam követni olyan gyorsan gépeltem a számítógépén, közbe három másik emberre figyelt, ennek tetejébe még a Chansey-nek is osztotta a parancsot. Én csak bambultam magam elé könyökölve a pulton mikor a nővér zavart meg azzal, hogy mi a kérésem. Crocky-t labdájába parancsolva átnyújtottam neki, mert ráfér egy kezelés már. Magamnak pedig szobát próbáltam szerezni, de csak próbálkozásnak sikerült, mert minden szoba teli volt. Joy gyors gondolkozásba kezdett, és eszébe jutott, még egy három ágyas szoba kerül a folyosó végén, majd szemkontaktus vett fel egy lánnyal.  Majd csoportos beszélgetést nyitott, miszerint nekünk még tud helyet szorítani, persze csak ha a nemek közti arány  és az ismeretlenség nem okoz gondot. Én természetesen nem ellenkeztem, a lány viszont átgondolta, de ő is az igen válaszra jutott. Joy a kezünkbe nyomott egy kulcsot majd egy rövid útba igazítás után már is másokhoz fordult. Mi ketten ott maradtunk magunkra, a nő nemű tag lépett elém kezét nyújtva és nevét oda lökve.
- Üdvözöllek, Emy vagyok! – hangján hallatszott a maga biztosság
- Car-teer. – nyögtem ki, miközben feltérképeztem és kezemet nyújtottam a kézfogásra.
Emy elindult a lépcső felé, rögtön utána én is, mögötte mentem, így a kilátás a lehető legjobb lett volna, ha a táskája nem lett volna leengedve derék alá. Szőkés barna hajának színjátékát nézve, és visszagondolva zöld szemeire és aranyos kis arcára, már a szobánk előtt is voltunk, ahova betérve, pakolás közben, a lány törte meg a csendet.
- De csöndes vagy, pedig első benyomásról nem így ítéltelek meg. – közölte velem egy mosollyal kísérve.
- Hát általában tényleg nem az a típus vagyok, csak hát tudod…- vágott közbe
- Ismeretlen közeg? Nem kell magyarázkodni, tudom én!
Ez után következett a szokásos bemutatkozós duma sorok sorozata. Meg tudtam, Emy-ről sok mindent, és azt is, hogy esélyem nincs nála, mert foglalt. Viszont azt is, hogy ő is nem rég kezdte útját, és nem ért el eddig maga szerint sok mindent, és ki csusszant egy olyan a száján, hogy szívesen látná magát egy bűnszervezet soraiban, de ezen csak nevetett. Én pedig csak mosolyogtam rajta. Folytattam volna még a vele való csevegést, de már a szemeimet alig bírtam erőszakkal is nyitva tartani, ezért egy zuhany után irány volt az ágy melege.
Ezek előtt persze még ott voltak a kínos pillanatok, mikor is rajtam csak egy boxer volt, és fürdés után így baktattam a szobába, míg Emy a fürdőből csak fehérneműben jött be. Ekkor kicsit leblokkoltam , és ő is alul öltözöttségemen. Mind ketten éreztünk valami különlegeset, de ezt inkább nem fitogtattuk, és félre tettük.

Másnap reggel, arra ébredtem, hogy valami pittyeg, ez Emy mobilja volt, aki a hangját idegesen próbálta arról levenni. Majd a bocsánatkérés után egy reggelire lettem felkérve, amit nem utasíthattam vissza. Reggeli közben a témázgatást tovább folytattuk, beszéltünk mindenről pokémonjainkról is, akik épp ekkora jutottak eszünkbe, értük kellene már menni. Az étkezés után siettünk is értük, Joy növér pedig már várt minket, a kulcsokat is leadtuk. Crocky már nagyon türelmetlen volt, ahogy a labdáját a kezembe vettem, már is parancs nélkül a vállamon találtam. Emy pedig táskájába helyezte az ő labdját, neki is csak egy volt, még nem sikerült pokémont fognia, pedig sokszor próbálta már elmondása szerint.
Emyvel a városba még együtt sétáltunk, bár őt Crocky teljesen lekötötte az úton. Nem tudom miért, de ez a lány nagyon megfogott, arcát bámultam, szerencse, hogy nem figyelt fel rá. Sőt nem csak rám nem figyelt, de semmire, Crockynak túl nagy a csábereje úgy érzem. Két ház között egy sikátor kis útja foglalt helyet, mi épp léptünk ki az egyik ház elől a sikátorral szembe kerülve, ahonnan éppen másnak vezetett útja, valami rózsaszín pacát láttam hirtelenjében és azt, hogy Emy-t az felborította, szerencsére pont felém, így sikeresen megfogtam őt, pár a kezeim fura pontokat érintettek, de ő erre fel sem figyelt. A gázoló egy pokémon volt, aki elé dexemet tartottam:


~Lickitung a nyalás pokemon. Nyelvét használva, mely kétszer olyan hosszú mint a teste, küzd meg ellenfeleivel valamint ezzel gyűjti össze élelmét is.~


Lickitung harci pózt vett fel, én Totodile-omat küldtem ellene, hogy megfékezze, de Lickitung egy jól irányzott nyalással lepte meg pokémonom aki lebénulva rogyott össze. Emy is előhívta Hoppipját, aki még mi előtt tett volna valamit a nagy böhöm pokémon a nyelvével neki csapta a falnak. Ekkor gyomor korgás zengte be a terepet, ez a Lickitungé volt, ekkor Emyvel tekintetünk összeszegeződött, és mint akik már ezer éve együtt dolgoznak, tették amit tenni kell, táskánkat magunk elé ragadva kerestünk ételt. Ezt oda nyújtva a Lickitungnak, aki már is nyúlt érte nyelvével, zacskóstól bekebelezte a kekszeket. Majd öröm látszódott rajta és egy nyalással köszönte meg arcunkra irányítva cselekedetünk, majd visszahúzódott a sikátorba. Mi pedig összeszedve magunkat siettünk a vonatállomásra, Emy már majdnem lekéste a vonatját.
Búcsút vettünk egymástól, Emy utolsó szavai pedig ezek voltak.
- Azt hitted nem vettem észre? Lehet nem én voltam az, de biztosan megtalálod életed párját, ne bánkódj! A hátad viszont nagyon jó, de még gyúrj egy keveset mellre is! – vágta hozzám ezeket a szavakat a végére felnevetve, amik teljesen megleptek engem, de még Crockyt is. Hátat fordított, kezét felemelte és intett, majd felszállt a vonatra, ami indult is. Én pedig meglepve néztem azt.
Rengeteg esemény történt velem, ezeken rágva magam indultam tovább utamon. Viszont valami nagyon zavart engem és pokémonom mint, ha valami követne…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
[Élmény] A mindennapok
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Pokemon Szerepjáték :: JÁTÉKTÉR :: JOHTO RÉGIÓ :: Ibolyaváros / Violet City-
Ugrás: