Joe és Yama folytatás

Nem váltunk el egymástól, de egyenlőre nem is tudtuk, hogy hova akarunk menni. Joe a kérdésemre meglepődött, hiszen mint kiderült ő még nem döntötte el, hogy mit szeretne, így célja sincs, ezért velem jött a kikötőbe. Ha tudtam volna, hogy azon aggódik, hogy a nyakamon lóg, akkor közölhettem volna, hogy nem zavar, hiszen barátok vagyunk és nem zavar, bár az inkább, ha ugyanolyan pokét kap el, mint én, de nem voltam gondolatolvasó. Ted a fejemen eléggé izgatottnak tűnt, mintha érezte volna hogy a csapatunk egy új taggal fog bővülni emellett mintha mást is érzett volna, de nem tudtam, hogy mi lehet az. Nem mellesleg valamiért Honda is úgyanúgy érezte magát, talán egy kicsit engedelmesebb volt és kisebb körben távolodott el tőlem, mint szokott. A kikötőbe rengeteg hajó volt és szinte az összes poké menekült a körzetükből, így akkor sem foghattam volna itt, ha ételnek öltözök és belógatom magam csalinak, igaz elég hülyén néznék ki, de olykor is ezt is be kell vállalni, de nem ma, ugyanis inkább a kikötő egy távoli nyugodtabb helyét választottam, ahol nem volt hajóm, legalábbis minimális, itt már sűrűbben voltak a vízi szörnyek és itt valamivel nagyobbra is nőttek, mivel a halászhajók kiöntött maradékán több volt az élelem, így az igazán élelmesek megközelítették azt a méretet, ami a kívánságom volt. Meg is volt jelölt, felvettem egy vastagabb botot, amit a dagály sodorhatott ki és elég vastag, hogy ne tudja elroppantani a z ollójával, de azt ami ezután történt nem igazán volt várható. A bottal megpiszkáltam krabbyt, aki elkapta a végét és mintha valami fogpiszkáló lenne csak. ~ Ez kell nekem~ Levettem Tedet a fejemről, majd egyből kiadtam neki a karmolás parancsot, de ez csak elterelés volt, ugyanis ahogy az ollójával visszalökte a támadást, egyből eldobtam a labdát, ami el is kapta, de abból kiszabadult, így ismét támadásra indítottam, de annak is ugyanez lett a vége majd még néhányszor támadtam, de a krabby csak védekezett egyáltalán nem mutatta, hogy támadni akarna, csak zavarja Ted. Végül a 2. labdával sikerült meglepnem annyira, hogy benn is maradt.

Joe elsétált erre, meg arra, keresgélt, hogy találjon egy krabbyt, de egyelőre nem járt sikerrel. Pedig jó lenne találni egyet, akkor lenne vízipokémona, s milyen jó lenne. Van egy tűz, madár, vagy repülő és lenne egy vízi pokémon is, állat lenne, nem? Igazából nem tudta még, hogy miféle pokémonokat akar fogni, ő annak a típusnak a híve, hogy ami veled szembe jön, azt elkapod és kész. Pofon egyszerű.
Sétált tovább zsebre dugodt kézzel, Charmander nyugodtan követte, nem beszéltek, szavak nélkül is megértették egymást, így nyugodtan lépkedtek, s figyeltek, hátha rábukkannak egy krabbyre, vagy a krabby bukkan rájuk.
Yamadachi már eltávolodott, de könnyen megtalálhatta Joet a visszaúton, nem ment olyan messze, csak gondolta, válljanak ketté, úgy érdekesebb a pokémon keresés, bár lehet akkor ő is talált volna, mert társa most már talált, de nem baj.
Joe ment és ment, aztán arra lett figyelmes, hogy egy krabby az ollójával a nadrágja szárát kóstolgatja, de nem fájdalmasan, inkább csak barátilag.
- Na, megvagy! - mondta Joe vidáman. - Charmander, karmolás! - kiáltott Joe és a pokémonja máris támadásba lendült, hogy elkapják a krabbyt.

A labda közepén lévő piros kis gömb elaludt, ami annyit jelentett, hogy az átlagon felüli krabby a csapatom legújabb tagja és ezzel egy újabb lépést tettem a teremvezető rang felé, ami az álmom és közelebb kerültem hozzá, hogy apám nyomdokaiba lépjek és egy lehessek az elit négy, a teremvezetők között a legismertebbek közül az egyik. Joe még a saját csatájával volt elfoglalva, így nekem nem lévén jobb dolgom a keresésére indultam, hogy beszámoljak neki a fogásomról. Ugyan nem tudtam, hogy merre keressem, de nem igazán zavart, hiszen ha máshol nem, akkor a szobánkba összefutunk. Járkáltam a csónakok és a hatalmas halász jachtok között, de nem igazán találtam meg, de rengeteg vízi pokémon lesett meg, hogy mi is vagyok, hiszen a fejemen Teddel nem nézhettem ki túlságosan emberinek még annak sem, aki csak messziről látott, nem hogy annak, aki a víz alól nézett, hiszen az torzít. Próbáltam elképzelni, hogy mit láthat egy hal a víz alól és erre a képre akaratlanul is elröhögtem magam. Igen, az ember néha igen csak furcsa élőlény tud lenni, hiszen nem sok mindenkinek jut eszébe egy szőrcsomót, esetembe egy medvebocsot, a fején hordani, mert az állatok között, aki képtelen alkalmazkodni vagy idő előtt elfárad az egy másik lény hasában végezheti legyen akár húsevő, akár növényevő, hiszen az elhullott lényeket is el kell távolítani a körforgásból, erre vannak a dögevők. Lassan sikerült megtalálnom Joet, aki a korábbi énemhez hasonlóan egy krabbyvel csatázott, ami pedig furcsa volt, hogy charmandert küldte a csatába.
- Nem éppen bölcs dolog charmanderrel harcolni egy víz poké ellen. Mért nem pidgeyt küldöd harcba, ha már van?
Mondom társamnak a háta mögül, aki talán még össze is rezdül, hiszen látszik rajta, hogy igen csak koncentrál.

- A frászt hozod rám! - mondta Joe és szólt Charmandernek, hogy hagyja abba. - Charmander vissza! De igazad van! És kösz, úgy tűnik kell még mit tanulnom - de Charmandert harapófogóba fogta Krabby és ropogtatta egy sort, ez is bőven elég volt a pokémonjának, mire sikerült visszahívnia Joenak.
Joe visszahívta Charmandert, majd előhívta a tettre kész Pidgeyt és támadott vele.
- Homokvihar, Pidgey! - mondta Joe és sikerült rögtön a Krabbynak kellemetlen perceket okozni, Krabby támadott sárszürással, de Pidgey ügyesen kitért előle, majd újból homokviharral indított, de ez most nem sikerült, elvégre nem jöhet össze minden, ez is igaz.
Krabby támadott és harapófogó technikával elkapta Pidgey szárnyait, a madár felrikoltott, biztos fájhatott neki, küzdött és ki is szabadult.
- Ügyes voltál, Pidgey, fejezzük be! Homokvihar! - Egy erőteljes homokvihar söpört végig és a Krabby kifeküdt. - Poké labda támadj! - mondta Joe és remélte elkapta Krabbyt végre.

A társam nagyon koncentrálhatott a harcra, mert megjelenésem és az, hogy megszólítottam majdnem szívrohamot hozta rá, amit szóvá is tett. Erre nevethetnékem támadt.
- Nem kell ennyire koncentrálni a harcra, mert ha teremvezető leszel egyszer, akkor könnyen kidönthetnek a koncentrációból és akkor vesztesz.
Mondom nevetve a társamnak, aki le is vonja a következtetést a harcból és vissza próbálja hívni a charmanderét, aki éppen a krabby ollóinak fogságába esett, így egy kicsit nehézkes a dolog, de valahogy sikerül kiszabadítania. Látom, hogy Joe nem keresett kiemelkedő méretekkel rendelkező rákkal, így mázlija van, mert ha egy akkora rákkal került volna össze, mint amit én kaptam el, akkor szerintem kereshetne egy újabb charmandert, mert az enyém egy olyan vastag ágat, mint az ő nyaka gond nélkül tört ketté.
- Még fiatal vagy, majd beletanulsz.
Bíztatom a társamat és remélem, hogy a fiatalság felhozását nem veszi sértésnek, hiszen mégis csak idősebb lennék nála és az én feladatom, hogyha már elrángattam otthonról, akkor tanítsak is neki valamit. Joe hallgat a tanácsomra és előhívja pidgeyt, akivel már sikerül győzelmet aratni a krabby ellen, igaz a madárt így is sikerült elkapnia a ráknak, de nem is baj, legalább ezt is megtapasztalja és akkor később már fel tud rá készülni. Pidgey, charmander és Joe is ügyes volt, bár valóban tanulnia kell még, de remélhetőleg hamarosan már tud annyi mindenre figyelni egy harcban, hogy sokkal több győzelmet arat, mint amennyi vereséget szenved és akkor elmondhatjuk, hogy felkészült arra, hogy teremvezető legyen és akkor büszkén leszek mellette és verem hátba, hogy ügyes vagy haver, megcsináltad, üdv a csapatban. Ugyanis az volt a tervem, hogy én előbb szerzem meg a rangot, amit mind a ketten szeretnénk és valószínű, hogy még jó néhány kezdő tréner álmodik erről.

Joe elkapta krabbyt, örömében a levegőbe bokszolt.
- Éljen, sikerült! Haha, jó, hogy veled jöttem, így van egy krabbym - örül magának és dicséri társát is, amiért felvetette az ötletet, hogy együtt menjenek.
Vagy külön... és ő jött vele, mindegy, lényeg, hogy most már van egy krabbyje, helyes.
Elő is hívta rögtön.
- Gyere elő, Krabby, ügyes voltál Pidgey... pacsizzatok nyugodtan, most már egy csapat vagytok... Charmander, nyugodtan oda mehetsz, nem bánt. Jámbor jószág. - A Krabby valóban nem bántott, örült, hogy Joe csapatában lehetett és érdeklődve barátkozott két új kollégájával.
- Nem hívod elő a te krabbydet? Remélem sikerült elkapnod és akkor haverkodhatnának, hehe - mondta, majd, ha a haverság megvolt, akkor mindenkit a helyére parancsolt Joe és elindult vissza a szállodába Yamadachival.
- Na, mi legyen most? Ügyes vagy, jó szemed van a pokémonokhoz, tudod mit akarsz, én még annyira azért nem tudom, én úgymond mindenevő vagyok, bármit elkapok szívesen... ha tudok - mondta menet közben, oldalán Charmanderrel.

Mind a ketten egy- egy pokémonnal gazdagodtunk, így Joe csapata 3, míg az enyém 4 főre duzzadt, hiszen volt egy előnyöm vele szembe, hiszen nekem volt egy tojásom, amit Joe nem mondhatott el magáról, már csak 2 pokémon és kihasználom azt a maximumot, amit egy kezdő pokémonnal rendelkező tréner egyszerre magánál hordhat, de nekem Ted nincs benn az adatbázisban, így elvileg nekem 7 pokémonom lehet olyan, amit magamnál tartok, de ez majd kiderül, akkor amikor elkapom a hetediket és vagy eltűnik a labda a semmibe vagy nem, ahogy apa mesélte kiskoromban, amikor ő elkapta a hetediket az első alkalommal. Gondolom fura lehet, hogy elkapsz egy pokémont és az hirtelen eltűnik, mert túl sok a társad. Joe előhívta a sajátját, ami nem közelítette meg az enyémet méretben, de szép példány volt. Joe kérésére előhívtam az elkapott krabbyt, aki ugyanolyan nyugodt volt, mint a harc alatt, pedig Ted igen csak támadta, de ő csak egy egyszerű olló lendítéssel hárította a támadásokat, ami nem eshetett nehezére, hiszen az ollója akkora volt, mint Ted. Feltette a kérdést, hogyan tovább és nekem már meg volt a tervem, így el is mondtam, hogy van egy- két dolog, amit el kell intéznem, ezért a következő célpontom a Sinnoh régió azon, ezért el kell egy kicsit válnunk, de találkozzunk Oreburg városában.
- Egy kis dolgom akadt, így Sinnohba kell mennem, egy kicsit elhhagylak, de találkozzunk Oreburg városában.
Nem tudtam, hogy mért azt a várost jelöltem ki nem tudom, de sok emlékem fűződött hozzá, mert a jelenlegi lakhelyünk előtt ott töltöttem a legtöbb időt a gyerekkoromban.

A két krabby vidáman barátkozott, de nem csak egymással, hanem a többi pokémonnal. Charmander kicsit gyanakodva ment oda a másik krabbyhez, mert attól tartott, hogy tőle is kap egy fülest, mint az előzőtől, igaz csatában volt, de nem baj, ám alaptalan volt gyanakvása, nem kapott pofont, így boldogan lapogatta meg a krabbyt és beszélgetett vele.
Joe krabbyjével is beszélgetett, fontos volt, hisz meg kellett ismerniük egymást.
Yamadachi beszélt, Joe figyelte és bólintott, hirtelen nem tudta merre van a város, de majd eszébe jut, vagy oda talál másik segítsége által és akkor jó lesz.
- Rendben van, tőlem mehetünk oda is. Mi dolgod amúgy? - kérdezte. - Nem muszáj elmondanod - mondta és amikor eltelt az idő, visszahívta a krabbyt és elindultak valószínűleg vissza a szállodába, hogy lepihenjenek, meg, ha valóban elválnak útjaik és útra kelnek, akkor ideje összepakolni a cuccokat.

Krabbym nem nagyon foglalkozott a többi pokémonnal, viszont aki elég közel került az ollójához az megismerhette a rák egyetlen rossz tulajdonságát, hogy szereti, sőt szinte imádja használni az ollót, vagyis, ha valami közé kerül, akkor azonnal megtapasztalhatja, hogy mért nőtt akkorára amekkora, vagyis az erőt, ami egy rendes olló összezárásában rejlik, de szerencsére nem volt rá példa, hogy valaki az ollók erejét akarta volna tesztelni, ugyanis mind charmander, mind pidgey megtapasztal már ezt, míg az én pokémonjaim voltak annyira óvatosak az új jövevénnyel, hogy nem mentek túl közel, így az olló hatókörén is kívül maradtak, bár jelenleg csak Honda volt olyan helyzetben, hogy megtehette volna, hiszen Ted a harc után visszakéredzkedett a fejemre, míg a tojás nehezen közelített volna meg bármit is, hiszen nem volt lába, így mozogni sem tudott.
- Ha nem találnád a várost, akkor itt egy térkép.
Ezt korábban még a hotel portájáról hoztam el a régiók térképével, ami ugyan nekem nem kellett volna, de a biztonság kedvéért, egyet magamnak egyet meg felkészülve pont erre az eshetőségre. visszahívtam Krabbyt, majd menet közben átnyújtottam egy térképet Joenak, hogy ennek a segítségével megtalálja a keresett várost,.
- Igazából meg akarom látogatni a szüleimet és megpályázom a teremvezető rangot, mert úgy érzem, hogy elég pokémonom van hozzá.
Lassan visszaértünk a hotelbe, ahol egy kis pihenés után elköszöntem Joetól, majd kijelentkeztünk a hotelből és mindenki ment a maga útjára, hogy majd egy rövid idő múlva újra összeálljon a csapatunk egy másik régió ismeretlen városában. Nem tudom, hogy Joe most hova megy, de nekem a Shinnoh régió bajnokságának központjában van dolgom és remélhetőleg már a teremvezető rang birtokosaként csatlakozhatok Joehoz.

//Köszönöm a játékot, december 6ig nem érdemes a következő kört elkezdenünk, mert nekem ZHim lesznek//